Szülinapra - magunknak (Legacies 5 - Amadinda & Friends)
Amadinda
Legacies 5 - Amadinda & Friends
Live recordings 1989 - 1999
Hungaroton Classics
HCD 32294
Szinte az alapítás pillanatától figyelem az Amadinda Ütőegyüttes tevékenységét, mégis, amikor a zenekar bejelentette a húszéves jubileumi koncert hírét, meglepetten kaptam fel a fejem: így múlna az idő?
Bizony, már két évtizede, hogy négy fiatal ütőhangszeres művész saját zenekart, s ezzel tulajdonképpen egy új zenei műhelyt alapított, amely célkitűzéseivel méltán hódította meg a zenerajongó közönséget a nyolcvanas évek derekán. Az Amadinda három forrásból merítve alakította ki mára igen gazdag repertoárját: kezdetektől játszik tradicionális (elsősorban afrikai és óceániai) ütőszenét, kortárs (eddig természetesen zömében XX. századi) muzsikát és az utóbbi ötszáz év európai műzenéjének ütős átiratait. Ezek mellett helyet kap a koncerteken, a felvételeken egy-egy jazz-, rock-, vagy blues-darab is.
Az Amadinda mindig is komoly hangsúlyt fektetett arra, hogy élő szerzőkkel dolgozzon együtt. Ars poeticájuk szerint egy előadónak ez elsőrendű feladata. Nem csoda hát, hogy a két évtized alatt a hazai és a nemzetközi \"mezőny\" méltán ismert komponistáival dolgoztak együtt.
A huszadik születésnapra kiadott lemez, a Legacies 5 - Amadinda & Friends egy kicsit olyan, mint a Mátyás királyos meséből az okos lány, aki hozott is, meg nem is, adott is, meg nem is, stb.: a válogatást tartalmazó korong ugyanis valamiképpen igyekszik az Amadinda eddigi működésének keresztmetszetét adni, de mégsem.
Elmagyarázom. A CD alcíme ez: Live recordings 1989-1999. A lemez tehát élő felvételeket tartalmaz, de a válogatás valójában az elmúlt húsz évből csupán tizet tekint át. (Ennek nyilvánvaló oka lehet, hogy az első években nem készültek felvételek a zenekar koncertjeiről.) Szembeötlő az is, hogy a lemezen ezúttal kizárólag tradicionális (ghánai, valamint Baliról illetve Tahitiról származó) zenék és kortárs magyar szerzők művei szerepelnek, plusz egy Ben Bernie-átirat.
A hazai szerzők közül elsősorban azok a művek maradtak fent a rostán a szerkesztéskor, amelyeket kimondottan az Amadinda számára írtak: Presser Gábor Drum Street Bluesa, Holló Aurél A Birthday Song for Us, valamint ... for John... című kompozíciója. Kivétel az ismert Presser-Dusán darab, a Miért ne játszanánk jól? átirata, amely a lemezen angol címmel - Why Couldn\'t We Play It Well? - szerepel.
A hallgatónak mégsem támad hiányérzete. Sőt! Az Amadinda \"kortárs ügyekben\" már sokat letett az asztalra. Lemezre játszotta a XX. századi zene néhány klasszikusát (Cage, Varèse, Ligeti műveit), Reich-összest készít és publikál évek óta, s számos hazai szerzővel dolgozott már együtt. Ezúttal olyan lemezt akart készíteni, amely - pestisen kifejezve - az Amadindáról szól. E szempont szerint pedig tökéletes kezdés Holló A Birthday Song For Us című műve, amely egy szülinapi partin rögtönzésszerűen keletkezett, előadott és rögzített mű benyomását kelti; Presser Drum Street Bluesa, amely a zeneszerző és az együttes együttműködésének első állomása volt; Bernie vidám hangulatú, Sweet Georgia Brown című alkotása; Holló ... for John... -ja, amely jazzes hangulatával hat; és a fináléként bemutatott Why Don\'t We Play It Well?, amelyet e kontextusban akár hitvallásnak is tekinthetünk. Az ezek közé ékelt energikus népzenei felvételek fokozzák a születésnapi hangulatot.
A Legacies 5 tehát anélkül tekinti át az elmúlt húsz évet, hogy mindent bele akarna préselni a válogatásba. Semmi izzadságszag! A zenekar nem best of gyűjteményt adott közre, hanem egy újabb, hangulatos Amadinda-lemezt. Nagy örömünkre.