Sár és vér és játék (Barenboim Chopin-lemeze)

Chopin:
Preludes Op.28, Op.45, Op. posth.
Berceuse, Op.57
Polonaise-fantasie, Op.61
Variations (Souvenir de Paganini)
Introduction and variations on a theme from Hérold\'s \"Ludovic\"
Daniel Barenboim - zongora
EMI Classics 7 24358 54432 9

Chopin prelűdjei varázsdarabok. Csodájukat megfejteni alig-alig lehet. A különlegességük abban áll, hogy 24 miniatűr, mit megannyi apró gyöngyszem, összefűzve több mint a gyöngyök matematikai összessége. Vannak, akik szerint a megfejtés a tágan értelmezett szonátaformában keresendő. Szerintük az első 6-7 darab - melyek valóban nem távolodnak el különösebben messzire - az expozíciót hivatottak képviselni, a középső tételek sok keresztes, sok bés hangnemei a kidolgozási szakasz megtestesítői, míg az alaphangnemhez közeledve újra egyszerűsödni kezdenek a hangnemek, ami szerintük a visszatérés formai szakasza. Én nem hiszek ebben az okoskodásban.

Abban viszont feltétlenül hiszek, hogy az egyes tételek csak akkor erősítik egymást, ha pontosan abban a lélektani pillanatban kezdődnek, ami egy-egy nagyobb lélegzetű mű cezúrahatárait jelöli. Ez koncerten magától értetődő dolog, hiszen a pianista még benne él az előző prelűdben, s pontosan érzi, mikor \"kell\" továbbmennie. Sajnos ez a szemlélet általában hiányzik a stúdiófelvételekből. Itt akkor jön a következő track, amikorra a montírozó, technikus stb. beállította.

Ez az egyetlen igazi fenntartásom Daniel Barenboim 30 éve Londonban és Berlinben rögzített Chopin-lemezével. Persze lehet vitatkozni a tempókon is, hiszen míg számos prelűd a szokottnál lényegesen gyorsabban hangzik el, addig mások váratlanul lassú felfogásban kerülnek a lézersugár alá. Ha egy Vivace, vagy Presto con fuoco tétel rohanósabb a vártnál, az csak akkor probléma, ha kicsit zötyögnek a futamok, vagy legalábbis bizonytalan egy-egy hang hovatartozása (G-dúr, gisz-moll, b-moll, f-moll). Ha viszont egy egyébként Largo utasítással ellátott tételből Andante lesz, könnyen elvész a rövidke darab tartása, méltósága (E-dúr, c-moll).

Igazi értelmezésbeli különbség a Rec. és az előadó között az esz-moll, és a sorozat utolsó előtti tétele, az F-dúr prelűdnél jelentkezik. Ez utóbbit olyan lassan játssza, hogy a csilingelő futamok zenélő dobozzá finomodnak. Természetesen épp úgy helytálló és elfogadható ez a felfogás is, mint az, amelyik itt már a közel negyven perces sorozat lezárásához készülődik. Barenboim igazán szép pillanatai a cantilénás tételek (Fisz-dúr, Desz-dúr, Esz-dúr, B-dúr).

A kiadvány tartalmazza a két későbbi prelűdöt is, hasonlóan szép, lírai előadásban. A Polonéz fantázia mely egyfajta összegzése Chopin művészetének, egyszerre kutatja a múltat és mutatja a jövőt. Talányos, nehezen megfejthető, mesteri muzsika. És Barenboim pontosan ezt játssza. Remekül.

Hogy ezek után ki szeretné meghallgatni a két zsenge variációt, nem tudom. Nekem muszáj volt. Egyszer. Az első egy órát viszont akárhányszor bevállalom.