Emlék (Schiff András Janácek-lemeze)

Leos Janacek - A Recollection
Schiff András (zongora)

In the Mist
Piano Sonata 1.X.1905
On an Overgrown Path
A Recollection

ECM New Series

Emlék - mondja a lemez címe és a zongorázás mintha mindvégig erről szólna. Egy emlék felidézéséről a múlt ködén át. Rögtön az első darab címe: Ködben. De a növényektől benőtt kerti ösvényről elnevezett három ciklus darabjai is minta egy réges-régmúltba visszavezető időbeli séta képeit idéznék.

Janacek, ha valamiről, elsősorban Jenufa című operájáról nevezetes. Azok a lemezek, amelyeken kizárólag zongoradarabjai szerepelnek, csak a legutóbbi idők szülöttei. Törzsanyaguk nagyjából ugyanaz, mint Schiffé, tehát alighanem az életmű legjellemzőbb zongoraműveivel állunk szemben. Hogy kik, milyen stílusú zeneszerzők hatottak Janacekre, a zongoradarabok szerzőjére, az maradjon zenetörténészek kutatásának, elmélkedéseinek tárgya, az átlag hallgatót leginkább ugyanis a művek valódi egyediségei ragadják meg.
Csöndes, virtuozitásban is visszafogott darabok, amelyek a zongoraművész billentéskultúráját teszik leginkább próbára - itt nem lehet száguldó dübörgésekkel leplezni hiányát -, és amelyekben a gondolatok hangi kifejezésével kell megfogni a hallgatót. Segítség persze ehhez a sok-sok szép dallam, de a nem túl rafinált harmóniai világ már inkább nehezítő tényező.

A rövid darabok közül címet csak a Benőtt ösvényen első ciklusának 13 tétele visel, valamint a Szonáta két tétele, amelyek egy 1905-ös megmozduláson egy, a Habsburg csapatok által lelőtt munkás halálának történetére reflektálnak. Ennek megfelelően az első tétel Az előérzet, a második A halál címet viseli. Ebben halványan valóban felfedhető a Chopin-gyászinduló ritmizálása, de míg ott a középrész a beletörődést erősíti, itt a csendes kezdés utáni kitörés a munkás halála, vagy általában a halál elleni lázadásként értelmezhető.
Schiff András nemrég megjelent könyvében előszóként az e lemez kísérőfüzetében is megtalálható Kertész Imre-levelet közli, amely megrázó, meghatározó élményként tárgyalja a szonáta Der Tod tételét.

A lemez egyik legszebb darabja, a Frydeki madonna pont ellentétes hangulat megjelenítését kívánja a zongoristától. Előtte a Gyere velünk bartókosan népies hangvételű kis remek hallható, ismét egy más világot idézve. És így tovább, megunhatatlanul, 22 kis tételen keresztül.

Az agyonjátszott művek előadásának legfontosabb kérdése az értelmezés-újraértelmezés kérdéskörén belül jelentkezik. Nos, Janacek esetében ezek a fogalmak fel sem merülnek. Csak el kell játszani őket - egyelőre - hallatlanul finom billentéskultúrával, hallatlanul magas zenei intelligenciával, és a végeredmény garantált. Egy olyan zongoralemez, amely abszolút unikalitásával tűnik ki a Beethoven-Chopin-Schumann-Liszt stb. sorból, olyan zeneszerző olyan műveivel, amelyek megérdemlik, hogy felvételük polcunkon az említettekéi mellé kerüljön. Főképp, ha ilyen előadásban hallgathatjuk.