Miklósa Erika szólólemezéről

AlternaDiva - Miklósa Erika szólólemeze
Közreműködik a Budapest Filharmonikus Zenekar
Vezényel Harazdy Miklós

Remélhetőleg nem okozok hatalmas csalódást a rajongóknak azzal a kijelentésemmel, hogy a lemezen hallható áriák nagy része engem bizony igencsak hidegen hagy. Ennek nem a művésznő hangja vagy produktuma az igazi oka, mert a hang fiatalos, szépen csengő. A probléma számomra a műsorválasztás: bravúros koloratúrafutamok sora - majdnem minden bejátszás mondhatni csak és kizárólag erről szól.

Térjünk rá a dolgok jó oldalára, mert azért igenis érdemes meghallgatni a lemezt, hiszen egy-két figyelemreméltó rész mindenképp akad. Nem a Sevillai borbély nyitányára gondolok (itt, miként az egész lemezen, Harazdy Miklós vezényli a Budapest Filharmonikus Zenekart), amely lendületesre, ám kicsit forszírozottra sikeredett, már ami a cintányérok hangzását illeti. Viszont az utána következő két Éj királynője-ária sokáig emlékezetes marad. A művésznő egyik leghíresebb szerepéről van szó, ezzel lép fel szerte a világban. A hallottak alapján ez nem lehet véletlen, a voce kiegyenlítetten szól, Miklósa mindvégig erőlködés, sőt mi több, erőltetett, hogy azt ne mondjam csúnya hangok nélkül énekel, ami ilyen nehéz áriák esetében ritkaságszámba megy.

Vannak további érdekességek is: például az Árnyéktánc Meyerbeer Dinorah című operájából, ami engem leginkább egy táncos ritmusú operettkupléra emlékeztet. Miklósa természetesen Gildát is énekel az albumon (a Caro nome-t persze), a szerepben Magyarországon is fellépett már, legutóbb tavaly márciusban. A hírek szerint a budapesti közönség idén augusztusban újra megcsodálhatja a Rigolettóban.

Végül, de nem utolsósorban, meghallgathatunk két áriát a Lammermoori Luciából, köztük a híres-nevezetes Õrülési jelenetet is. Talán ez a lemez legjobban sikerült része, Miklósa itt igazán szívhez szólóan énekel, fiatalos, szinte kislányos hangja ebben az - egyébként igen nehéz - áriában remekül érvényesül.

Összességében nem mondhatom, hogy csalódás a lemez, már ami a belbecst illeti. A külcsín vonatkozásában azonban nem túl rózsás a helyzet: azt eddig is tudtuk, hogy Miklósa igazán dekoratív jelenség, azonban az albumot kísérő füzet erre még kissé rá is erősít: szinte kizárólag a művésznő képeit tartalmazza, egy-egy rövid, valamely áriából vett idézet mellett. A füzet informatív értéke ebben sajnos ki is merült, semmit sem tudhatunk meg az énekesnő eddigi pályájáról, a lemezen hallható áriákról, és mondanom sem kell, hogy természetesen az áriák szövege is hiányzik.

Kár érte, mert mindent egybevetve igényes az album, de nagy tanulság, hogy az apróságokra is figyelni kell. Ezek után csak félve merem megkérdezni: irány a nemzetközi piac?