Mozart forever (Hegedűversenyek / Anne-Sophie Mutter)

MOZART: Hegedűversenyek; Sinfonia concertante
Anne-Sophie Mutter / Yurii Bashmet
Londoni Philharmonic Orchestra
Vez.: Anne-Sophie Mutter
Universal / Deutsche Grammophon
00289 474 2152

Lassanként kezdeti veszi a Mozart-év. Mi magyarok abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy ha pénztárcánk bírja, akkor a minden bizonnyal rendkívül nívós koncertekért csak német nyelvű szomszédainkhoz kell átugranunk.
Anne-Sophie Mutter azonban még ettől a pár száz kilométertől is megkímél bennünket legújabb lemezével.

A 43 éves hegedűművész hölgy megragadta a nevezetes évforduló adta lehetőséget, és elindította a maga \"Mozart-projekt\"-jét, ami az öt hegedűverseny, a kettősverseny, 16 szonáta és négy zongorás trió felvételét takarja.
Nem árulok el nagy titkot, ha előrebocsátom, hogy ez a kiadvány minden tekintetben méltó része az osztrákok monumentálisra tervezett megemlékezésének.

A borítóterv gyönyörű képeskönyvre emlékeztet, szinte sugallja az embernek: \"nyiss ki\".
S ha nem bírnak ellenállni a kísértésnek, és felhajtják a CD-ket tartalmazó két oldalsó szárnyat, akkor rögtön ott az ismertető, melyben három nyelven olvasható a művésznővel készített interjú.

Michael Church kérdései alapján kiderül, hogy Mutter pont a jövő évben ünnepli pályafutásának 30. évfordulóját. Mozart - attól kezdve, hogy 13 évesen a G-dúr koncertjével debütált - a mai napig folyamatos elmélyülésre, a művek állandó újragondolására késztette őt.
S most egy személyben szólistaként és karmesterként kívánja megmutatni, hogy ennyi év távlatából ő hogyan látja ezeket a darabokat.

Ami először megfogja az embert, az a fergeteges játékmód. Mutter iszonyatosan gyors tempókat vesz, a zenekar pedig tökéletes partnernek bizonyul ebben. A virtuozitás azonban a legcsekélyebb mértékben sem válik öncélúvá. Előadásukban a zene minden kis finomsága - legyen az tempóváltás, egy új karakter, más hangszín, vagy csak megváltozott vonásnem - csorbítatlanul megszületik. Ráadásul még az a leheletnyi kis idő is mindig pontosan a helyén van, ami nekünk hallgatóknak kell az újdonság befogadásához.

Mutter dirigensként is megállja a helyét, bár ő maga is beismeri, hogy inkább csak vezéregyéniségnek tekinthető, mint karmesternek. Érződik hegedülésén, hogy a zenei kifejezés mellett ezúttal az együttes navigálása is a feladatok közé tartozik. Hajszállal mindig előttük jár, fényes, rendkívül direkt hangon vezeti zenekarát egyik merész ötlettől a másikig. De sohasem durva, sohasem lő túl a célon, pontosan érzi azt a nagyon vékony mezsgyét, ami a sziporkázó, változatos játék és az ízléstelenség között húzódik.

A kettősverseny brácsaszólama egy mai hangszerjátékostól egészen más attitűdöt követel, mint amihez a romantika óta szokva vagyunk. Itt nem lehet szélesen elterülő, meleg brácsahangon érzelmeskedni. Mozart pontosan ugyanazt követeli meg a violától, mint a violinótól. Világos, tiszta hangszíneket, virtuóz változatosságot, tehát tökéletes partnerként kell helytállni a \"kisebb\", mozgékonyabb testvér mellett.
Jurij Bashmet pedig képes volt újjászületni a mozarti igényeknek megfelelően, s a két szólista egymás \"szavába\" vágva meséli, alakítja a történetet.

Ami igazán értékessé teszi ezt a felvételt, az a régizene minden tekintetben maradéktalan, élvezetes és hiteles előadása és a XXI. századi szemlélet tökéletes ötvözete.
Ezen a két koron kívül azonban nem kevernek bele mást. Nem barokkosak a trillák, nem romantikus a vonógondolkodás, nem impresszionista a hangszínek alkalmazása. Fémhúrokon játszanak, a legmodernebb vonóval, képesek betölteni egy hatalmas koncerttermet is, mégis beszédszerűek, tagoltak, kellőképpen aprólékosak. Pontos a ritmus, plasztikusak a dinamikai váltások, mégsem válik szárazzá, hideggé az előadás.

Amennyiben szeretnének valamivel tisztelegni a rövid, ám annál tartalmasabb életű klasszikus zseni előtt, figyelmükbe ajánlom ezt a dupla lemezt.
S ha még ezek után is kételkednének a felvétel különlegességében, akkor olvassák el a borító jobb alsó sarkában a kiadó vásárlásra ösztönző érvét: limitált példányszám.
Hiába, fogyasztói társadalmunk az egyszer használatos termékekre épül, az örökbecsű darabokat egyre nehezebb eladni.
Márpedig, ahogy a lemezborító is hirdeti: Mozart forever!