A három duó szextettje (Dohnányi, Mosonyi / Budapest Szextett)
DOHNÁNYI: B-dúr vonós szextett
MOSONYI: c-moll szextett
Budapest Szextett
Bánfalvi Béla, Bánfalvi Zoltán - hegedű
Bársony Péter, Bársony László - mélyhegedű
Onczay Csaba, Onczay Zoltán - cselló
Hungaroton
HCD 32300
Ha azt mondom: Michael Brand, nem sokan tudják, kiről beszélek. Ha az 1859-ben felvett nevén, Mosonyi Mihályként emlegetem, már jóval többen lesznek, akiknek az ismerős név hallatán felderül az arca. Valószínűleg azonban ők sem tudnának túl sok művet felsorolni a szerzőtől.
Nem is csoda. A burgenlandi születésű zeneszerzőnek olyan kortársakkal kellett felvennie a versenyt, mint pl. Liszt Ferenc, vagy Richard Wagner. Kétségtelen, hogy alkotásai zenetörténeti szempontból nem olyan jelentősek, mint eme két szerzőé. De a magyar zeneélet szempontjából igenis számottevő a munkássága.
Életútja elején ő is a német romantika jegyében írta műveit. Aztán az 1850-es évektől kedve a magyar zenei nyelvezet kialakításán fáradozott. Ezt tükrözi a névváltoztatás is. Különösen jelentősek operái, de Kazinczy és Széchenyi emlékének is szentelt műveket.
A lemezen hallható c-moll szextett még az első alkotói periódusban keletkezett. Nem tartozik a korszakalkotó művek közé, de mindenképpen jó ötletekből építkező darab.
Dohnányi Ernőt viszont nem kell bemutatni senkinek. Korának egyik nagy zsenije volt, aki inkább előadóművészként, mint zeneszerzőként alkotott felejthetetlent. Várjon Dénes a napokban véget érő, "Tegnap világa" című nagyszerű sorozata jut eszembe, ahol fültanúi lehettünk az előző századforduló egymás mellett élő stílusainak. Az akkori Európában jól megfért egymás mellett Debussy, Richard Strauss, Schoenberg, Bartók - hogy csak a legeltérőbbeket említsük. Legtöbbjük a késő romantikától indult, s innen tért új utakra. Dohnányi azonban végig kitartott az elődök jól bevált hangzásvilágánál. Mint zeneszerző, nem tartozott az újítók közé. De karmesterként szívesen vezényelte akár a kései Bartók-alkotásokat is.
Annak ellenére, hogy sem formailag, sem harmóniailag nem hozott újat, mégis saját nyelvet teremtett, egy 100 éve tartó korszak egyik legutolsó tagjaként. A B-dúr szextett egészen korai alkotás. Már Dohnányi zeneakadémiai felvételi anyagának is része volt a darab. Igaz, pár évvel később átdolgozta, de még ekkor is csak 19 éves volt.
Elsőként ez a mű hangzik el a Budapest Szextett előadásában.
Nem mindennapi összeállításban játszik az együttes. Apák, és velük azonos hangszeren játszó fiaik fogtak össze pár évvel ezelőtt, s alapították meg ezt a kis, "kétgenerációs" csapatot.
Annak ellenére, hogy a romantikus játékmód különösen a vonósoknál maradt meg rendkívül hosszú ideig, egyáltalán nincs könnyű helyzetben, aki ebből a korszakból választ darabot. A legtöbb hallgató fejében óhatatlanul is Heifetz, Perlman, Rosztropovics, Zukerman hangszínével, megoldásaival kell felvennie a versenyt.
Azt hiszem, ahogy egy barokk darab esetében sem hagyhatjuk figyelmen kívül az azóta eltelt időt, úgy a romantika óta eltelt 100 év is rányomta
bélyegét az előadásmódra. Hiába is keresnénk azt a negédes hangot, érzelmes glisszandókat, hamvas vonókezelést - a ma zenésze már nem ebben él.
Viszonylag fémes a hangzás, direkt hangindítások, konzekvens tempótartás, nagy ívű tagolások jellemzik az előadásmódot. Dohnányinál nem is hiányolja az ember a romantika allűrjeit, de a Mosonyi-darabról itt derül ki, hogy ezek nélkül az előadói fogások nélkül bizony nem túl izgalmas zene. Mégis hálásak lehetünk az együttesnek, hogy felvételen is megörökítették ezt a ritkán játszott darabot.
Egy-két helyen előfordulnak ugyan hamis hangok, de ennek ellenére nagyszerű kamarazenélést produkálnak. Az ő játékukra is jellemző keményebb vonókezelés az utóbbi évek jellegzetes magyar terméke. A Dohnányi-mű nagyszabású első tételében nem okoz problémát, hiszen a nagy ívű legatók könnyen elbírják a határozott hangot is. A Scherzo tétel és az Adagio tétel csellókísérete azonban esetlenné válik ettől a játékmódtól.
Mindent összevetve: igazi hungarikum ez a kiadvány.
Remek muzsikusok apró hibákkal tarkított élvezetes előadása a magyar zenetörténet egy sajátos szeletéből.
