Sex & drugs & rock \'n\' roll - Sümegi Eszter lemeze

Love, blood & fire
Sümegi Eszter - szoprán
Budapest Concert Orchestra
Vez.: Dénes István
Convention Budapest Classics
CBP 016

Sex & drugs & rock \'n\' roll.
Nem tehetek róla, de amióta meghallgattam Sümegi Eszter bemutatkozó CD-jét, ez a hetvenes évekbeli (rock) szlogen motoszkál a fejemben. Hogy miért, azt nehéz lenne definiálni. Talán a mindent elsöprő, vagy legalábbis mindent elsöpörni akaró életérzés, a szerelem és halál kettősségében őrlődő fiatalság végett, mely olyan elementárisan árad ebből az albumból, mint egykor a rock lázadó fenegyerekeinek műveiből.

A mohácsi születésű Sümegi Eszter alig tíz éve fejezte be hivatalos énektanulmányait, de máris számos díjjal, és ami fontosabb, számtalan jelentős szereppel, külföldi debütálással dicsekedhet. Pedig nem egy dicsekvős fajta. Talán ezért is teszik fel maguknak egyre többen a kérdést: eddig hol volt? Miért nem hallottunk róla? Az Operaház főzeneigazgatója - úgyis, mint kenyéradó gazdája - szerint Sümegi Eszter ma a ház legragyogóbb csillaga. E kijelentéssel nyilván sokan vitába szállnak, de nem hinném, hogy azért, mert kisebbíteni szeretnék érdemeit, legfeljebb azért, mert tudják: még egy ilyen kis ország kis színházában is elférhet több állócsillag.

Sümegi Eszter hangja, zeneisége, zenei intelligenciája tényleg bámulatra méltó. Bámulatra és csodálatra. Az ember csak ül, és hallgatja ezt a szerelemről, halálról, égető érzelmekről, pusztító szenvedélyekről mesélő lemezt, és arra gondol, igen, ezért érdemes operát írni, ezért kell operát játszani és ezért megyünk el estéről estére a csillogó színházba. A nőkért, akiket Verdi és Puccini is úgy szeretett, hogy belepusztultak hősnőik bukásába.

Sümegi Eszter, aki eddig főleg e két szerző műveinek tolmácsolásával szerzett híveket és hírnevet magának, most tovább bővíti repertoárját a Wagner heroinák irányába. És bírja. Reméljük, még sokáig.

A CD-n a MÁV Szimfonikusok kísérnek, abszolút felsőfokon. Akik egy kicsit is ismerik a zenekart, tudják, hogy éveken át ők voltak a Budapesti Szabadtéri Játékok zenekara, de az is tudnivaló, hogy a három tenor is őket viszi magával egy-egy komolyabb távol- keleti \"haknira\".

A különösen ízléses, dekoratív papírborítón ne keressék egyetlen nagy hanglemezcég jelzését se.
Ők még nem tudják, hogy mit hagytak ki.