Schiff András - A zenéről, zeneszerzőkről, önmagáról

Schiff András - A zenéről, zeneszerzőkről, önmagáról
Vince Kiadó, 2003

Emlékeznek még arra a helyes és tehetséges zongorista kisfiúra az 1968-as Ki mit tud?-ból? Igen, Schiff Andrásra gondolok, aki idén ünnepelte 50. születésnapját! E jubileumi alkalomra szép kiállítású és rendkívül tartalmas könyvvel ajándékozza meg a művészt a Vince Kiadó. Bár pontosabb, ha azt mondjuk, Schiff András ajándékozta meg tisztelőit és az összes zenebarátot egy nagyon olvasmányos, és sok érdekességet, \"intimitást\" tartalmazó művel.

A Hamburger Klára gondozta, december elején megjelenő kötet első részében Schiff András mesél életéről, tanulmányairól, pályatársairól és mindenekelőtt a zenéről J. Győri Lászlónak. A második részben a zongoraművész zeneszerzőkről, zeneművekről és elhunyt zenésztársakról írt esszéi sorakoznak.

Megjelenik szemünk előtt a hatvanas-hetvenes évek társadalmi-politikai és művészeti korrajza. Laikusként például azt gondolhattuk, hogy a Ki mit tud?-on való részvétel előnyt jelentett az ifjú zongorista karrierjének beindulásához, holott szinte kizárólag hátrányokkal járt. Nagy nehézségek árán sikerült csak bejutnia a Zeneakadémiára. Igaz, hogy azután olyan tanárok csiszolták tudását, mint Kadosa Pál, Kurtág György és Rados Ferenc.

Fölvillannak a Kocsis Zoltánnal, Ránki Dezsővel és társaikkal töltött szorgos tanulóévek néha kellemetlen, néha vidám pillanatai. Bepillantást nyerhetünk a hetvenes évekbeli magyar koncertélet kulisszatitkaiba.

Schiff András azt is elmeséli, miért döntött úgy, hogy a hetvenes évek végén elhagyja Magyarországot, és külföldön próbál szerencsét. Ez a nem csekély kockázattal járó elhatározás végül szakmai szempontból is gyümölcsözőnek bizonyult. A művész tudása elmélyült, játékára olyan híres lemezkiadók is fölfigyeltek, mint a Decca vagy a Teldec. A magyar zenebarátok szerencséjére Schiff nem lett hűtlen hazájához, mint azt számtalan szebbnél-szebb koncertje bizonyítja.

A sok híres zenésszel való találkozásnak, együtt muzsikálásnak számos személyes vallomás állít emléket. Néhány név a teljesség igénye nélkül: Fischer Annie, Solti György, Végh Sándor, Sándor Frigyes, Rudolf Serkin, Rafael Kubelik.

Végül, de nem utolsó sorban rengeteg érdekességet olvashatunk a zeneszerzőkről és szerzeményeikről. Hogyan kell előadni Bach billentyűs műveit és Mozart zongoraversenyeit? Miért remekművek és milyen problémákat vetnek fel az előadás szempontjából Haydn, Beethoven és Schubert zongoraszonátái? Melyek a kedvenc Schumann, Chopin és Bartók zongoraművek? Ráadásul mindezt olyan szemléletesen írja le Schiff, hogy minden zenei előképzettség nélkül megérthető.

A könyvvel nemcsak a zenei szakirodalom vált gazdagabbá, de elolvasása bátran ajánlható mindenkinek, aki még csak most barátkozik a komolyzenével, sőt a zongoramuzsika iránt kevésbé érdeklődők is csemegézhetnek belőle. A zongorairodalom kedvelői számára pedig kihagyhatatlan, rendkívüli intellektuális élvezetet nyújtó olvasmány, amely azonnali zenehallgatásra ösztönöz.