B-variánsok (Stravinsky-album Simon Rattle-lel)

Stravinsky:
The Firebird
Petrushka
Symphony in Three Movements
Scherzo a la russe
Four Studies

City of Birmingham Symphony Orchestra
Simon Rattle
EMI Classics
72435855382 6

Igor Stravinsky életműve már puszta méreténél fogva is nehezen vethető össze a huszadik század más szerzőivel. Az EMI dupla CD-jén két jól ismert, sokat játszott színpadi mű mellett olyan zenekari ópuszokat is hallhatunk, melyek sajnálatosan ritkán szólalnak meg a magyar koncerttermekben.

Igaz, a könnyen emészthető Tűzmadár, vagy az egy fokkal nehezebben befogadható Petruska sem tartozik a repertoár első vonulatához, s gyanítom, hogy ebben nem annyira a jogdíj nagysága, mint inkább a 30-45 percnyi darabok zenekart (és karmestert) próbáló nehézsége a ludas. A varázslatos hangszerelés, a kaleidoszkópszerű villódzás, a ma is ritkaságszámba menő hangzásbeli változatosság gyilkos szólamokat takar. Stravinsky nem sokat törődött az előadóival; amit elképzelt a fejében, azt átverekedte megrendelőn, produceren, zenekaron.
És az eredményt hallgatva bizton mondhatjuk: neki volt igaza.

Praktikus, vagy takarékossági szempontok sem vezették. Korai zenekari darabjai mind-mind négyes fákra, rezekre, rengeteg ütősre, zongorára, hárfára stb. íródtak - és akkor még nem beszéltünk a Sacre monumentális előadói apparátusáról. A későbbi, revideált hangszerelések jórészt nem a könnyebb/olcsóbb előadhatóság, hanem az eredeti jogtulajdonos orosz kiadótól való megszabadulás reményében születtek.

Szerzőnk ugyanakkor rendkívül takarékosan bánt saját gondolataival. Félbehagyott ötleteit, elvetélt filmzenekísérleteit újra és újra hasznosította. Így született meg a Scherzo a la russe, mely eredetileg egy orosz környezetben játszódó háborús filmhez készült, s amely a filmötlet meghiúsulása után kapott új formát, s hangszerelést. Ez utóbbiból rögtön kettőt is. Miután a Paul Whiteman vezette jazz-együttes nem aratatott vele akkora sikert, mint azt az idős mester remélte, gyorsan átültette szimfonikus zenekarra is. Mindkét változat hallható ezen a kiadványon. Ugyancsak átirat a Négy zenekari tanulmány is. Lényegében a Három vonósnégyes darab szinte szó szerinti, hangszerelt változata, új tétellel kiegészítve. A közel tízperces mű azonban ebben a formában sem tett rám különösebb hatást.

Férfiasan bevallom, hogy soha nem hallottam még a Szimfónia három tételben c., 1946-ban bemutatott zenekari művet. A húszpercnyi darab számos rokon vonást mutat a korábban tárgyaltakkal. A concertáló zongoraszólammal (Petruska), a filmzenés múlttal (ezúttal Franz Werfel Bernadette dala c. filmjével próbálkozott sikertelenül), a középpontba helyezett zongora/hárfa fúgával (Scherzo a la russe második triójának zongora/hárfa kánonja), vagy a bitonalitásból fakadó kromatikával.

Valamennyi, a lemezeken hallható mű közös tulajdonsága a vitalitás és a tökéletes hangszerelés. Mindkét erény maradéktalanul érvényesül a \'86-87-ben készült felvételeken. A zenekar mindenekelőtt pontosan és színesen játszik, erőteljes, kicsit nyers hangon szól, s pont annyi brutalitással, illetve érzékenységgel rendelkezik, amennyi a szerző által megkövetelt érzelmi skála legszélsőségesebb pólusait is kielégítően tolmácsolja.