Isten ostora (Az Attila Nyesztyerenkóval)

VERDI: Attila
Arena di Verona
Nyesztyerenkó, Carroli, Chiara, Luchetti
Vez.: Nello Santi
Warner DVD
5050467993228

Szabályos túltermelés mutatkozik az egy magyar operarajongóra jutó Attilák számát illetően. Legutóbb éppen a Philips Gardelli vezényelte kiadványáról ejtettünk szót, s máris a boltokban a Warner multimédia-változata. Az előbbi (12 évvel régebbi) felvétel kapcsán megállapítottuk, hogy Raimondi címszereplője mennyire árnyalt, mennyire sokrétű.

Nos, Nyesztyerenkó barbár királya lényegesen egyszerűbb lélek. Nyoma sincs a sokszínűségnek, a karakterfejlődés ábrázolásának. Nála Attila az első hangtól (\"Eroi, levatevi!\") az utolsó mondatig (\"E tu pure, Odabella?\") megmarad annak, aki volt: az ötödik század legnagyobb hadvezérének, aki nem sokat törődik a világ dolgaival, ármánnyal, szerelemmel, csak az foglalkoztatja, hogy világhódító terveit bevégezze. Ez az egy tömbből faragott alakítás rendkívül hatásos.
Hősünk Steven Seagalra maszkírozva, rezzenéstelen arccal, kifürkészhetetlen tekintettel uralja országát, melynek déli határa e pillanatban alig karnyújtásnyira van Rómától. Nyesztyerenkó személyisége remek, súlyos hanggal párosulva szereposztásbeli telitalálat.

Ugyancsak kiváló alakítás Maria Chiaráé, aki Odabella Verdi által kissé vázlatosan megfogalmazott figuráját hozza. Hálás bravúrszámokban persze nincs hiány, s amíg egy szoprán heroina megmutathatja a színpadon, mit lehet egy gégéből kihozni, addig nem feltétlenül a szerep sokrétűségét díjazza a publikum.

Más szempontból van nagy sikere Silvano Carrolinak, aki a zsarnokkal szembeszálló hős hadvezért játssza. Az olaszok számára egész egyszerűen ő a történet főszereplője. Van is benne igazság, hiszen Verdi igazán belevaló nótákat adott az ő szájába is.

Az Attila két nagy hibája a statikusság és a megoldatlan finálé. A veronai Aréna 1985-ös előadása egyikkel sem tud mit kezdeni. Pedig egy ekkora színpadot nem elég látványos díszletekkel (Luciano Ricceri) kitölteni. Valamit kezdeni kellene a szereplőkkel is. Ez utóbbira a kórus szokásos sétáltatásán kívül nem sok törekvés látszik.

Így aztán a videorendező, Brian Large is megelégszik a bokában vágott, úgynevezett amerikai plános közvetítéssel, ami szép színes képeket eredményez, de nem teszi a tévénézőt az előadás \"aktív\" részesévé. Néhány szép kameramozgatás, ügyes vágás azért mutatja, egy élő előadás közvetítése is tartogathat (filmes) szakmai truvájokat.

Az Arénás DVD-ket eddig nem kimondottan a hangminőségért szerettük. Az Attila hangminősége viszont meglepően jó. Nincsenek vakfoltok, a színpad minden részén egyformán vesznek a mikrofonok.

A jó hanghoz persze megfelelő zenekar és énekkar is kell. Ez 1985-ben (a felvétel tanúsága szerint) adott volt. Nello Santi pontosan tudja, mit akar hallani, és ezt ki is csikarja együtteséből. Jók a tempóváltások, és a kórus sem sleppel.

Lehet, hogy nem az Attila Verdi legnagyobb operája. De ha már ilyen remek kiszerelésben hozzáférhetünk az alig kétórányi előadáshoz, miért ne néznénk meg?