Vanhal és Sperger nagybőgőversenyei

VANHAL: D-dúr nagybőgőverseny
SPERGER: D-dúr nagybőgőverseny
Fejérvéri Zsolt - nagybőgő
Erkel Ferenc Kamarazenekar
Hungaroton
HCD 32341

Hogy mekkora tévedés a nagybőgőt pusztán zenekari, vagy népzenei hangszernek hinni, az rögtön kiderül mindenki számára, aki meghallgatja Fejérvári Zsolt most megjelent CD-jét.

A szólista szerepben ritkán hallható nagybőgő kialakulásának története a XVI. századig nyúlik vissza. Ellentétben a magasabb fekvésű vonós hangszerekkel, amelyek a hegedűfélék családjába tartoznak, valószínűleg a violákból fejlődött ki. Formája és hangolása is erre utal. Az első nagybőgőnek nevezhető hangszerek még 5-7 húrosak voltak, érintőkkel felszerelve, amelyek a fejlődés folyamán lassan eltűntek. A húrok számának csökkenésével a fogólap keskenyebb és hosszabb lett.
A mai nagybőgő már csak alakjában és hangolásában őrzi rokonságát a viola da gambákkal. Azt hihetnénk, túl lomha, esetlen ahhoz, hogy lágy, vagy épp virtuóz dallamokat lehessen kicsalogatni belőle.

Fejérvári lemezén két nagybőgőverseny csendül fel, két, cseh földön született bécsi klasszikus mester szerzeménye.

Elsőként Johann Babtist Vanhal (1739-1813) cseh zeneszerző, orgonista és hegedűművész művét halljuk, aki 1760-tól Dittersdorf tanítványa volt Bécsben. Néhány évvel később egy magyar gróf, Erdődy János birtokán élt, majd visszatért Bécsbe, ahol zeneszerzőként tevékenykedett. A lemezen hallható versenymű egyszerű, kellemes zene, szabályos háromtételes formában megírva. Vonószenekar szól, kiegészítve néhány fúvós hangszerrel, amelyek a lassú tételben végig csendben maradnak, talán azért is, nehogy megzavarják a szerenádra emlékeztető zene meghittségét.

Johann Matthias Sperger (1750-1812) nem csupán korának egyik leghíresebb nagybőgővirtuóza, de igazán meggyőző és nagyon termékeny komponista is volt. Magyarországon 1783 környékén Batthyány József hercegprímás kamaramuzsikusaként működött.
18 nagybőgőversenye közül a D-dúr hallható a lemezen. A vonószenekar üstdobbal és két trombitával egészül ki, ettől kissé ünnepélyesebb, harsányabb a hangzás.
A d-mollban íródott lassú tétel azonban egészen más hangulatú. Befelé forduló, elgondolkodó, érzelmes zene - számomra a lemez legszebb pillanatai ezek.

Fejérvári Zsolt számos rangos verseny díjazottja, a Budapesti Fesztiválzenekar szólamvezetője. Kitűnő, könnyed játéka pillanatok alatt eloszlatja minden kétségünket afelől, vajon teljes értékű hangszernek tekinthető-e a nagybőgő. A hangszíngazdagság a mackós dörmögéstől a lágy szerelmi vallomásig, a fényes, csellót idéző színektől a nazális, \"gamba-hangokig\" terjed. Eltekintve néhány kisebb intonációs problémától - ami ezen a hangszeren talán kikerülhetetlen - a virtuóz részeket is gond nélkül, magától értetődő egyszerűséggel játssza a művész.

Az Erkel Ferenc Kamarazenekart öröm hallgatni. A hangzás dús, egységes, tiszta és világos, zeneileg jól megformált, éppen annyi, amennyire szükség van.
A szólista és a zenekar kiválóan együttműködve, természetes egyszerűséggel vezetnek végig bennünket a muzsika folyamatán.