Dances from Hungary - A Danubia lemeze

Dances from Hungary
Danubia Symphony Orchestra
Domonkos Héja
Liszt, Erkel, Weiner, Dohnányi, Kodály Bartók
Teldec (Warner) 5050466-9351-2-0

Egy fiatal zenekar első lemezét elkészíteni még boldog békeidőkben, a konjunktúra idején sem volt \"kispályás\" vállalkozás. A kiadók különösen a műsorválasztás szempontjából mutattak időnként szigorú, időnként viszont egyenesen mulatságos óvatosságot.
Ismeretlen az előadó? Akkor legalább a műsor legyen bazárian népszerű!
Vagy éppen fordítva? Keressünk egy méltatlanul elfeledettet, hátha a németesen alapos recenzens egy \"first recording\" bilétára adható \"Repertoire-Wert\" pontszámmal ellensúlyozza az \"Ausführungra\" kiszabott alacsonyabbat?

Mit lehet tenni ma, amikor a bolt kong, és az üzlet pang?

Azért a Warnert se féltsük.
A Danubia Szimfonikus Zenekar fennállásának tíz éve alatt elég rendesen megalapozta hírnevét, ráadásul nem is csak a magyar koncertéletben. Recenzenseink igen kedvezően írtak a zenekar fellépéseiről, nagy a szurkolótábor, biztosan vásárlók is lesznek szép számmal. A hanglemez műsorösszeállítását pedig a ránk jellemző, visszafogott lelkesedéssel hadd nevezzem egyszerűen zseniálisnak.

A zenekari táncok közül szerencsésen hiányoznak a valóban elcsépeltek. De a fontosak, a népszerűek, a kevéssé ismertek (de szépek) itt vannak, méghozzá teljesen konzisztens rendben. Dohnányi Szimfonikus perceiből, vagy Weiner Leó Csongor és Tündéjéből bármit lemezre venni misszió, de Kodály Háryjával, és nem utolsósorban a Táncszvittel az összehasonlításnak is bátran kiteszi magát a zenekar - és nem vall szégyent.

Éppen a Háry Intermezzo ugyan kissé bátortalannak tűnik, és az Erkelek is lehetnének sodróbbak, de a zenekar teljesítménye úgy egészében mégis meggyőző. Az együttes fiatal tagjainak hangszeres készsége kiváló, a szólók szépek, a karmester, Héja Domonkos pedig tud valamit, amit ebben a korban még nem tud mindenki. Nem rohan, sőt, a táncokban gyakran felismerhető a belső erő, a fékentartott energia.

Nem keresem mindenáron a kötözködnivalót, de ha valami elszomorít a lemezzel kapcsolatban, az nem ennek a kiadványnak a hibája, hanem általános kórtünet, az utóbbi évtized digitális felvételeinek tipikus bakija.

Valaha a lemezjátszóm nem csupán a szokásos analóg zajt, a befutó-szalag sziszegését és a tűzörejt mutatta meg. A jobb felvételeknek legtöbbször része volt a koncertterem levegője is. Ha jó a készülék és jó a felvétel, akkor igen jól érvényesül, amikor a halk háttérzajban megjelennek a koncertterem neszei, és annak akusztikájával a szobám hangfalak mögötti része kitágul. Még ennek parányi csillapodása is hallható, amikor a karmester felemeli a pálcát, majd - nem csak a fúvósok - levegőt vesznek, mielőtt belevágnak.

A mai felvételekből nem csak a szalagzajt, hanem ezt az élményszerű rákészülést is sikerült kiirtani. Minden, ami a cintányér összecsapása, vagy az üstdob-ütés előtt hallatszik, az kiirtandó, levágandó. Ezen a CD-n is minden szám azonnal kezdődik.