Az ifjú Chopin szenvedései (Ashkenazy)

CHOPIN: 24 Préludes
4 Impromptus
Vladimir Ashkenazy - zongora
Universal / Decca
476 187-4

Minden kis darabokból álló ciklus, kötet óhatatlanul arra ösztönzi az embert, hogy valamiféle tematikát keressen az alkotórészeket illetően.
A 24 prelűdnél is lehet próbálkozni, de azt hiszem, nem érdemes. Chopin sorjában végigmegy az összes hangnemen, s írja, ami éppen akkor, abban a percben, abban a rendszerben eszébe jutott. Az egyetlen rendező elv, amit helyénvalónak érzek, az Chopin szemlélete, élethez való viszonya. Nagyon érezte ezeket a kis formákat. A keringők, a mazurkák, az etűdök, az impromptu-k mind-mind rövid, pillanatnyi lelkiállapotot tükröző kis remekművek.

A prelűd talán a legkevésbé kötött műfaj. Sem az ütemmutató, sem a karakter, sem a tempó, sem az előadásmód nincs meghatározva. Teljesen szabadon adhatja önmagát a szerző.
Mégis behatárolható egy kör, amelyen belül mozog az összes darab. Ez esetben egy - leginkább a romantikus irodalomra jellemző - egyéniségtípus jelenik meg a zenében. Goethe Werthere, Arany László Hübele Balázsa, Asbóth Darvady Zoltánja nézték így a világot, ahogy ez a beteges, érzékeny lelkületű zeneszerző. Mély intelligencia, de a cselekvés terén erős gátoltság. Élénk képzelet, a külső környezet egyéni szemléletmódja, egy erős, de az életben kevéssé használható, keserédes világkép önmagában forgása.

A ciklus legnagyobb összetartó ereje véleményem szerint abban rejlik, hogy változatos formákba öntve enged bepillantást egy különleges lélek legbelsőbb rétegeibe.
Ez végtelenül szigorú követelményeket támaszt az előadóval szemben. Mindvégig meg kell maradni a tolmács szerepében, vigyázva arra, hogy saját érzései ne kapjanak lángra a művek érzékiségétől.

Pontosan ezért zseniális ez a felvétel.
Ashkenazy teljes egészében eltűnik a zongorista szerepében, s tökéletes navigátorként vezet bennünket Chopin világán keresztül.
Az egyes tételek fölött csak tempójelzéseket találunk, karakterre utaló jelölés egy-két helyen van csupán. A szerző sokszor használja ugyanazokat az ötleteket - hasonló figurációkat, ritmikai jellegzetességeket alkalmaz.
Mégis minden tétel kicsit más.

Ashkenazy másik legnagyobb érdeme, hogy minden tételnél megtalálta a kulcsot a \"másság\" kifejezéséhez, de mégsem lépett ki a szerző által megszabott keretek közül.
Az előadás nemcsak technikailag és zeneileg teljesen perfekt, hanem szellemileg is.
Ettől igazán világklasszis Ashkenazy.
Ezt a vonalat folytatja az impromptu-knél is. Megmarad a szerző gondos, pontos tolmácsolójaként.

A kiadvány egyetlen hibája a sorozat minden darabjára jellemző.
Semmiféle információval nem szolgál a darabokról és az előadókról. Örülhetünk, hogy a felvételek dátuma megtalálható a borítón. (Az első felvétel 1978-ban készül, az utolsó pedig 1985-ben.)
Mégis nagyon ajánlom mindenkinek a lemezt, mert a fenti hiányosságokat bármelyik könyvtárban pótolhatjuk, egyéb tekintetben viszont egyedülállóan jó CD-ről van szó, ráadásul elérhető áron.