Liszt-művek a Honvéd Férfikartól

LISZT:
Works for male voices accompanied by wind instruments
Honvéd Ensemble Male Choir
Ferenc Liszt Academy of Music Symphonic Band, Budapest
Cond.: László Marosi
Hungaroton - HCD 32217

Nagy érdeklődéssel, majd később változó lelkesedéssel hallgattam végig ezt a lemezt. Az a néhány Liszt-kórusmű, amit idáig szerencsém volt ismerni, igazán nem hagyott bennem mély nyomot. A legtöbb bajom a nem \"kórusszerű\" felrakással, az énekkar saját felhang-viszonyait figyelembe nem vevő harmonizálással volt.
Tudva, hogy ilyen szempontból férfikarra komponálni még sokkal nagyobb kihívást jelent, némileg aggódnom kellett. Képes-e a hangszerelés tudományát némileg hanyagoló Liszt olyan koherens, áttetsző és mégis tömör férfikari hangzást produkálni, mint mondjuk Bartók az Elmúlt időkből-sorozatban, vagy akár Richard Strauss a Tailleferben.

Hát, ért meglepetés - erre is, arra is, például az igen kellemes Licht! mehr Licht, vagy a nagyon szép Domine salvum fac regem, illetve a felettébb zavaros c-moll Mise, vagy még inkább a komolyan nehezen vehető XVIII. zsoltár meghallgatásakor.

Avagy Liszt bármely művéről ne merjek ilyesmit írni? Nem tudok nem gondolni arra, hogy Alan Walker éppen arról mesélt lapunknak adott interjújában, hogy \"Bizony gyakran állunk fel egy rosszul sikerült Chopin-est után, mondván, milyen gyenge a zongorista. És milyen gyakran mondjuk egy rosszul sikerült Liszt-koncert után: milyen gyenge zeneszerző.\"
Értsük ezt úgy, hogy ha valami nem tetszik, inkább az előadásban keressük a hibát!

Amennyire tisztelem Liszt egyéb műveit, és amennyire tartok a szakmabeliek megvetésétől, még hajlanék is erre a megoldásra, ha nem érezném most teljes képtelenségnek azt, hogy a Honvéd Férfikarról bármi rosszat mondjak.

Talán említsek meg egy-két homályos ritmust és pontatlanságot? De ezt is inkább a karmester, Marosi László számlájára kellene írnom, ha nem venném észre, hogy ilyesmi is inkább csak a Misében fordul elő. Ki tudja, talán csak azon múlt, hogy ő sem hitt benne igazán.

De a kórus!
Mindazt elmondhatnám, amit a jó kórusokról el szoktak mondani. Érzékenyek, zeneiek, és természetesen az intonáció is tiszta. Van viszont valami, ami éppen mifelénk sajnálatosan gyakran szorul háttérbe, és az a hangképzés. A Honvéd Férfikar \"igazi\" férfikarként szól, olyan mély basszusokkal és olyan világos tenorokkal, ahogyan kell. A tagokból kiálló szólisták is dicséretesen teljesítenek. Sajnos túl sokan vannak ahhoz, hogy itt felsoroljam őket. Egy \"külsős\" szólistát mégis ki kell emelnem, aki \"operás\" erőlködés nélkül, igazi, szárnyaló oratóriumtenorként mutatkozik be. Egy bizonyos Fekete Attila...

Szóval ez a Hungaroton lemez legyen azoké, akik a teljesség kedvéért Liszt munkásságának erre a kevésbé ismert területére is kíváncsiak, a Honvéd Férfikarnak pedig őszinte kíváncsisággal várom a következő hangversenyét. Nézem a web-oldalukat. A közétett repertoárban a Taillefert sajnos nem említik, de majd csak énekelnek valami kedvemre valót.