Horn to be wilde - Varga Zoltán szólólemeze

Born for Horn - Kürtre született
Kocsár Miklós, Hollós Máté, Vitali Buianovski és Dubrovay László művei
Varga Zoltán - kürt
Hungaroton Classics
HCD 32176

Ahogy mondani szokták: szinte látom lelki szemeim előtt, amint lovas rendőrök terhes anyákat kardlapoznak, akiknek egyetlen bűnük, hogy elsőként szeretnének hozzájutni Varga Zoltán kortárs szerzők kürtre írt szóló, illetve kamaraműveiből összeállított lemezéhez.

A kép persze illuzórikus, bár ettől szép. A magyar kürtös \"felhozatal\" olyan hihetetlenül magas színvonalú, hogy alig-alig van esélye egy-egy kiválóságnak, hogy lemezen is megmutathassa tehetségét. \"Komoly\" hangversenyekről, Mozart, Richard Strauss kürtversenyekről már nem is beszélve. Másfelől pedig a lemezvásárlók (már, ha vannak még ilyenek) előbb vásárolják meg Chopin bármely unalomig ismert művét akár egy ismeretlen zongoristával is, minthogy megkockáztassanak egy kürtös lemezt. Főleg, ha kortárs zenét tartalmaz. Ezen a lemezen ráadásul minden hangot ezen a csodálatos, elképesztően nagy ambitussal rendelkező hangszeren játszanak. Varga Zoltán, a Rádiózenekar szólókürtöse ugyanis kitűnő kollégáit hívta segítségül: Berki Sándort, Szűcs Attilát és Keveházi Jánost.

A lemezen Kocsár Miklós lassan standarddá érő Echoes sorozata mellett Hollós Máté Kürt kvartettje, a Szentpétervári Szimfonikusok szólókürtösének Vitalij Buianovskinak négytételes ciklusa és Dubrovay László legendásan nyaktörő szólódarabja is helyet kapott.

Kocsár Miklós 1984-ben, Tarjáni Ferenc felkérésére írta a Visszhangok első - szóló - darabját, hogy az idő múlásával ne csupán a tételek száma, hanem az azokban játszó kürtök és kürtösök mennyisége is növekedjen. A ciklus minden tételére jellemző hangköz- játék mellett - természetesen - komoly szerepet kap a címadó visszhang-effektus, mely korántsem felszínes hatásvadászatban, sokkal inkább (hang)szervezési elvként jelenik meg.

Hollós Máté is a klasszikus \"vonalat\" képviseli. Öttételes ciklusát a motivikus utalások teszik tematikailag is egységessé. Hangzásában többnyire puha, lágy, távol áll tőle minden zenei agresszió.

A pétervári kürtös szólótételei egy-egy tájat kívánnak megidézni. Mint minden ilyen típusú zene, ez sem nélkülözi a karakteres \"tájleírást\", az utalások tömkelegét. Bár egy kicsivel több eredeti gondolat frissebbé tehetné a majd\' félórás művet.

Dubrovay László szólóhangszerre írt ópuszaiban a végső határokat feszegeti. Mármint a hangszer és az előadó végső határait. A háromtételes Solo a 13. e sorozatban, s technikai nehézségeit illetően valahol a csillagos ég a felső határ. Hogy a rengeteg speciális effekt, trilla, hörgő basszusok, éktelen magas \"vinnyogás\" miként áll össze mégis valamiféle komplex művé, azt nem tudom megmondani. Pedig Varga Zoltán bravúros előadásában összeáll. És ez a lényeg.
Nem a kardlapos rendőrök.