A füzetből kiderül, hogy ez az énekegyüttes nem ugyanaz a Hilliard Ensemble! A két hölgy ebből a produkcióból kimaradt, helyettük viszont új férfihangok csatlakoztak.

Elegancia és stílus - nagyot bizonyosan nem hibázhatunk, ha a fenti két fogalom felől közelítünk a Rossini-vígopera Glyndebourne-ban, 1983-ban készült felvételéhez. Kész szerencse, hogy mindezek ellenére sem érheti a produkciót a modorosság vádja. Ami első pillantásra is szembetűnik: nincsenek benne nagy nevek. Ez kétségkívül jót tesz az előadásnak.

Móka, kacagás, avagy Olga találkozása Pirx pilótával (Satie és Hindemith művei)

Régen szórakoztam ilyen jól! A szórakozás/szórakoztatás ugyan nem feltétlenül a magas művészet szinonimája, de miért kell mindig libamájas bélszínt enni szarvasgombával?

A kilenc szimfónia előadása nem az \"én így játszom Beethovent\" kivagyiságából született, így aztán egyfajta lelki emelkedettséget, nyugalmat (de nem unalmat!), időnként - megkockáztatom - transzcendens élményt sugároz.

Zeneművészeti kisszótár

Sajátságos könyv. Szótárnak szótár, ám míg az efféle kiadványokban rendszerint tömör, objektív definíciókat találhatunk, e könyv \"szócikkeinek\" szerzői (egyebek közt Alfred Brendel, Gidon Kremer, Karlheinz Stockhausen) pár oldalas történetekben dolgoznak fel szabadon választott zenei témákat.

A Metropolitan Opera, a konzervatív, tradicionális operajátszás egyik utolsó fellegvára most sem cáfolja meg önmagát - az 1988-as Trubadúr DVD-változata az égvilágon semmi meglepetést nem okoz. Papírforma, ám mégis igen élvezetes előadás.

Live Session (Cannonball Adderley & Ernie Andrews)

Ballonod gallérját fölhajtva csámborogsz. Egy jazzklub előtt megállsz. Plakáton Adderley. Ernie Andrews énekel. Belépsz. Pincérnő jön, mosolyog, ez a dolga, igen, sör jó lesz, Bud, persze. Meg valamit gyorsítónak.

A Warner most piacra dobott Triptichonjának elsődleges hibája a pocsék hangminőség. A Milanói Scala többé-kevésbé ismert szólistái ugyanis mellbevágóan kellemetlen dobozhangon énekelnek. A felvétel minősége erősen emlékeztet a valamikor nálunk is dívó opera-, illetve színházi közvetítések színvonalára. És ez most nem feltétlenül dicséret.

Egy Lammermoori Lucia - Callasszal

Az EMI arhívuma szinte kifogyhatatlan a Callas-felvételekből, már a harmadik Lammermoori Luciát dobták piacra - új köntösben, minden idők egyik legnagyobb énekesnőjével a címszerepben.

Újabb megválaszolatlan kérdések (Charles Ives művei)

Adott egy szerző, aki helyet kapott az \"ismert zeneszerzők\" képzeletbeli fachjában, de akiről szinte semmit sem tudunk. Pedig a semminél biztosan többet érdemelne!

1990 júniusában az egyik televíziós csatorna is közvetítette Amerikában a Metropolitan Operából azt a négy estét, amelyen a teljes Ring került színre. Ezek az előadások jelentek most meg DVD-n. Ha már nem voltunk ott, lássuk, miről maradtunk le - legalábbis akkor, ha a Nibelung-tetralógia első darabjára lettünk volna kíváncsiak.

A pontosan öt éve, Clevelandben rögzített 76 perc okos válogatás/szerkesztés eredménye. A mesélés, a jó értelemben vett nosztalgiázás lemeze ez.

Schiff András nemrég megjelent könyvében előszóként az e lemez kísérőfüzetében is megtalálható Kertész Imre-levelet közli, amely megrázó, meghatározó élményként tárgyalja a szonáta Der Tod tételét.

Az évek alatt végbement javulás, fejlődés nem kerülte el a figyelmemet, de éppen annak fokozatossága miatt nem tudatosult ilyen határozottan, nem keltett olyan relevációt, mint most ez a hanglemez.

A könyv különös szemszögből ismerteti a művész életének epizódjait. Az eseményeket követve a sztárkultusz kialakulását - leginkább annak árnyoldalát - kísérhetjük figyelemmel. Arra ugyanis, amit Paganini művelt, az eladdig soha nem hallott hangzatokra, produkciókra nem volt racionális magyarázat. A leleményes emberi elme azonban talált.

Az Il Giardino Armonico mellett - legalábbis itt nálunk - halványabb fénnyel tündököl Fabio Biondi és együttese, az Europa Galante. Pedig ezen a téren Biondi talán az egyik legjobb hegedűs.

Az 1960-ban született művészt a kortárs zene elhivatott specialistájaként ismertük és szerettük meg. Aztán újabb koncertjein Kurtág és Ligeti műveit nagy kedvvel párosította a romantika jelentős zongorista zeneszerzőivel.

Ha már alig-alig láthatjuk élőben idehaza, legalább a hangját halljuk! Ebben a szellemben foganhatott Miklósa Erika szólóalbuma, amely az operairodalom legnehezebb koloratúrszoprán-áriáit tartalmazza.

A jövő zenéje (Eötvös: Snatches)

A lemez címadó műve, a Snatches of a conversation a szerző elképzelése szerint egy kávéházi beszélgetésfoszlány feldolgozása. Az asztalok közt szabadon sétálgató pincért egy kéttölcséres trombita személyesíti meg.

Hollós nem gyárt utólagos eszméket, ideológiákat eddigi ötven évéhez. Gyakorlatilag kizárólag egykor nyomtatásban megjelent, vagy rádióban elhangzott nyilatkozatai, cikkei beszélnek helyette. Ez azzal a haszonnal is jár, hogy a zeneszerző, publicista, kiadó, igazgató rögtön \"szembesíthető\" saját szavaival.