Markáns hiányérzet (Strauss: Eine Alpensinfonie / Franz Welser-Möst)

RICHARD STRAUSS: Eine Alpensinfonie Op.64
Gustav Mahler Jugendorchester
Franz Welser-Möst
EMI Classics
0946 3 34569 2 1

Nincs könnyű helyzetben, aki Richard Strauss monumentális programzenéjével az EMI Classics most megjelent CD-jéről kíván megismerkedni. Persze maga a komponista sem mindenütt segítette az előadókat.

Strauss - mint tudjuk - nem komponált szimfóniákat. Átlátta, hogy a XIX. század legvégére a szimfónia klasszikus műfaja végérvényesen elavult. Elavult, mert olyan kötöttségeket ró a szerzőre, amelyek jelentősen akadályozzák az előrejutást a szimfónia rejtélyes \"evolúciójában\". Szóval Strauss visszanyúlt egészen a hasonló problémákkal küszködő Liszt Ferencig és Hector Berliozig, ösztönös megoldásaikat tudatosan használva alkotott - szimfonikus költeményeket.

Liszt például igencsak megkínlódott szimfóniáival, mert bár már nagymértékben áthágta a klasszikus formai szabályokat, mégis folytonosan meg akart felelni azoknak. Az ellentmondás feloldására Beethoven óvatosan szelíd kísérletei (pl. a Pastorale szimfóniában) nyomán kitalálta, hogy az egyes tételek megértését címadással segíti. Liszt két (nem mellékesen Faustról és Dantéról elnevezett) szimfóniája mellett összesen 13 szimfonikus költeményben használta e kényszerűnek tűnő megoldást, mely mindazonáltal jelentősen meglendítette a zenetörténet el-elakadó szekerét.

Liszt egy-egy irodalmi alkotás vagy történelmi személyiség inspirációja alapján nevezte el szimfonikus költeményeit (olykor csak utólag). Vele szemben Strauss - az Aus Italien című szimfonikus költeményétől kezdődően - pontosan és előre kidolgozott vázlat szerint, ütemről ütemre haladt, az elképzelt programnak megfelelően.

Ez esetünkben azt jelenti, hogy az Alpensinfonie nem más, mint egy alpesi kirándulás elbeszélése zenében. Strauss a mintegy háromnegyedórás darabot 22 részletre osztotta, melyek szervesen összekapcsolódnak. Ezen részleteken - ha úgy tetszik: epizódokon - keresztül mesél. Címei abszolút magától értetődőek: éjszaka, napfelkelte, meredek emelkedő, bejárat az erdőbe, a vízesésnél, és így tovább. Minden benne van, amivel egy efféle kiránduláson összetalálkozhat a bakancsos turista.

A zenét bőséggel áthatja a Straussra jellemző ellenpont-technika és a szerző által oly kedvelt, Wagner szellemiségét sugárzó vezérmotívum-rendszer. A nagyromantikához illő számú zenekar (130 fő feletti létszám) biztosítja a monumentalitást.

A mű előadását ezúttal a nálunk is többször sikert aratott Gustav Mahler Ifjúsági Zenekarnak köszönhetjük, a CD a tavaly márciusi, bécsi koncertjük felvételét tartalmazza. A Claudio Abbado által alapított együttes abszolút perfekt zenekari hangzást nyújt. Kiemelkedik a gyönyörű színű vonóskar, de a fúvósok is kivétel nélkül pontos és hibátlan szólókkal tűnnek elő, ami Strauss grandiózus zenekari alkotásainak élő előadásainál igazán ritka.

Hogy mégis hiányérzettel vesszük ki lemezünket a CD-játszóból, annak elsősorban a fiatal karmester, a meglepően dinamikus pályát befutó Franz Welser-Möst lehet az oka. Egyszerűen megfogalmazva: a mű tényleges előadása, a program megvalósítása ezúttal felemásra sikeredett. Welser-Möst nyilván hibátlan taktírozással segítette át a zenekart a mű komoly nehézségein, de ez elvonhatta energiáit a straussi költészet megvalósításától. A komponista által felvázolt karakterek így kissé elmosódtak, a markáns epizódok helyett inkább markáns hiányérzet lesz úrrá rajtunk. Ami nagy kár.

A felvétel kapcsán felmerül a kérdés: ki fogja követni a mostani vezető karmester-generációt, ki lesz majdan Abbado, Muti, Maazel és a többiek utóda? Valahogy Welser-Möst nem győzött meg.