Szülinapra - magunknak (Legacies 5 - Amadinda & Friends)

A lemez egy kicsit olyan, mint a Mátyás királyos meséből az okos lány, aki hozott is, meg nem is, adott is, meg nem is: anélkül tekinti át az elmúlt húsz évet, hogy mindent bele akarna préselni a válogatásba.

Mozart-mise Pápával, Karajannal

Mozart C-dúr, \"Koronázási\" miséje itt nem koncertprogram, és nem hanglemezprodukció. \"In situ\" hallgathatjuk meg, a liturgia részeként - a Szent Péter Székesegyházból.

Dohnányi, Debussy, Rachmanyinov - három különböző koncertfelvétel. Egy rengeteg külső és belső harc árán, évek munkájával igen magas színvonalra felhozott együttes dokumentuma.

Hihetetlen jó előadás. Talán ennyi elég is lenne róla. Ami e mögött a rövid tőmondat mögött áll, az három óra tömény élvezet. A szónak minden értelmében. A Glyndebourne Fesztivál 1996-os előadása valami olyat tud, amiért érdemes beszerezni otthonra egy DVD-lejátszót.

A máltai operaéletről nem sokat tudunk, de itt van most nekünk egy szigetországbeli tenorista szólólemeze. Calleja hangja és az album műsorválasztása meglepő érettségről tanúskodik...

Új Jenufa - és néhány régi

Ezek a dallamok tömörek, sűrítettek, szinte lehetetlen kibontani, meghosszabbítani, kidolgozni őket az addig általánosan elterjedt technikákkal, azok nyomban hamissá, mesterkéltté, \"hazuggá\" alakítanák át őket.

A majd\' negyvenéves felvételeket a legújabb technológiával remixelték újra. Hogy mennyire hitelesek, azt véleményem szerint maguk az egykori előadók sem tudnák megmondani. Viszont jól szólnak.

Jól esik az eddig írásban teljesen elvontnak ható szövegeket szinte hétköznapi nyelven hallani ezekkel a dallamokkal. Itt most mindent megtudunk, megkapunk a magyar nyelvű gregoriánról, gregoriántól, amit tudni, kapni érdemes.

A Kocsis Zoltán nevével fémjelzett Nemzeti Filharmonikusok rendszeresen műsorukra tűzik a köztudatban kevésbé jelenlévő műveket is. Most Schönberg és Varèse egy-egy darabját lemezre is vették.

Német barokk kamarazene a Sonora Hungarica Consorttól

A koncepció egyértelmű: a német barokk zene, annak ellenére, hogy a zeneszerzők Schütztől Bachig bátran merítettek az olasz és francia mintákból - talán éppen ezért -, egyéni hangú maradt.

Az Újvilág szimfónián kívül Dvoráknak sok más művét ismerjük, jó néhányukat szeretjük is. Amelyiket nem ismerjük, arra pedig legalábbis kíváncsiak vagyunk. Mint például erre a zongoraversenyre.

Giordano legsikeresebb operája ritka vendég a hazai operaszínpadokon, pedig nem rossz zene, talán kissé bombasztikus, ám melódiában gazdag. Most egy londoni előadás DVD-változata kárpótolhatja a magyar operakedvelőket.

Az EMI és a DECCA szinte egyszerre jelentetett meg válogatáslemezt Angela Gheorghiu felvételeiből. A román csodaszoprán a két kiadványon 24 különböző opera egy-egy hősnőjét formálja meg.

Wilhelm Furtwängler a Berlini Filharmonikusok élén olyan előadást teremtett, mely elsöpri előítéleteinket. Az első tétel nem is kezdődhetne ijesztőbben: letipor, maga alá temet, a zene őrjöng, a zenekar hagymázas állapotban.

Joseph Joachim Raff - aki rövid ideig Mendelssohn segítő barátságát is élvezhette - nem csupán azzal vívta ki a romantikus történetekre mindig éhes utókor csodálatát, hogy gyalog tette meg a Zürich-Bazel útvonalat egy Liszt-hangverseny kedvéért.

Tommy Vig: Most és Akkor

Nincs éppen túlkínálat a boltokban Tommy Vig-CD-kből, és mivel világhírű és világszínvonalú magyar muzsikusról van szó, a jazzrajongó polcán a helye ennek lemeznek. És éppen ezért kicsit nagyobb anyagi ráfordítást és figyelmet is megérdemelt volna.

Autentikus az lehet, ami bizonyos írásos forrásokból kikövetkeztethető és megvalósítható, vagy nem mond tökéletesen ellent ezeknek. Autentikus vagy sem, William Christie két-három főszereplő kiváló alakításával és a többiek becsületes helytállásával együtt olyan előadást hozott össze, amely mint zenei produkció, elsőrangú.

Mindazt elmondhatnám, amit a jó kórusokról el szoktak mondani. Van viszont valami, ami éppen mifelénk sajnálatosan gyakran szorul háttérbe, és az a hangképzés. A Honvéd Férfikar \"igazi\" férfikarként szól, olyan mély basszusokkal és olyan világos tenorokkal, ahogyan kell.

Cziffra egyértelműen a zongorairodalom legnehezebb darabjai mellett kötelezte el magát. Ez a fajta manuális tudás már-már a démonival tart rokonságot - ha Paganini az ördög hegedűse volt, Cziffra bizonyosan a zongoristája.

Puccini mostohalánya (A Nyugat lánya)

A kiadvány 1978-ban a Gramophone magazinnál az év operafelvétele lett. Ebben természetesen annak is szerepe volt, hogy a britek szívéhez igencsak közel állt a lemez alapjául szolgáló Covent Garden-beli előadás.