A BFZ Bartók-lemeze

BARTÓK:
Falun
Concerto
Kossuth-szimfónia
Szlovák Népi Együttes Kórusa
Budapesti Fesztiválzenekar
Fischer Iván
Universal / Philips
456 575-2

Több okból is fokozott érdeklődéssel vettem kezembe a BFZ Bartók-lemezét. Egyrészt felcsigázott a szokatlan műsor-összeállítás, így - keresvén az okot - dacolva szokásaimmal ezúttal az ismertető füzetecske olvasásával kezdtem a lemezzel való ismerkedést.
Sokáig nem kellett kutatni, mert az első szöveges oldalon a karmester hatalmas aláírása felett találtam pár mondatot, amit e tárgyban írt - sajnos.

Sajnos, mert igazi magyarázatot nem kapunk: annyi kiderül azért, hogy egy-egy művet választott Bartók \"korai (nemzeti), középső (a szomszédos népek zenéjével foglalkozó), és utolsó (amikor elhagyta Európát) alkotói periódusából\", de hogy miért pont ezt a hármat, arra már nem tér ki.
É sajnos azért is, mert kapunk helyette egy (legjobb esetben is szerencsétlenül fogalmazó) banális leegyszerűsítést Bartók korszakairól.

Az érdeklődésem második oka a Bartók-év aktualitása, illetve nem is magáé az emlékévé, hanem az ennek kapcsán újra fellángolt NFZ-BFZ, vagy ha úgy tetszik Kocsis-Fischer ellentété. A nézeteltérés apropóját a 125. évforduló kapcsán tervezett lemez-összkiadás ötlete adja, melyet a Fesztiválzenekar vezetője pártállami időkre emlékeztetőnek minősített, és elvetendőnek talált (kérdés, hogyha az ő zenekarával készülne a felvétel, akkor is így vélekedne-e...), amiben annyi igazság kétségtelenül van, hogy a ma is létező egyetlen magyar összkiadás a 100 éves jubileum alkalmából készült, tehát még a pártállami időkben. Azonban botorság lenne vitatni, hogy némelyik felvétel igen alacsony színvonala miatt teljesen indokolt lenne egy új összkiadás elkészítése.

A harmadik ok, hogy nemrég az NFZ készített egy Concerto-felvételt, amely ritkán látott nagy sikert aratott mind itthon, mind külföldön, és az ember ilyen előzmények után különösen kíváncsi, hogy mi van a tarsolyában egy másik élvonalbeli zenekarnak. Annyit azonban előre kell bocsátanom, hogy a CD-n hallható felvételek nem mostanság, hanem 1997 júniusában, azaz bő 8 éve készültek, de hát ez van, ezt kell szeretni. A kérdés: valóban kell?

Nos, a lemez egyáltalán nem rossz, és végighallgatva egy kérdésemre, nevezetesen a darabok sorrendjét firtatóra mégiscsak választ kaptam. Van abban kockázat, ha egy fiatalkori, forma-, és egyéb problémákkal bíró zsengét egy életművet összegző mestermű után hallgat meg az ember, hiszen a Concertóban visszaköszönő sok évtizedes mesterségbeli tapasztalat miatt nincs, talán nem is lehet egy súlycsoportban e két kompozíció.
Mégis, ezen a lemezen a Kossuth-szimfónia előadása sikerült a leginkább, itt éreztem azt, hogy valóban maradéktalanul megszólalt a mű, hogy helyén van minden karakter, minden tempó, etc.

Az első darabnak, a Falun ciklusnak több változata is létezik: eredetileg szóló női hangra és zongorára íródott 5 tételben; az utolsó verzióban már több női szólamot találunk, a tételek száma pedig 3-ra csökkent, melyből kettőt némileg át is dolgozott Bartók, illetve a kíséretet is meghangszerelte. Fischer Iván tolmácsolásában inkább visszaköszönt a Sztravinszkij hasonló kamaraműveivel való rokonság, vagy éppen a szintén ezidőtájt hangszerelt Mandarin néhány effektusa, mint a fülszövegben emlegetett szomszédos népek zenéjével való foglalatosság. Kicsit profánabbul mondva: lehetne tökösebb is, bár az is igaz, hogy az ismertebb szóló-verzióban könnyebb megvalósítani ezt.

A Concerto esetében még azzal is nehezedik az előadó dolga, hogy ebből a darabból számtalan (jobb-rosszabb) felvétel készült, és egy magyar zenekar esetében eleve nagyobbak az elvárások, hiszen - és ezt minden politikai áthallás nélkül mondom - mi érezzük, mi az, amitől igazán magyar ez a darab. Nekem pont ez a kis plusz hiányzik a felvételből, ám ha azt veszem alapul, hogy a karmester a lemez kísérőszövegében \"kozmopolita\" jelzővel illette a művet, akkor talán érthető is a hiány. Mindezeken túl néhány tempóválasztás is kérdőjelessé válik (például a második, vagy az utolsó tétel alaptempója), s mivel ezek nem válnak hasznára az interpretációnak, nem érzem indokoltnak az eltérést.

Szóval, a kérdésre válaszolva, hogy meg lehet-e szeretni ezt a felvételt, annyit válaszolhatok, hogy nekem nem sikerült, de nem elképzelhetetlen, hogy más eredményesen próbálkozzon vele.