Az első magyar jazz dvd: The Quartet - Live in concert

The Quartet - Live in concert
Tony Lakatos - szaxofon
Oláh Kálmán - zongora
Adam Nussbaum - dob
Ron McClure - bőgő

Sambosi Bt.
B01 2005

Ezt is megértük. Megjelent az első magyar jazz dvd.
Éppen ideje volt, hiszen a világ szinte minden ismertebb jazzmuzsikusának dvd-i már évek óta megtalálhatók az erre szakosodott boltokban (leginkább külföldön). És nem arról van szó, hogy nem lenne elég sok, vagy elég jó produkció. Egyszerűen csak nálunk ilyesmit nem nagyon adnak ki. Mert még mindig ott tart a magyar kultúra, hogy kis számú \"hozzánemértő\" irányítja, aki megpróbálja megmondani, mi kell nekünk, a \"népnek\".

Pedig nekünk meg nem az kell, csak van köztünk egy jó nagy kulturális és kommunikációs szakadék, ami sajnos áthidalhatatlannak tűnik. Mert ugyan kit érdekel az a néhány tízezer jazzrajongó. Nyilván nem lesz akkora üzlet kiadni négy kitűnő muzsikus dvd-jét, mint valamilyen semmitmondó \"sztárét\", akit ugyan holnapra elfelejt mindenki, de ma esetleg(!) megtölti a kasszát. Aztán a vízcsapból is folyik, belefektetnek súlyos pénzeket, nehogy belebukjanak, és kiderüljön, mennyire ne értenek semmihez.

Nem azt akarom mondani, hogy a lemezen szereplő négy zenész bármilyen szinten is mérhető mondjuk egy Megasztár percemberkéihez, hiszen olyan lenne ez, mintha Michelangelót próbálnánk összemérni a kertitörpe-készítő kisiparossal. Csak azt szeretném végre, ha az olyan magamfajta szerencsétleneknek, akiknek az igényeit nem elégítik ki a \"hamburger-művészet\" könnyen romló vackai, legyen legalább lehetőségük. Nem szeretnék arról írni, hogy végre megjelent egy magyar jazz dvd. Arról szeretnék írni, hogy milyen lett a nem tudom, hanyadik. Szeretnék a lemezboltokban a polcokon válogatni közülük. Ilyen egyszerű dolgok.

De sajnos elég kevesen vannak olyanok, mint Bosnyák Ilona, aki felvállalja a kockázatot, hogy kiad ilyesmit. Mert sajnos ez manapság kockázat. Nem azért kockázat, mert nem lehetne eladni. Dehogynem, el lehet, csak meg kell nézni a jazzkoncertek látogatottságát, meg hogy az ilyen rendezvényeken hányan vesznek lemezt, dvd-t. Azért kockázat, mert azokon a helyeken, ahol az ilyen rendezvényeken kívül árulni lehet, általában szintén \"okosok\" ülnek a vezetői székben, akik megmondják, hogy erre nem lesz igény. A médiában szintén: az nem akkora hír, hogy a világ egyik legjobb dobosa és egy valóban legendás bőgős két világszínvonalú magyar zenésszel készít dvd-felvételt Magyarországon, mint az, hogy pl. egy senkinek egy másik senki lett a barátnője. Nem a bulvár fölöslegességével van gondom (vagyis azzal is, de az magánügy), hiszen szemét van és lesz, akármit is csinálunk. Csak az arányokkal van problémám.

Ma (és ezelőtt is) Magyarországon nem azt támogatják, ami érték, aminek el kellene jutnia a \"tömegekhez\", de legalább a \"célközönségéhez\", hanem azt, ami amúgy is eljut, vagy még inkább azt, ami jobb lenne, ha el sem jutna. Szinte nincs mecenatúra, nincs a kultúrának olyan igazi befektetői háttere, mint amilyen nyugaton van, és sajnos nem azért nincs, mert a megfelelő embereknek/cégeknek nem áll rendelkezésére a megfelelő összeg. Tíz évvel ezelőtt azt mondtam, nem baj, majd hamarosan lesz. Ma azt kell mondanom, nem vagyok egy Nostradamus.

De mindegy, életem során hozzászoktam, hogy (kultúra terén legalábbis) annak örüljek, ami van (gimnazista koromban például a jugoszláv kiadású Louis Armstrong-lemeznek, meg hogy lehet kapni krómos BASF kazettát, de az még a szocializmusban volt), és most ez van.
Ennyit bevezetőnek. És most a lényegről.

A lényeg, azaz a dvd, igen jól sikerült. Hogy is sikerülhetett volna máshogy. Adott négy magas kvalitású művész: Adam Nussbaum, aki a mainstream jazz talán legjobb dobosának tekinthető, Ron Mclure, aki ugyan inkább a tengerentúlon híres mostanában, de ha csak annyit írok le vele kapcsolatban, hogy hosszú ideig volt oszlopos tagja a Blood, Sweat & Tears együttesnek (talán a zenekar legsikeresebb időszakában), akkor mindenki tudni fogja itthon is, kiről van szó, Tony Lakatos, akiről nyugodtan kijelenthetem, hogy a világ legismertebb magyar szaxofonosa, és mindenképpen a világ élvonalbeli tenorosai közt van a helye, és Oláh Kálmán, aki, azon kívül, hogy szintén az egész világon elismert zenész, talán az egyik legdallamosabban improvizáló jazz-zongorista.

Aztán van egy jó koncertterem, melynek akusztikája világszínvonalú (és a technikusok is csak komoly erőfeszítéssel tudnak ezen a jó hangzáson rontani), jó számok (nem unalomig lerágott hakni-sztenderdek, amiket az alkalmi zenekarok sokszor olyan szívesen tűznek műsorukra, hanem zömében sajátok, Tony Lakatos és Oláh Kálmán számai), jó közönség (ráadásul szép számban, ami szintén azt bizonyítja, hogy színvonalas jazz eseményre igenis van igény Magyarországon).

Mindez így együtt szinte garancia a színvonalas produkcióra.

Azt ugyan nem értem, hogy a teljes képernyős kép miért csak szép fekete keretben jelenik meg, ezzel csak mintegy háromnegyed képernyőssé téve a látványt. Vagyis értem (a keret formája változik, attól függően, hány zenészt látunk a képen, mekkora részt fog be a kamera a színpadból), de nem szeretem.

A felvétel tartalmaz extrákat is, rövid riportokat, a Művészetek Palotája ismertetőjét (gondolom, nem véletlenül), valamint képeket. Egyedül ez utóbbit éreztem kicsit fölöslegesnek. Ugyanis a koncertből kiragadott képeket láthatunk, aminek nem sok értelme van. Jobb lett volna talán a próbákról, hétköznapi dolgokról pillanatfelvételeket látni, hiszen a koncert képei ott vannak a dvd-n, mozgóban.

Az 5.1-es hangzás is jó, segít a koncert-érzés visszaadásában, itt legalább van értelme a térhatásnak.
A borító is tetszik (ritkán írok ilyesmit). Kivételesen az van rajta, amit esetleg az ember elvár egy dvd-től: információ. A négy művész arcképe, és a lemez címe. Puritán ugyan, de legalább nem öncélúan művészkedő. Én személy szerint sokkal jobban szeretek egy ilyen borítót, mint egy olyat, ami mondjuk egy csodaszép festményt ábrázol, de a művészekről nincs rajta se bú, se bá. Azért a bookletben elviseltem volna egy magyar nyelvű ismertetőt is.

És ismét az a helyzet, hogy valamit szeretnék ajánlani, de nem merem feltétel nélkül azt mondani, hogy irány a lemezbolt. Valószínűleg kapható boltokban, de azért, mint minden független kiadványnak, ennek sem biztos, hogy olyan jó a sorsa. Ahol biztosan megtalálható, az a kiadó, a Sambosi - http://www.sambosi.hu/dvd/dvd.htm