Egy lemezkritikus keservei (Chopin-Godowsky / Berezovsky)

CHOPIN-GODOWSKY: Etűdök
Boris Berezovsky - piano
Warner Classics
2564 62258-2

Brrrrr! Valószínűleg minden kritikus életében eljön egyszer egy ilyen pillanat! Pedig olyan gyanútlanul indult a dolog. Amikor felmerült, hogy írni kéne Warner Classics legújabb CD-jéről, amin Boris Berezovsky Chopin etűdjeit és azok Godowsky-féle átiratait játssza, egyből lecsaptam rá. Hát hogyisne! Pár éve Berezovsky elég nagy föltünést keltve ugrott be egy pesti koncertre, s nemsokára újra itt lesz. Már a buszon hazafelé megterveztem, hogy amint hazaérek: felteszem a lemezt.

Feltettem, nem kellett volna. Azóta eltelt vagy három hét, én meg csak egyre tologatom az írást. Pedig miről is van szó? Berezovsky idén tavasszal nagysikerű koncertet adott a dél-angliai Suffolkban, melynek felvételét a Warner sietett azon nyomban közzétenni. A bő háromnegyedórás felvételen nyolc Chopin-etűdöt és azok különféle átiratát (szám szerint tizenkettőt) hallgathatjuk meg, s ráadásul egy \"eredeti\" Godowsky-művet.

Leopold Godowskyról (1870-1938) tudni kell, hogy jónevű virtuóz zongorista volt, aki bejárván a világot, sokfelé szerepelt. Élt Berlinben, Bécsben (Busoni utódaként a zongora-tanszakot vezetgette) és végül New Yorkban. Élete egy bizonyos időszakában előszeretettel készített átiratokat, amelyek elsősorban a nagyérdeműt szórakoztatták, a szakma inkább hideglelést kapott tőlük, főleg, ha nem tudta lejátszani. A leghírhedtebbek épp a Chopin-etűdökről készültek lettek.

A lemez (és a koncert) sorrendje elég didaktikus lett. Egy Chopin-etűd, majd mindjárt utána az átirat. Godowsky általában elég egyoldalúan fogta föl a Chopin-etűdök lényegét, igyekezett úgy átírni őket, hogy minél gyorsabban lehessen lejátszani. Ha az egy percre jutó billentyűlenyomást mérnék, komponistaként Godowsky biztosan világbajnok lenne. Csak hát a zene - tegyük hozzá: szerencsére - nem erről szól. Ne higgyünk a kísérőfüzetnek, amely szerint \"Godowsky transzcendens régióba emeli\" Chopin műveit!

Az a néhány etűd, amelyeket nem a tempó oldaláról közelített meg, még rosszabbul járt. Némelyiket Godowsky csak bal kézre írta át, esetleg kizárólag fehér billentyűre. Nem tudni, mi járhatott a fejében, s miért volt egyáltalán ezekre szüksége? Mert nyilvánvaló, hogy a híres Forradalmi Etűd csak balkézen jóval kevésbé megrázó és jóval kevésbé hatásos, mint amúgy rendesen. Agyrém!

És főleg az, hogy van egy - egyébként nagyszerű képességű - pianista, aki nem sajnál erőt és energiát arra, hogy ezekkel az értelmükből kilúgozott darabocskákkal foglalkozzon.