Werner Fuld: Az elátkozott Paganini

Werner Fuld: Az elátkozott Paganini
Európa Könyvkiadó - 2004
256 oldal
2200 Ft

Kicsit becsapós a fülszöveg:
\"...a könyv nem az olasz hegedűs születésével, hanem halálával kezdődik. Fuld annak járt utána, hogy mi történt 1840, Paganini halálának éve és 1876 között, amikor egyetlen fia és hatalmas vagyonának örököse eltemethette az »ördög hegedűsének« kikiáltott apját.\"
Valóban annak járt utána - az első fejezetben.
A könyv többi része viszont normál életrajz, amely kronologikus sorrendben ismerteti a művész életének epizódjait.
Igaz, különös szemszögből.

Az életrajzi eseményeket követve a sztárkultusz kialakulását - leginkább annak árnyoldalát - kísérhetjük figyelemmel. Arra ugyanis, amit Paganini művelt, az eladdig soha nem hallott hangzatokra, produkciókra nem volt racionális magyarázat. A leleményes emberi elme azonban talált.
\"Az a hír járta, hogy az a bizonyos g-húr, amin Paganini egész hegedűversenyeket tudott játszani, és amelyből sosem hallott hangokat csalt ki, a szeretője zsigereiből készült, akit még fiatal korában ölt meg.\"

Persze mindez a legkülönfélébb variációkban bukkan fel - a pletykákat összegezve kiderül, hogy Paganini gyakorlatilag mindenkit megölt, akivel fiatal korában összefutott. A soha nem hallott hangokra pedig természetesen az a magyarázat, hogy a börtönben csak ezt az egy húrt hagyhatta hangszerén, és - értelemszerűen - az ördöggel lepaktálva fejlesztette tökélyre tudását.

Azt a tudást, amelyre mindenki kíváncsi volt. Ennél jobban már csak az érdekelte a nagyérdeműt, hogy a művész lába valóban patában végződik-e. A látvány mindenkit lenyűgözött. Vékony, sápadt alak, fekete ruhában, furcsa testtartással.
Patája nem volt. De természetesen a közönség azt látott, amit látni akart.

A jelenség hatott - de tulajdonképpen maga a zene is. Paganini harmincegy éves korára Itáliában már a csúcsra jutott, és ott is maradt. De mit ér pusztán Itália, hiszen külföldön újabb sikerek várhatnak rá, nem is beszélve a bevételekről. A pénzről, amelyből - hogy biztosíthassa fia jövőjét - minél többet szeretne összegyűjteni, méghozzá nagyon gyorsan, ugyanis minden jel arra utal, hogy nem lesz hosszú életű.

Szifilisz. A kórt az orvosok higanykúrával kezelték, jó eredménnyel - az ezzel járó mellékhatásokkal szemben azonban tehetetlenek voltak. Vastagbél-gyulladás, fullasztó köhögés, egyre gyengülő látás, sorban kihulló fogak. Mindennek ellenére mégis elindult, hogy Európa más országaiban is letegye névjegyét. A sikerek nem maradtak el, mint ahogy a reakciók sem.
A test sorvadt - a legenda növekedett.

És végül mi okozta a művész halálát? Gégetuberkulózis. De az \"igazság\" az, hogy az a bizonyos, zsigerekből készített g-húr \"tekeredett bosszúból a nyakára, hogy lassan megfojtsa\".
És mindezek után következik a 36 évnyi tortúra. Mivel \"megdönthetetlen bizonyítékok\" szólnak amellett, hogy Paganini az ördöggel kötött szövetséget, a holttestet nem lehet eltemetni. Csak rejtegetni, ide-oda szállítani - másodszor is megfizetve a sztárság árát.

A történteket nem nagy művészet jelen korunkra transzponálni. Milyen lehet, amikor hiába minden cáfolat, nem szűnik a szóbeszéd? Amikor maga a produkció csak másodlagos téma ahhoz képest, aki előadja? Mennyire veszélyes, mennyire üthet vissza bármely megnyilvánulás? Elbújhat-e egy \"ötcsillagos téma\" a jólértesültségre vágyók elől?
A könyv a korabeli kritikák, levelek segítségével vizsgálja a Paganini-jelenséget. Idézi Goethét, Schubertet is, az orvosok jelentéseit, turnék feszített menetrendjét, és mindemellett számos - sajnos csak fekete-fehér - képpel illusztrálja a történteket: különböző dokumentummásolatok, festmények, rajzok, szobrok teszik teljesebbé a kultúrtörténeti tanulmányt, mutatják meg, minek és milyennek látták kortársai Paganinit.