Szuper Audio Concerto - Az NFZ és Kocsis Bartók-felvétele

Béla Bartók
Concerto for Orchestra
Dance Suite
Hungarian Peasant Songs
Hungarian National Philharmonic Orchestra
cond. Zoltán Kocsis
Hungaroton HSACD 32187

Meg kell követnem Kocsis Zoltánt!
Annak idején nem kevés kétkedéssel vettem tudomásul, hogy átveszi a Nemzeti Filharmonikus Zenekart, a valamikor nagynevű Állami Hangverseny Zenekart.
Vezényelni szakma, ami nem csupán a zeneértés, valamint a manuális készség függvénye. Egy zongorista hogyan tudja majd instruálni a vonósokat? Tudja-e mitől fog egységesebb hangon és jól szólni a rezeskar? Meg tudja-e valósítani - ha ugyan akarja - azt a bársonyos hangzást, ami Karajan berlini zenekarát jellemezte?

A korai évek koncertjei - azt hittem - engem igazoltak. Szőrös hangzás, zilált vonósok és sok pontatlanság jellemezték azt a zenekart.
Persze az évek alatt végbement javulás, fejlődés nem kerülte el a figyelmemet, de éppen annak fokozatossága miatt nem tudatosult ilyen határozottan, nem keltett olyan relevációt, mint most ez a hanglemez.

Sokadszor hallgatom, csöves erősítő föltekerve. Nagyot szól, és nem csak hangerőben. Markáns dinamikában és formálásban. A pianissimók is nagyon szépek, sugárzik belőlük a visszafogott erő, vagy éppen vibrálnak a feszültségtől. A Concerto és a Táncszvit is harap!
És a már említett \"karajanos\" hangszínek? Nos, ebből a szempontból sem találok kivetnivalót. A szólisták általában nagyon jók, de a fafúvók egyenesen mesések.

A felvétel hangtechnikailag is jobb, mint amit megszoktunk a Hungarotontól. Sajnálom, hogy nincs SACD-játszóm - merthogy állítólag ez az, vagyis Super Audio Compact Disc. De talán nem is kell hozzá az új készülék. Azt hogy szuper, a régi Marantz játszóról hallgatva is hallom.

Viszem magammal a CD-t, és többször meghallgatom útközben, vagy éppen munka közben. Ezúttal a sok apró tisztátalanságot kiemelő fejhallgatónak sincs mit lelepleznie, sőt, kiemeli a középszólamok egyébként rejtve maradó kidolgozott pontosságát.

Egyetlen okom van a bosszankodásra. Az ember tollára sokkal könnyebben sorjáznak a vitriolos jelzők. De egy ilyen jó lemezről nagyon nehéz írni.

Ezentúl a Nemzeti Filharmonikusokat valószínűleg koncerten is másképp fogom hallgatni, mert ők most már nem csupán jó zenekar, hanem nemzetközi mércével is a legjobbak közé tartoznak.
Kocsis Zoltán pedig magának tette fel a lécet. Most már őt is a csak a nagy karmesterekhez szabad mérni.