Pop (Pavarotti búcsúlemeze)

Luciano Pavarotti:
Ti adoro
Decca/Universal
2003
475 000-2

Nem tudom, lehet-e hinni Pavarottinak. A kósza hírek, no és a promóciós anyagok szerint utolsó lemezét készítette el - tervezett visszavonulása előtt - Ti adoro címmel.

A lemez kísérőfüzetében a művész így vall: \"A tenorhangra íródott zeneirodalom minden nyelven a legváltozatosabb képet, az érzelmek legszélesebb skáláját képes megmutatni. Úgy nőttem fel, hogy mindenféle zenét szerettem, és mindig értékeltem azt a varázslatos világot, amelyet egy-egy dal (canzone) szólaltatott meg.\"

A mester ezután így folytatja: \"Az operaáriák némelyike valóban a legjobb popdal, amit valaha írtak - vegyük csak, mondjuk, Donizetti és Puccini híres áriáit. Ezek valóban a legtökéletesebb popdalok.\"

Hogy miért e körülményes magyarázkodás? Mert Pavarotti a szó szoros értelmében poplemezt készített. A Ti adorón tizenhárom könnyed hangvételű, romantikus, olasz nyelvű dalt énekel el, köztük néhány klasszikus canzonét, de modernebb műveket is, mint a Gladiátor filmzenéje, vagy a Caruso című záródarab, amelynek gitárszólóját a hangszer egyik nagymestere, Jeff Beck játssza.

A lemez szerkesztése, a sound, a design mind-mind a producer, Michele Centonze munkáját dicséri, aki a dalok többségét szerzőként, vagy hangszerelőként is jegyzi. Tulajdonképpen joggal merülhet fel a kérdés: ez az album Pavarotti búcsúlemezeként, vagy inkább Centonze szerzői kollekciójaként értelmezhető? Akárhogy is, az biztos, hogy a producer-komponista a legmegfelelőbb művészt választotta munkái megszólaltatására.

Pavarotti így zárja a kísérőfüzetben jegyzett sorait: \"A Decca, a lemezkiadóm a karrierem kezdete óta, szóval hosszú-hosszú ideje kérlelt, hogy készítsek egy ilyesféle lemezt. Először szkeptikus voltam, de végül belementem, mert gyönyörű dalokat hoztak nekem.\"

Nem tudom, lehet-e hinni Pavarottinak. Tudjuk, ő afféle \"minden lében kanál\" művész, akinek karrierjébe éppen úgy beleférnek a kissé túllihegett operagálák, vagy a rap-produkciók Olaszország legnagyobb rapperével, Giovanottival, mint a komoly operaszerepek. És akkor nyilván belefér egy ilyen poplemez is. De nem tudom, valóban azért-e, mert a Decca (vagyis hát Michele Centonze) \"gyönyörű dalokat hozott neki\".

És nem tudom, elhihetjük-e neki, hogy ezzel a lemezzel akar búcsúzni. Félreértés ne essék: a Ti adoro kitűnő lemez, imádni fogják azok, akik eddig esti elandalodás tekintetében kizárólag Andrea Bocellire számíthattak. De feltételezhetően nem véletlen, hogy a kiadó hosszas kérlelése ellenére sem készült eddig ilyen Pavarotti- lemez. Az pedig egészen biztos, hogy nem ilyen anyaggal kell feltenni az i-re a pontot.