Virágzene (Delavigne: Les Fleurs)

DELAVIGNE: Les Fleurs Op.4.
Six Suites de Piéces a deux Musettes Op.1. No3; No5
Ensemble \"Le Berger Fortuné\"
Robert Mandel - vielle
Jean-Christophe Maillard - musette
Németh Pál - fuvola
Hungaroton Classic
HCD 32201

Ne legyünk igazságtalanok, nagy az Isten virágoskertje is, még ha inkább csak az állatkertjét szoktuk is emlegetni. És a 17-18. századi francia zeneszerzők, akik szívesen adtak kis karakterdarabjaiknak hangzatos címeket, gyakran virágok nevét használták e célra - amellett, hogy olyan élőlények zenei megjelenítése is gyakran előfordult náluk, mint a kakukk vagy a tyúk. E lemezen Delavigne \"virágos\" műveit hallgathatjuk.

Persze az olyan címek mögött, mint Írisz, Árvácska vagy Kökörcsin, nem kell elgondolkodtatóan tartalmas, a zene által a látható világot a feneketlen mélységekig feltáró és leíró művekre gondolnunk, már csak azért sem, mert ezek a kis művecskék műkedvelő, főleg arisztokrata hölgyek számára íródtak. Akik, mielőtt a nagy forradalom odasuhintott volna egy jót nekik, arról is nevezetesek voltak, hogy ilyen, az - egyébként elképesztő nyomorban tartott - földművelő népség világát illúzórikusan idilli módon idéző zeneműveket játszva próbálták meg hányatott életüket nyugtatgatni.

Ebben két hangszer is segítségükre volt; a vielle és a musette. Előbbit nálunk póriasan nyenyere, utóbbit duda névvel illetik. Amely elnevezéseket ezekre a hangszerekre nézve azért nem lenne ildomos használni. Finomított, kifinomult hangzású instrumentumok ezek, hogy ne verjék fel nagyon a paloták csendjét, és el lehessen tölteni annyi időt gyakorlásukkal, hogy attól ne fájduljon meg a fej.

És ez így is van. Hallható, még azokban a duettekben is (leginkább az Op.1. No 3-as szvitben), ahol Mandel Róbert és Jean-Christophe Maillard a két hangszert mesterfokon kezelve együtt zenél, hogy itt azért, ha leginkább a dinamika terén korlátozott képességű hangszerekről van is szó, valódi műzenei eszközök ezek, egészen hallgatható hangzásvilággal.

Egy kicsit tehát a régizenélés hőskorába visz minket ez a lemez, amikor az újra felfedezett hangszerek érdekesség mivolta legalább annyira számított a figyelemfelkeltésben, mint a rajtuk előadott ismeretlen zenék, és az érdekesebbnél érdekesebb előadási manírok, például a franciák esetében az egyre értőbben megvalósított díszítések, vagy az inégal játékmód.

Duettek szólalnak meg tehát itt - a virágok nevére írottakból pontosan 24 van -, valamint két szvit szintén két hangszerre, continuo nélkül. Akkoriban az olyan szerzők, akik kiadatták és az olyan kiadók, akik kiadták e műveket, nem felejtették el a címlapra ráíratni, ráírni, mennyi más hangszeren is alkalmasan megszólaltathatók ezek.

És szerencsére a lemez előadói sem akarnak egy órán keresztül a musette és a vielle mégiscsak egyhangú zenei világával szórakoztatni minket. Már az alap együttesben, A szerencsés pásztorban is találunk egy fuvolistát a fenti hangszereken játszók mellett, és még csatlakozik hozzájuk két hegedűs: Tóth Mónika és Vitárius Piroska, valamint két furulyás: Januj Anna és Botos Nóra is.

Ami azt jelenti, a legkülönfélébb párosításokat hallhatjuk. Musette-t vielle-el, vielle-t hegedűvel, musette-t fuvolával, furulyát furulyával, hegedűt hegedűvel, fuvolát furulyával. És talán ez utóbbi párosítás a lemez egyik legnagyobb erőssége. A szépen és korrektül megoldott feladatok mellett ilyenkor igazán magasrendű zenei szépség is megvalósul, már csak azért is, mert a két hangszer igazán illik egymáshoz, és megszólaltatóik, Januj Anna és Németh Pál is a honi régizenei élet legkitűnőbbjei közé tartoznak, joggal kapják meg a No 5-ös szvitet teljes egészében is.

Tehát, ha mást nem akarunk, csak egy kicsit könnyedébben szemlélni a világot, akkor, ha nem is falrengető remekműveket, de tisztességesen megírt kis miniatűröket hallgathatunk, ha kedvünk van, akár egy órán keresztül is.