Új Jenufa - és néhány régi

JANACEK: Jenufa
Jenufa: Karita Mattila
Kostelnicka: Anja Silja
Laca: Jorma Silvasti
Steva: Jerry Hadley
Km. a Covent Garden Operaház énekkara (karigazgató Terry Edwards) és zenekara
Vez. Bernard Haitink
Erato 0927-45330-2

Összehasonlított felvételek: Vogel (Supraphon, 1953),
Jilek (Supraphon, 1977-78),
Mackerras (Decca, 1982)

\"Ezek a dallamok tömörek, sűrítettek, szinte lehetetlen kibontani, meghosszabbítani, kidolgozni őket az addig általánosan elterjedt technikákkal, azok nyomban hamissá, mesterkéltté, \"hazuggá\" alakítanák át őket; más szavakkal: ezek a dallamok a maguk módján bontakoznak ki: vagy ismétlődnek (makacsul ismétlődnek), vagy pedig Janacek úgy bánik velük, ahogy a szavakkal bánunk: például fokozatosan egyre intenzívebbé lesznek (annak az embernek a példáját követve aki erősködik, esdekel) stb.\"

Így Milan Kundera Janacek zenéjéről, s csak annyit lehet e szemléletes leíráshoz hozzátenni: talán egyetlen más operakomponistánál sem kap oly fontos szerepet az orkeszter, mint őnála.

Ezért oly fontos a dirigens személye Janacek műveinek tolmácsolásánál: míg egy Traviatát, Rigolettót, Bohéméletet néhány jó énekes is \"el tud adni\", még ha rossz is a karmester, a morva szerzőnél a rossz zenekari tolmácsolás az egész élményt tönkreteheti.

Bernard Haitink (a Covent Garden 2001-es előadásairól származó) felvételén a címszereplő megszólalásáig tartó zenekari bevezető 1\' 54\". Ugyanez a Vogel-féle változatnál 1\' 32\", Jileknél 1\' 38\", Mackerras esetében (xilofon egy oktávval mélyebben!) 1\' 50\".

Mindez szinte előrevetíti Haitink a többiekénél líraibb, puhább, lágyabb tolmácsolási koncepcióját. És ezt támogatja a CD legnagyobb hibája, a hangtechnikai megvalósítás. Egy barátomnak az opera ugyanazon részleteit mutattam Jilek és Haitink felvételeiről, majd közöltem vele, a kettő között mintegy negyedszázadnyi különbség van. Igen, válaszolta, hallható. Azt a döbbenetet, amikor megtudta, a korábbi szól jobban...

Tény, az Erato felvétele élő előadásról származik, az alap hangerősség is alacsony (kéttálcás CD-játszómon a többiekkel való összevetés során állandóan a hangerőszabályzó gombhoz kellett nyúlnom).

E technika miatt nem tudom teljes meggyőződéssel ajánlani a felvételt - kár, mert zeneileg kiváló. Egyetlen kivétellel - erről később - nehezen elképzelhető, hogy napjainkban jobb énekesgárdát lehet a Jenufára összeszedni.

Karita Mattila gyönyörű hangja, muzikalitása a címszerepben elsőrendű, egyedül Benacková (Jilek) múlja felül e négy tárgyalt változatban. Jorma Silvasti (Laca) és Jerry Hadley (Steva) is makulátlan, utóbbi számomra meglepetés volt: 1995-ben még Nemorinóként hallottam a Metropolitanben (Dulcamara szerepében bizonyos Gregor Józseffel), a hang azóta sötétebbé, drámaiabbá vált. A szereposztás erősségére jellemző, hogy az öreg Buryjovkát Eva Randová énekli (Mackerrasnál még Kostelnicka volt).

A gond a Sekrestyésné szólamával van. Ez a szólam együtt kívánja meg Turandot és Ortrud kvalitásait (most színészi képességekről ne essék szó). Veterán szopránok és mezzók (Kniplová Jileknél, a Bécsi Opera előadásában Baltsa, Brünnben Zampieri) szívesen vállalják, de számomra valamennyi látott-hallott előadáson mindösszesen ketten tudták igazán elhitetni e figurát, aki végül is a Jenufa kulcsembere: Marta Krásová (Vogel) és a pesti Opera mostani szériájában Marton Éva.

Haitink az 1908-as brünni, autentikus változatot játszatja, ez is e CD mellett szól - ám tény, hogy Mackerrasnál is ez a zenei anyag, és nála bónuszként hallható a Kovarovic-féle befejezés, meg a Féltékenység-nyitány is.

A kísérőfüzet adekvát. A nyomdatechnika kevésbé (az enyémen Haitink nevét szinte teljesen \"levágták\" a címlapon).

Tudom, hogy értelmetlen egy Mika Waltari-regényt, mondjuk a Szinuhét, egy hrabali művel, pl. a Túlságosan zajos magánnyal összevetni, így a Jenufát sem érdemes -mondjuk- a Pillangókisasszonnyal (hogy kortárs darabot hozzak példának). Ám az mégis igazságtalan, hogy az egyikből nagyságrenddel több felvétel akad, mint a másikból.

E négy összevetett Jenufa egyike sem ideális. Példamutató Vogel dirigálása és Krásová Kostelnickája, ám a felvétel monó; remek a Jilek alatt szinte brutálisan játszó brünni zenekar és Benacková a címszerepben, de kiöregedett a Kostelnickát alakító Kniplová; kiváló Mackerras autentikus verziója, erős ensemble-hangulatot sugárzó énekesekkel, ismét Kostelnicka szólama a gond.

A messze nem makulátlan hangzás dacára öröm, hogy most e kínálathoz az Erato új kiadványa csatlakozott.