Bejelentkezés Regisztráció

Filmek

Vendégségben (Angol szvitek / Schiff)

2006-02-17 08:01:00 BaCi

\"BACH: BACH: Angol szvitek, BWV 806-811
A műveket előadja és ismerteti: Schiff András
Hungaroton
DVD 32371

Egészen más dolog úgy hallgatni valakinek a játékát, hogy közben látom is, mintha csak a fülemre támaszkodhatom. Valahogy más módon koncentrál az ember, ha kép is társul a zenéhez. Ennek egy különös vállfaja a DVD (videó), amikor saját otthonunkban ér bennünket ez a komplex élmény. Tulajdonképpen ilyenkor nemcsak a zeneszerző és az előadó hat ránk, hanem pl. az operatőr, a rendező, mindenki, aki felelős a \"látottakért\". Õk döntik el, hogy a hallgató mit és milyen szögben, mennyi ideig, milyen megvilágításban lát: az előadó kezét, arcát, esetleg totálban az egészet, vagy mondjuk a közönséget. S ha jól döntenek, akkor az egész film hangulata összhangban van az előadó játékával.

Ezt a Hungaroton-kiadványt minden dicséret megilleti. A kameraállások, a vágások, a világítás teljesen a produkció szolgálatában áll. Schiff András minden egyes szvit elé bejátszott bevonulása is remek ötlet. Ezek a pár másodpercnyi ismétlődő képsorok ugyanis tökéletesen passzolnak a művész kissé szertartásos egyéniségéhez.
Amikor zongorázik, akkor egyé válik a benne élő zenével. A zene nélküli képsorok viszont saját lényét, tehát az interpretáció egyik kiindulópontját jelentik.

Igaz, ezen a filmen van egy másik, ennél jóval kézzelfoghatóbb kapaszkodó is Schiff látásmódját illetően. Minden szvit előtt beszél a művekről, az egyes tételekről külön-külön.
S amit elmond, azt természetesen rögtön be is mutatja zongorán. Igazság szerint a zenével kicsit is behatóbban foglalkozók számára nem sok újdonságot mond. Mégis, a film végére az előadások és az általuk tördelt koncert révén az egész Angol szvit hatalmas, egységes ciklusként jelenik meg a hallgató fejében.

Most elérkeztem a recenzió legproblémásabb részéhez: írni kellene Schiff játékáról.
De róla nagyon nehéz írni.

Igazából hangszerkezelési technikáját illetően semmi különlegeset nem csinál. Határozott, még a Sarabande tételekben is viszonylag gyors leütések, melyek rendkívül fényes hangot eredményeznek. Ujjai lendületét nem törik meg az ízületek, így születnek különálló, telt, rugalmas hangjai. Karja viszont hatalmas egységekbe foglalja ezeket a guruló hangokat. Széles dinamikai skála, mely ötvözi a zongora lehetőségeit a csembalóéval. Éles súlyok, tagolások.

De nem ez az, amivel a világ minden táján megtölti a koncerttermeket.
A vonzerő valami másban rejlik.

Õ benne él egy világban, amely a kívülállók számára különleges. Vitathatatlanul egyéni módon zongorázik nemcsak Bach-ot, hanem minden más szerzőt/művet, akivel/amivel behatóan foglalkozik. Mégis, egész személyisége - a játéka, a beszéde, a mozdulatainak nyugalma - egy naiv kitárulkozás, ami azt sugallja: gyertek, nézzétek meg Ti is, hiszen ez olyan egyszerű, magától értetődő. És az ember közelebb lép, megnézi, és csak annyit érez: valóban. Ez a világ egyszerű, logikus, világos - és végtelen rend uralkodik benne.

Talán pont ez a legfőbb a kapcsolódási pont közte és Bach között. A világ egyszerű, világos, tökéletes rendjének zenei megnyilvánulása találkozik Schiff alkatával, szemléletmódjával. Lehet vitatkozni, hogy tetszik-e nekem a létrejött egység vagy sem. De a szerző és az előadó illeszkedése semmiképpen sem képezheti vita tárgyát.

Legtöbbünk folyton kételkedik, hogy saját rendszere mennyire van összhangban a világegyetem rendszerével. Érthető, hogy ez a megkérdőjelezhetetlennek tűnő rend nagyon vonzó számunkra. S hogy Bach szemszögéből nézve igaz, vagy hamis, már nem is érdekes. Leglényegesebb pontja, hogy számunkra kikezdhetetlen. Valószínűleg ezért vesszük Schiff kitárulkozását, invitálását olyan szívesen, ezért leszünk újból és újból a vendégei. Közelebb tud vinni bennünket valami nagyon fontoshoz, amit mi magunk nem tudunk megalkotni, de felismerjük, amikor valakinek valahol sikerül.

Például Schiff Andrásnak 2003 február 11-én a Zeneakadémián.






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.