Hamari Júlia portrélemezéről

Hamari Júlia - Operaáriák
Hungaroton
HCD 32213

Hamari Júlia árialemeze a Hungaroton \"évi rendes adósságszolgálatának\" egyik igen fontos állomásaként is értékelhető, csokorba szedi a művésznő legkedveltebb és legsikeresebb szerepeit, s hasonlóan a sorozat többi darabjához, ez is hiányt pótol. Ugyanis a fiatalabb, klasszikus zenét kedvelő generációnak szinte kizárólag csak ezek a lemezek nyújtanak lehetőséget a magyar operajátszás korábbi, lényegesen boldogabb korszakának megismerésére, a nagy énekes egyéniségekkel való ismerkedésre. Summa summarum: szerencsés az a kiadó, amelynek ilyen felvételek lapulnak az archívumában.

A művésznő leginkább a preklasszikus, valamint a belcanto repertoárban érezte otthon magát, a kísérőfüzet tanúsága szerint már tanárai is felfigyeltek erre. A lemez is ezekből a szerepekből válogat, Gluck Orfeuszának megszólaltatása után két igazi sláger következik a Figaro házasságából, Cherubino áriái, amelyeket Hamari élettel telien, szinte beszédszerű természetességgel ad elő. Hasonlóan szépek a Titus-részletek is (Sextus áriája és rondója), ám az alapvetően lírai beállítottságú énekesnő itt némiképp adós marad a drámai hangsúlyok érzékeltetésével.

A Rossini-szerepeket viszont mintha éppen neki találták volna ki. Három Rossini-bejátszás is szerepel a lemezen, a legjobban talán a címszereplő III. felvonásbeli áriája tetszett a ből, tele nehéz koloratúrafutamokkal, amelyek Hamari tolmácsolásában bravúrosra sikeredtek. A híres-nevezetes Rosina-ária (A sevillai borbély, I. felvonás) előadását is kiválónak találtam, mindkét ária igazi kihívást jelent vokális szempontból, és ennek az énekesnő teljes mértékben meg is felelt.

A Donizetti-részlet, Leonora áriája A kegyencnőből is emlékezetes marad, mint ahogy érdekes színfoltja a lemeznek Liszt meseoperájának, a Don Sanche-nak egy részlete is. Meg kell mondjam, ez sem tartozik a könnyed énekesi feladatok közé, bár szerzőjének feltehetően csupán gyermeki szórakozás volt, lévén alig 14 évesen komponálta. Ez utóbbi műből egyébként - minden bizonnyal a világon egyedüliként - teljes felvételt is kiadott a Hungaroton, Pál Tamás vezényletével. Az album zárásaként Rossini Mózesének egy hosszabb részlete csendül fel, szintén egy régebbi kiadványról, Lamberto Gardelli dirigálásával. A többi bejátszáson a Magyar Állami Operaház Zenekarát, illetve a Magyar Állami Hangversenyzenekart Lukács Ervin vezényli, elsőrangúan.

A lemez csupa pozitívummal szolgált, egy remek énekesnő karrierjének keresztmetszetével, egy fiatalos, csengő és szárnyaló hanggal, ami azért is nagy szó, mivel - talán le szabad írni - a felvételek időpontjában az énekesnő már a negyvenes éveiben járt. Szó, ami szó, mindez egyáltalán nem hallatszik.