Bejelentkezés Regisztráció

Egyéb

Mozart-mise Pápával, Karajannal

2004-04-09 09:08:00 Dauner Nagy István

\"Pope Pope John Paul II
Solemn High Mass in St.Peter\'s
\"Coronation\" Mass by W.A. Mozart
Kethleen Battle, Trudeliese Schmidt, Gösta Winbergh, Ferruccio Furlanetto
Vienna Singverein, Vienna Philharmonic Orchestra
Herbert von Karajan
Deutsche Grammophon 419 096-2

Váltig azon gondolkodom, vajon nem blaszfémia-e egy ilyen lemezről írni.
Végtére is ez nem kifejezetten zenei termék, illetve egészen másként az. Mozart C-dúr, \"Koronázási\" miséje itt nem koncertprogram, és nem hanglemezprodukció. \"In situ\" hallgathatjuk meg, a liturgia részeként - a Szent Péter Székesegyházból.
A misét a Pápa celebrálja, Mozartot maga Karajan.

Az ilyen lemezt talán már megcsinálni is blaszfémia?

Karajan abban is zseniális, ahogyan \"alakítja\" a nagy karmestert. Pózolásai szerencsére a lemezeken már nem jelennek meg, általában csak a végtelenségig kitisztított hangzást, a különleges Karajan-Soundot élvezhetjük. De mit csinál a Szent Péter Bazilikában? Úgy tudni, ő maga szorgalmazta a római fellépést, de ha ez nem is lenne igaz, ismerve \"erős\" egyéniségét, fölmerülhet bennünk, vajon képes-e összes energiájával, és kellő alázattal a liturgia szolgálatába állni, Ad Majorem Dei Gloriam?

Szép ez a lemez, de az igazán fontos dolgok nem derülnek ki. Itthon a CD-játszóban nem nagyon akar \"működni\". Térben és időben, de szellemben is távol az eredeti eseménytől, a hangszórók a hely atmoszféráját már nem, csak annak tizen-sok másodperces visszhangját adják vissza. Minden mondat, minden harmónia többször végigvonul a hatalmas kupola alatt, megtörik majd szóródik az oszlopokon, a szobrokon.

Egykor szószékről prédikáltak, ma mindenhová mikrofonokat tesznek. A térből kiszakítva így közvetítiti a Radio Vaticana II. János Pál hangját, és persze a többiekét, a zenekarét, a szólistákét.

A két hangszórónak esélye sincs arra, hogy megmutassa nekem, hol ülhettem volna, ha ott lehetek. A sztereofónia ide-oda repít. Közvetlenül a szószék elé, majd föl a kórus-karzatra, majd fellógat húsz méter magasba, hogy az orgonát is szemből halljam, majd leejt Kathleen Battle lábai elé...

Hogy ő hogyan énekel ezen a lemezen, és milyen Ferruccio Furlanetto?

A hátsó borítón az apró betűket is végigolvasva azt látom: \"... the copyright fee for this CD has been paid to Caritas Internationalis.\" Ettől kezdve a lemez, végérvényesen kikerül a kezünkből. Jótékonysági célokra fordítják a bevételt, ezzel kivonva minden recenzens, kritikus, zsurnaliszta és földi bíró illetékessége alól.

Miért hoztam mégis szóba egyáltalán? Talán csak azért, mert ez a CD mutatta meg leginkább, hogy milyen komoly gondok rejlenek a háttérben. Az egyházi zene mint műfaj nem nagyon találja helyét az utóbbi években-évtizedekben.
Az egyházi zene, vagyis a zeneirodalom hatalmas hányada!
A \"minőségi\" előadások átkerültek a koncerttermekbe és hanglemezekre, míg a templomokban többnyire amatőr együttesek működnek. Lelkesen, de legtöbbször elég szűkre szabott korlátok között. A megoldandó fő-fő probléma, hogy a zene ne zavarja a misét, míg a hangversenyen fordítva, a liturgia ne zavarja meg a zenét.

A kortárs szerzők újra egyre több egyházi művet komponálnak, de bemutatják-e az új és markáns műveket a templomok kórus-karzatain, vagy beérik a gipszből készült Szent Antal-szobrokkal? Viszont csak a lemezeken létezve megmaradhat-e a spirituális üzenet?

Kedves Olvasóink! Húsvét van! Legalkalmasabb idő arra, hogy mindenki elővegye otthon kedvenc miséjét, passióját, motettáját, majd menjen el valahová, és hallgassa meg ugyanazt \"eredetiben\". Lehet elmélkedni.

Kellemes Ünnepeket!






A lapunkban megjelent szövegek a Café Momus, vagy a szerző kizárólagos szellemi tulajdonát képezik és szerzői jog védi őket.
A szerkesztőség külön, írásos engedélye nélkül mindennemű (részben vagy egészben történő) sokszorosításuk, felhasználásuk, kiadásuk és terjesztésük tilos.