Harmóniai találékonyság - Fabio Biondi és az Europa Galante

Antonio Vivaldi:
L\'Estro armonico - 12 concerto Op.3

Fabio Biondi, Isabella Longo, Enrico Casazza, Raffaello Negri - hegedű
Maurizio Naddeo - cselló
Europa Galante

Virgin Veritas
7243 5 45315 2 1

Róma, Velence a 17.-18. század fordulóján bizonyos szempontból a világ közepe volt. Corelli, Vivaldi és társaik, követőik ekkortájt emelték az önálló zenekari muzsikát egy új korszak beköszöntét jelző zenei kifejezésmód rangjára. Az egyre szilárdabb formai megoldású - és ezáltal a kísérleti jellegtől megszabaduló, tehát konkrétan értelmezhető - szonáták, concerto grossók, szólóhangszeres versenyművek egyre inkább a hangszeres zenei műfajok csúcsát kezdték meghódítani. Ennek a folyamatnak egyik fontos állomása Vivaldi L\'Estro Armonico-sorozata.

A gonosz mondás szerint Vivaldi egyetlen koncertet írt, de azt hatszázszor. Ebben lehet némi igazság, ha a későbbi éveiben valóban szinte futószalagon készült, sok-sok ismétlődő dallami és harmóniai patenttel dolgozó műveit nézzük, amelyek azonban - főleg a lassú tételekben - akár nagyon egyéniek, gyakran utánozhatatlanul gyönyörűek tudnak lenni.
Pályája kezdetén azonban, amikor még a műfaj - amely később az ő munkássága nyomán is valóban sematikusabbá vált - még kevésbé merev formában létezett, maga is kísérletezőbb volt. Hogy úgy általában felületes lenne, azt is éppen a jelen gyűjtemény 11. darabjának mesteri fúga tétele cáfolja. Mindemellett akkoriban valószínűleg a közönség is jobban fogadta az extravagánsabb kompozíciókat, mert nem voltak megrögzült elvárásaik.
Nem csoda hát, hogy népszerű, korai koncertjeinek gyűjteménye L\'Estro Armonico, azaz Harmóniai találékonyság, zenei áradat - szabadfordítású - címmel jelent meg nyomtatásban mint Op. 3, 1711-ben.

Mint műegész nagyobb tett a Négy évszakot tartalmazó Op.8.-nál, amelynek többi concertója szinte jelentéktelenné vált a híres szomszédok mellett.
Persze azt, aki ezeket a műveket hallgatta és hallgatja, zenetörténeti jelentősége kevésbé érdekelte, érdekli. Annál inkább a csodálatos dallami gazdagság, a sokféle formai ötlet. Ehhez csak annyit: a művek nyolc külön - négy hegedű, két brácsa, egy cselló és egy nagybőgő szólamot tartalmazó - kottában jelentek meg. Ezek a szólamok csoportosulnak úgy, hogy egyhegedűs, kéthegedűs, vagy négyhegedűs versenyművekről beszélhetünk. Mindegyikből négyet tartalmaz a gyűjtemény.

Az olasz művészek jó pár évtizedes késéssel kapcsolódtak a régizenei áramlathoz, mára azonban például az Il Giardino Armonico szinte ezoterikus hírnévre tudott szert tenni. Mellettük - legalábbis itt nálunk - halványabb fénnyel tündököl Fabio Biondi és együttese, az Europa Galante. Pedig ezen a téren Biondi talán az egyik legjobb hegedűs. Tizenkét éves koránban a RAI zenekarával, tizenhat évesen a Musikvereinben lépet fel barokk hegedűvel; Bachot játszott.

Az \"új olasz iskolára\" valami frissesség a jellemző, mintha azt az extravaganciát, amit az olasz zeneszerzők, legfőképp Vivaldi és éppen ezekben a műveiben felmutatott, megpróbálnák az előadásban is valamiféle olaszos hévvel megvalósítani. Ez a Giardino esetében néha a különlegességet szinte erőszakosan a hallgatóba sulykoló előadáshoz vezet. Biondit nagyobb zenei intelligenciája - és így a finomabb zenei részletek iránti érzékenysége, amelyekben olyan egyedi tud lenni - megóvja ettől. Nem feltétlenül ragaszkodik a sokszor ellentmondásos \"szabályokhoz\", így azok valahol szintén átmennek az utókor szűrőjén, hiszen hiába is próbálna teljesen megfelelni bármilyen abszolút eredetiség iránti elvárásnak.

Persze saját rendszerén belül előadási eszközei koherensek, hangszeres perfekcionizmusa, magas művészi igényessége a művek valódi, nagy, élményszámba menő előadásához vezet.
A tempókat sem kizárólag gyorsítja az eddig megszokottakhoz képest. Különösen feltűnő ez egyes Largo tételekben. Biondi általában nem sokat tesz hozzá az eredeti anyaghoz, és ezeket a szerző által gazdagon díszített tételeket egészen lassú tempójúra veszi, anélkül, hogy valami szétesés fenyegetné őket. Mert az előadásban méltó társai vannak: zenekara is teljes egészében felnő a nagy feladathoz, az \"Európai virradat\" egyik első tündöklő sugarának felragyogtatásához.