Gidon Kremer nem nyugszik. Az évszakok egész világunkat átfogó szimbolikája nem először jelenik meg életművében. Vivaldit és Piazzolát már összehozta pár éve egy közös CD erejéig, most megírta saját verzióját is, Orosz évszakok címmel.

Az EMI dupla CD-jén két jól ismert, sokat játszott színpadi mű mellett olyan zenekari ópuszokat is hallhatunk, melyek sajnálatosan ritkán szólalnak meg a magyar koncerttermekben.

Az 1993-ban debütált, eredetileg történelem-filozófia szakos tenorista, Ian Bostridge 1996-ban egy kisebb kiadónál megjelentetett egy Schubert CD-t, amellyel egyből Gramophone Awardot nyert - most az EMI már negyedik lemezét adta ki a dalköltő műveivel.

Nem tudom, lehet-e hinni Pavarottinak. A kósza hírek, no és a promóciós anyagok szerint utolsó lemezét készítette el - tervezett visszavonulása előtt - Ti adoro címmel. Egy szó szoros értelmében vett poplemezt.

Ahogy mondani szokták: szinte látom lelki szemeim előtt, amint lovas rendőrök terhes anyákat kardlapoznak, akiknek egyetlen bűnük, hogy elsőként szeretnének hozzájutni Varga Zoltán kortárs szerzők kürtre írt szóló, illetve kamaraműveiből összeállított lemezéhez.

Liszttől a Manók tánca, a Grand Galop chromatique mint hangzásélmény is felejthetetlen lenne, mindehhez Cziffra játékát látni! Hát csak annyit, hogy rögtön vagy négyszer néztem meg a bő órás DVD-t.

Aida Callassal

Ez az a legendás Aida, ami huszonéve, különböző \"kalózkiadásokban\" oly sok gyűjtő féltett kincse volt. Emlékszem, mily nehéz volt megszereznem, vagy két kiló Mravinszkijt küldtem érte Melodián egy cserepartneremnek (megjegyzem: ő sem járt rosszul...).

Siegert többnyire ollóval írta könyvét. Több mint harminc szerző Mozarttal foglalkozó könyvéből állította össze a magáét. Saját gondolatot - szerencsére - igen ritkán illeszt az idézetek közé, amikor viszont ilyesmire vetemedik, éktelen dilettantizmus jellemzi hozzászólását.

1977-ben George Perle, amerikai zeneszerző a világ elé tárta a Lírikus szvit titkát. Hogy van-e jogunk az ilyen magántitoksértéshez, az külön tanulmány témája lehetne - most elégedjünk meg annyival, hogy elkészült az \"eredeti\" mű hangfelvétele.

Szebenyi János 1954-ben egy múzeumi koncert alkalmával tekinthetett bele egy kézirathalmazba, amelynek hiányos anyagából végül hét fuvolaversenyt sikerült rekonstruálnia. Ezekből először a hatvanas évek vége felé jelent meg lemezen a jelen recenzióban szereplő három mű.

Újabb árialemez a Hungarotontól: ezúttal ünnepelt mezzoszopránunké, Hamari Júliáé. Az énekesnőre - aki mostanság mesterkurzusok sorát tartja - cseppet sem érvényes a mondás, miszerint aki tudja, csinálja, aki nem tudja, tanítja...

Chopin prelűdjei varázsdarabok. Csodájukat megfejteni alig-alig lehet. A különlegességük abban áll, hogy 24 miniatűr, mit megannyi apró gyöngyszem, összefűzve több mint a gyöngyök matematikai összessége.

Tegyük szívünkre a kezünket - mindenkinek gyanús egy több mint kétszáz éve porosodó mű első felvétele. Egyáltalán, ki ez a Pleyel? Párizsi hangversenyteremről, zongorákról tudunk ezzel a névvel, de zeneszerzőként aligha ismert a lemezfogyasztók körében.

A levéltárak, könyvtárak tele vannak elfeledett zeneszerzők elfeledett, porosodó műveivel. Ezzel kapcsolatban pedig azt állapítják meg tudós koponyák: csak méltán elfeledett művek léteznek. Vagyis, oka van annak, ha valamit nem ismer az utókor.

Schiff András 50. születésnapjára szép kiállítású és rendkívül tartalmas könyvvel ajándékozza meg a művészt a Vince Kiadó. Bár pontosabb, ha azt mondjuk, Schiff András ajándékozta meg tisztelőit és az összes zenebarátot egy nagyon olvasmányos, és sok érdekességet, \"intimitást\" tartalmazó művel.

A Danubia Szimfonikus Zenekar fennállásának tíz éve alatt elég rendesen megalapozta hírnevét, ráadásul nem is csak a magyar koncertéletben. Recenzenseink igen kedvezően írtak a zenekar fellépéseiről, nagy a szurkolótábor, biztosan vásárlók is lesznek szép számmal.

Az Operaház főzeneigazgatója szerint Sümegi Eszter ma a ház legragyogóbb csillaga. E kijelentéssel nyilván sokan vitába szállnak, de nem hinném, hogy azért, mert kisebbíteni szeretnék érdemeit, legfeljebb azért, mert tudják: még egy ilyen kis ország kis színházában is elférhet több állócsillag.

Korunk egyik legfelkapottabb pianistája az Images és az Études ciklust rögzítette lemezre. Egy percig sem lehet kételyünk, hogy bőven bírja energiával a ma is nagyon szokatlan - ha nem hangzana olyan lehetetlenül, mondhatnánk: modern - darabokat.

Jobb érzésű ember ilyen borítójú lemezt eleve a kezébe sem vesz, nem hogy meg is hallgatná az abban rejlő korongot. Pedig nem volna butaság. Mármint belehallgatni Sáry tánczenéibe.

Milyen hangosan fog ugatni a kutya? - teheti fel a kérdést, aki a Négy évszak általa eddig nem ismert felvételének meghallgatásához ül a hangfalak elé. És hogyan fog susogni a szellő, milyen erővel tör ki a vihar, mennyire tántorog a részeg?