A szerzőknek szoros kapcsolatuk volt az európai dalirodalom Mekkájával, Németországgal. Hampson pedig úgy nyúl a darabokhoz, ahogy a mintául szolgáló Mesterek művei esetében tenné.

Nem szeretnék arról írni, hogy végre megjelent egy magyar jazz dvd. Arról szeretnék írni, hogy milyen lett a nem tudom, hanyadik. Szeretnék a lemezboltokban a polcokon válogatni közülük. De sajnos elég kevesen vannak olyanok, mint Bosnyák Ilona, aki felvállalja a kockázatot, hogy kiad ilyesmit.

Csajkovszkij pontos képet festett az emberi lélek kifürkészhetetlen csapongásairól, az érzelmek állandó hullámzásáról, s Mravinszkij zseniálisan irányítja ezt a folytonos, hömpölygő változást.

A hangszerválasztás semmiképpen nem tekinthető stílustalannak, bár talán néhol (a művek karakterétől függően) orgona, csembaló használata jobban szolgálta volna a darabok érdekeit.

Apák, és velük azonos hangszeren játszó fiaik alapították meg évekkel ezelőtt a Budapest Szextettet. A kis, "kétgenerációs" csapat Dohnányi és Mosonyi egy-egy művét vette lemezre.

Peter Schreier és Schiff András párosa eszményinek tekinthető, egymást inspiráló kapcsolatukból számos remek koncert és felvétel született - nem véletlenül találkoztak ők össze.

Lee Konitz a legnagyobb élő altszaxofonosok egyike. Tulajdonképpen egy legenda. Az, hogy a Trio Midnight vele koncertezett, és jelentetett meg közös lemezt, nem egy mindennapos dolog.

Két, cseh földön született bécsi klasszikus mester szerzeményeit játszva Fejérvári Zsolt pillanatok alatt eloszlatja minden kétségünket afelől, vajon teljes értékű hangszernek tekinthető-e a nagybőgő.

Az Alban Berg Quartett produkciójának eredményeképp a romantikára oly jellemző \"vágyott halál\" állapota korunk szemléletének megfelelően taszító létformává alakul. Nem úgy Várady Júlia előadásában, aki Dietrich Fischer-Dieskau zongorakísérete mellett adja elő a Matthias Claudius verse alapján komponált dalt.

A felvétel a szovjet tévé és a Warner közös produkciójában készült, 1987-ben, a Bolsojban. Hogy a Warner figyelme az előadásra irányult, az elsősorban nyilvánvalóan Nyesztyerenkónak köszönhető, aki még hangi ereje teljében volt ekkor. De nemcsak ő remekel - gyakorlatilag senkit nem lehet gyengeségen kapni.

…ez a zene nem ad semmilyen kapaszkodási lehetőséget, az egyik meghökkentő ötletből a másikba ugrasztja a hallgatót, szinte levegőt sem hagyva neki, kortárs zene ez a javából…

Richter szinte kizárólag Bach műveinek szentelte életét. Nyilván tudtában lehetett a világban zajló Bach-előadói vitáknak, de felvette a kesztyűt, és - hatalmas apparátusa, valamint a széles, hömpölygő játékmód miatt - mindössze 44-45 évesen ő lett a maradi és konzervatív a hasonkorú újítókkal szemben.

Bár nem A trubadúrt tartják az operák operájának, ezt a lemezt meghallgatva sokan a szívükbe zárhatják Verdi zeneileg elsőrangú, ám finoman szólva is érdekes cselekményvezetésű művét.

Amikor Paul Kletzki 1957-58 táján fejébe vette a Dal a Földről lemezfelvételét, a cél csak a tisztes ezüstérem lehetett Bruno Walter mögött. Az viszont kétségkívül jár neki.

Bár Kraft műveiben, így a CD-n hallható kompozíciókban is félreérthetetlenül érződik Haydn hatása, biztosan nem bánja meg senki, ha meghallgatja ezeket a felvételeket.

Jóllehet, első hallásra teljesen sablon-műsornak tűnik, nem könnyű feladatra vállalkozott Vásáry Tamás, amikor Chopin négy balladáját és Liszt h-moll szonátáját vette fel egy lemezre.

Öt szólista, három karmester és három zenekar játékában gyönyörködhetünk, a legkülönfélébb összeállításban. Sokféle egyéniség, elképzelés találkozik ezeken az 50 évvel ezelőtti felvételeken.

Az 1954-ben, a Salzburgi Ünnepi Játékokon készített - néhány kínos perc ellenére izgalmas - felvétel méltóan tükrözi a korban még nem, de megközelítésben már oly távoli hőskort.

A dupla DVD az 1996-ban, James Levine 25. jubileumi évadját ünneplő estén készült felvételt tartalmazza. Igazi örömzene - igaz, csekély öt órán keresztül. Szerencsére gyorsan repül az idő, ha a világ legnagyobb operaénekesei dalolnak. Kis túlzással, aki élt és mozgott az operavilágban, az ott volt azon az estén.

Schiff vitathatatlanul egyéni módon zongorázik. Mégis, egész személyisége - játéka, beszéde, mozdulatainak nyugalma - azt sugallja: gyertek, nézzétek meg Ti is, hiszen ez olyan egyszerű, magától értetődő. És az ember közelebb lép, megnézi, és csak annyit érez: valóban. Ez a világ egyszerű, logikus, világos - és végtelen rend uralkodik benne.