Gregorián énekek magyarul

Gregorián énekek magyarul
Scola Hungarica
Vez: Dobszay László, Szendrei Janka
HCD 32157

Újabb darabbal gazdagodott a lemezre rögzített magyar gregorián kincs. Mint címe is mutatja, egy különlegességgel, amelyen az eredetileg latin nyelvű énekeket magyarul hallhatjuk. Ráadásul afféle best of-nak is tekinthetjük, hiszen a felvett darabok jó része az elmúlt évek során – eredeti nyelven – már megjelent.

Mint a kísérőfüzetből (amelynek írója nincs, csak fordítója angolra, németre és franciára; valamint egy sajtóhibája: belül EPIHANY olvasható, nagy, vastag betűkkel; ezen kívül egy – úgy látszik, ma már bizonyos szint alatt elkerülhetetlen – nyelvhelyességi hibája, előfordulása itt ezért különösen zavaró: „...egyházaké, akik...”) megtudhatjuk, a gregorián születésekor sem kötődött kizárólag a latin nyelvhez, de ránk végül is leginkább a hivatalos egyházi nyelven írottak hagyományozódtak, és persze később ezen a nyelven születtek az újabbak is.

A nemzeti nyelvű gregoriánokért természetesen a protestantizmus a felelős, amely végül azok számára is érthetővé akarta tenni ezeket a szövegeket, akiknek szóltak. A 16–17. századból mintegy ezer ilyen dallam maradt fenn magyarul, amelyekből az év legfontosabb egyházi ünnepeihez kapcsolódóan kapunk válogatást. És, hogy honnan valók a dallamok, most méltó helyen, a „címek” után azonnal megtudjuk, sőt, annak a lemeznek a számát is, amelyen az illető dallam már szerepelt – latin nyelvű szöveggel.

Ádvent, karácsony, vízkereszt, nagyhét, pünkösd dallamai csendülnek fel olyan szövegekkel, amelyek nemcsak vallási, hiterősítő gondolatokként méltóak éneklésre, hanem önálló irodalmi értékeket is hordoznak. Előzetesen az volt az érdekes, hogyan illeszkedik a magyar nyelv e melizmatikus éneklési stílushoz. Természetesen zökkenő nélkül – az archaikus zenei forma valahogy fel sem veti a prozódia kérdését, amely csak a szöveg–zene viszony jóval később kialakult, másféle viszonyában jelentkezik.

A felvétel helyszíne az első kerületi Polgármesteri Hivatal konferenciaterme volt, amely utózengési idejével (visszhangosságával) meggyőzően utánozza egy templom belső terének akusztikáját. És rögtön arra kezdünk figyelni, ha már magyarul szól, érthető-e a szöveg olvasása nélkül is a tartalom. Érthető, és kicsit furcsa, de jól esik az eddig írásban teljesen elvontnak ható szövegeket szinte hétköznapi nyelven hallani ezekkel a dallamokkal.

És a Scola Hungaricától a zenei megvalósítás terén is azt kapjuk, amit megszoktunk, tehát várunk. Tiszta szólamok – ha kis kórus szól, akkor is, ha szólózik valaki, akkor is, ha a gyerekkar szól, akkor is, ha valamely valódi többszólamú letétben a teljes kar szól, akkor is. És homogén hangzás, együtt és külön-külön. Mert a különféle megszólalási módoknak fontos szerepe van abban, hogy az – egyébként szép, gyakran gyönyörű zenéket is tartalmazó – anyag ne váljon több mint egy órán keresztül ha nem is unalmassá, de egyhangúvá. Amely megszólalási módokhoz az alapot természetesen a szövegek tartalma, és a liturgiában betöltött szerepük adja. Mert a szerkesztés is mintaszerű, de ezt megemlíteni Dobszayék esetében akár sértésnek is hathat.

Itt most mindent megtudunk, megkapunk a magyar nyelvű gregoriánról, gregoriántól, amit tudni, kapni érdemes. Aki vágyott már egy gregorián lemezre, de olyanra, amely többet nyújt, mint bármelyik archaikus dallamokkal teli, most valóban többletet kap. Magyar szöveg által magyarrá vált, de eredeti dallamokat; szépséges zenékkel teli, koncepciózus válogatást.