Egyszervolt specialista (János-passió / Karl Richter)

Peter Schreier, Ernst Gerold Schramm, Siegmund Nimsgern, Helen Donath, Julia Hamari, Horst R. Laubenthal, Kieth Engen
Münchener Bach-Chor
Münchener Bach-Orchester
Karl Richter
Universal / Deutsche Grammophon
00440 073 4112

Közhely, hogy a zenetörténet egésze oly széles spektrumot ölel fel, hogy az előadóművész csak akkor képes igazán elmélyült tevékenységre, ha specializálódik. Kiválaszt magának egy-egy területet, korszakot, netán műfajt. Hogy csak a dirigenseknél maradjunk, kialakult, hogy pl. Bruno Walter (már személyes kötődése okán is) nagy Mahler-interpretátor, vagy Furtwängler igazán \"Wagnerben tökéletes\", és így tovább sorolhatnánk reggelig. Ennek ellenére Walter és Furtwängler munkássága is számos egyéb más szerző alkotásaiból tevődött össze, és élvezhető mind a mai napig. Bár a még inkább felgyorsult civilizáció még kevesebb lehetőséget ad az emberiségnek az elmélyülésre, dirigenseink továbbra is mindenevők maradtak. Egy nagy kivétel azért akadt: Karl Richter.

Karl Richter nagyon tudatosan készülhetett erre a pályára, mert 23 esztendősen már örökre eljegyezte magát a nagy Johann Sebastiannal, ugyanis ekkor (1949-ben) lépett Bach örökébe, s lett a lipcsei Tamás-templom orgonistája. A politika otrombán közbeszólt (s létrehozta a két Németországot), ezért Richter két év múltán fájó szívvel néhányszáz kilométerrel odébb, Münchenbe tette székhelyét. De Bach-hoz hű maradt, korai haláláig tartó további harminc esztendőn át szinte kizárólag az Õ műveinek szentelte életét.

Megalapította a Münheni Bach-Zenekart és -Énekkart, és egyre másra játszották a halhatatlan barokk Mester alkotásait. Ha ma a tudatlan zenerajongó utánakeres, mi is maradt Richter munkásságából, döbbenettel tapasztalhatja, hogy a közel ötven lemezfelvételéből mindössze négy felvétel komponistája más (háromé Händel és egyé Gluck). Szóval, végre szembekerülhetünk egy igazi specialistával!

S erre most igazán remek lehetőség adódik, mert (valószínűleg) annak kapcsán, hogy az idén lesz Richter születésének 80. évfordulója, lemezkiadója, a Deutsche Grammophon (Richter a céghez is hű volt) sorra veszi elő régi Bach-felvételeit. Ezúttal a János-passió 1970-es filmje került dvd-n a magyar közönség elé.

Ha visszagondolunk, hogy az elmúlt 35-36 évben mi minden történt a barokk zene előadása terén, már első pillantásra sejthető, hogy hamarosan a régizene előadásának részletkérdéseiben merülhetünk el. Bizony-bizony, Richter legendás Bach-Kórusa 120 fős, és a közönség felé nyíló legyező alakjában helyezkedik el. A szintén terebélyes zenekar (néhány előírt hangszeren túl) szemmel láthatóan is romantikus hangszereket használ. Ha van mára elavultnak tekinthető zenei apparátus egy Bach-passióban, akkor ez biztosan az. Most mégis azt javaslom, tegyük ezen túl magunkat, majd az is kiderül később, hogy miért!

A felvétel a festői bajor városka, Diessen am Ammersee tóparti templomában, a Klosterkirchében készült. A film a kornak (1970) megfelelő felfogásban és értelmezésben közelíti meg Bach remekművét, a rendező (Arne Arnbom) kicsit didaktikusan vezet végig a monumentális megváltástörténeten. A jeleneteket és áriákat hangversenyszerűen adják elő, közben a kamera hol az énekest, hol a templom gazdag ikonosztázát pásztázza. A rendező igyekszik a drámai hatású képekkel segíteni a darab feszültségét, míg az elmélkedést szolgáló négyszólamú koráldallamok alatt azok szövegét olvashatjuk.

Richter pedig véresen komolyan vette feladatát. Hatalmas apparátusa az első perctől fogva emberfeletti elszántsággal vetette bele magát a műbe, amitől az tényleg kapott valami szokatlanul nagyszabású arculatot. A nyitókórus (Herr, unser Herrscher) már a közreműködők létszámánál fogva széles hömpölygéssel indul el, mely áradás egész produkció során végig rabul tartja nézőt/hallgatót.

Azt gondolom, hogy Richter nyilván tudtában lehetett a világban zajló Bach-előadói vitáknak, ha másért nem, mert München mindössze néhány órányi autóútra van Stuttgarttól, ahol akkor már 5 éve működött a Rilling vezette Bach-Kollégium. Egyértelmű, hogy Richter Bach-képe éppen erre a hömpölygésre épített, ami a pont akkoriban elterjedő játszásmódon elképzelhetetlen lett volna. Vagy legalábbis nem így. Richter tehát felvette a kesztyűt, és mindössze 44-45 évesen ő lett a maradi és konzervatív a hasonkorú újítókkal szemben.

A darabban egyébként - mint Richternél általában - nagyszerű énekesgárda működött közre. Tekintve, hogy mindannyian rengeteg produkciójában szerepeltek, a zenei gondolkodás is szokatlanul egységes. (Lám, még egy pont, ahol a dirigens következetessége idővel meghozta gyümölcsét.)

Az Evangélista hatalmas anyagát a nagyszerű Peter Schreier énekli, aki nem egyszerűen szólamot valósít meg, inkább megéli azt. A dráma így még feszesebb, és még szívszorítóbb. Persze ehhez szükség van Schreier hatalmas technikai biztonságára és énekesi perfekciójára is. Jézus megrázó szólamát a számomra eddig ismeretlen Ernst Gerold Schramm énekli, magasztosan és alázatos komorsággal. A további szólisták közül a szoprán Helen Donath-ot rendkívül tiszta csengő hangja, és az alt Hamari Júliát kulturált éneklése miatt szükséges kiemelnünk

Richter a János-passióval kapcsolatosan egy interjúban kiemelte: \"E munkájával Bach különösen megnehezítette az utókor életét, mert rendkívül kevés előadói jelzést hagyott ránk. Az előadó ilyenkor mit tehet mást, értelmezi saját belátása szerint a művet.\"