Cziffra György zongorázik

Cziffra György zongorázik
EMI classic archive
26, 87243 90681 9 3
(1 DVD, 77\' 32\")

Jó pár éve, amikor a komolyzenei videók kezdtek nálunk elterjedni, élénk vitát folytattam egy angol barátommal. Õ váltig állította: egy operát esetleg megnéz videón, de nem kíváncsi arra, hogyan izzad egy hegedűs, vagy hogyan erőlködik egy zongorista.
Talán igaza van, talán nem.
Ha ezt a DVD-t nézem, biztosan nem. Itt Cziffra kezeit nézni élmény, és gyakorlatilag valamennyi, 1961 és 1965 között készült film jól ráérez arra, hogy ezt (is) kell mutatni.

Liszttől a Manók tánca, a Grand Galop chromatique mint hangzásélmény is felejthetetlen lenne, mindehhez Cziffra játékát látni! Hát csak annyit, hogy rögtön vagy négyszer néztem meg a bő órás DVD-t.
Az interpretációk? Liszt elementáris. Chopin? Õt Inkább Rubinsteinnel, vagy - primus inter pares - Josef Hofmannal.
Nem hiszem, hogy egy Beethoven-szonátát, vagy Brahms-zongoraversenyt Cziffrával szeretnék meghallgatni. Persze mindez ízlés dolga. Lehet, hogy lesz, akinek tetszeni fog Franck Szimfonikus változatainak felvétele Cziffra jr. mechanikus dirigálásával, ám ez a DVD Lisztről és Cziffráról szól.

És egy bizonyos Benno Moiseiwitsch nevű úrról, aki mint \"bonus track\" szerepel. Wagner Tannhäuser-nyitányát játssza, persze Liszt átiratában. Õ biztos, hogy kevésbé ismert nálunk - a felvétel idején, 1954-ben 64 esztendős volt. Egyetlen kamerával készült a film (BBC, London), az Öregúr (mennyire másként tartja kezeit, mint Cziffra!) hihetetlen nyugalommal csal ki zongorájából egy zenekarnyi hangot. Nem makulátlan a produkció, de kit érdekel egy-két melléütés; a film inkább szürke-fehér, mint B & W. A végén Moiseiwitsch egy zsebkendővel letörli arcát, és gentleman-like odafordul a kamerához: Good Night, Bonsoir.

Most egy kis gondolatfuttatás, végtére Magyarországon nem túl sok írás jelenik meg DVD-ről.
Egy új hanghordozó akkor nyer polgárjogot, ha nem csak a ma aktuális sztárjai, hanem régebbi korok zeneszerzői, rendezői, előadói is nyilvánosságot kapnak.
Mint itt.
Az EMI egy olyan sorozatot indított el - tantaluszi kínokat okozva, kvázi hirdetésként betekintést nyújtva a többi, zömében eddig kiadatlan felvételébe is -, amely azt igazolja: az egyre inkább elterjedő DVD formátum új piacot nyit. Elgondolni is merész, hogy mi várható, ha megnyílnak az archívumok: Otello, Met, 1940-es évek, már most kapni Knappertsbusch-filmet...

Javítanivaló persze akad. Itt a kísérőfüzet: szemre tetszetős, bizonyos Jean-Charles Hoffelé írta.
Szerinte Cziffra tanára György Ferencsik (sic!) volt.
Nyilván Ferenczy Györgyre gondol az úriember, aki egyébként, Cziffra saját bevallása szerint, sose volt tanára.
Hoffelé úr übereli saját hülyeségét, és hozzáteszi, hogy nem keverendő össze Ferencsik Jánossal, a karmesterrel.
Nem fogjuk.
Elegendő lett volna felütni Cziffra önéletrajzi írását (Des canons et des fleurs).

A fényképeken ugyan felismerni, melyik ábrázolja Cziffrát, s melyik Moiseiwitscht, de értelmi fogyatékosok számára utóbbi fotója mellett a neve is szerepel. Talán azt is illett volna feltüntetni, melyik kép mikor, hol készült.

Időnként tényleg kíváncsi lennék, vajon olvassa-e írásainkat az illető lemezcég képviselője (úgy hiszem, igen), s van-e valamilyen feed- back?

Persze apró szeplők ezek, hiszen ez a DVD nem csak dokumentum, hanem élmény is, méghozzá hihetetlen élmény.
Hölgyeim, Uraim!
Nézzenek zenét!