Rossini-ritkaság a piacon (Ciro in Babilonia)

A Ciro Babilóniában Rossini ötödik nyilvánosságra kerülő operája, megírásakor még csak húszesztendős volt. Igaz, a premier évében, 1812-ben összesen hat (!) darabját mutatták be.

A Magyar Rádió Énekkarának legújabb (és könnyen lehet, hogy egyben a legutolsó) lemezén mai magyar szerzők művei hallhatók - köztük a nemrég koncerten is előadott \"ötszerzős\" mise.

A három zürichi felújítás közül (L\'Orfeo, Il ritorno, Poppea) ez aratta a legnagyobb közönségsikert. Ez annak is köszönhető, hogy dallamvilága már sokkal jobban közelít ahhoz a stílushoz, amit a mai fül értékelni képes. 1977 januárjában mutatták be Zürichben, az előadáson alapuló operafilmet 1979 januárjában rögzítették.

Bár Maddalena Laura Lombardini Sirmen muzsikája elég szép, a szóban forgó felvételen nem mondható különösebben izgalmasnak. Érzésem szerint ez nem csupán az ő hibája.

Tartalom és forma (Tennstedt Brucknerjei)

Szögezzük le mindenekelőtt: Tennstedt képzettsége és hozzáértése a lemezek tanúsága alapján vitathatatlan. A két CD (rajtuk a 4. és a 8. szimfónia) igazi Bruckner-dirigensnek mutatja őt.

\"Kellett belőle vizsgáznom, nagyon német.\" - kommentálta Momus-társam, amikor megemlítettem, hogy recenzeálhatnánk Karl H. Wörner A zene története című, testes kötetet kitevő munkáját. És valóban: amit kapunk, azok nagyon száraz, abszolút biztosnak vehető tények. Részrehajlás nélkül.

Szabó Sándor lemezei 7 - A 16 húros gitár művészete II.

Szabó Sándor gitárjátékát nem nagyon lehet érzelmek nélkül, elemezve hallgatni. Olyan belső, rejtett tartalmakat hoz felszínre az emberben, amikről nem is sejtette, hogy léteznek.

Norma megformálói az utóbbi fél évszázadban nemigen tudták magukat függetleníteni Maria Callas 50-es évekbeli nagyszabású alakításaitól. Az a Norma még diadalmasan csengő hanggal vezeti népét, s jövendöli annak felemelkedését. Gruberova és a rendező, Jürgen Rose alapjaiban szakít ezzel a felfogással.

Ez az 1956-ban készült felvétel alapjaiban értékeli át a korszak Chopin-interpretációs gyakorlatát, amennyiben a recepció az idő tájt elsősorban Alfred Cortot előadásait becsülte a legtöbbre.

A lemezt hallgatva egyáltalán nem csodálkozom Alexander Markov technikai tudásán, csak alig-alig ájulok el virtuozitásától, hisz ez már csaknem magától értetődő egy orosz hegedűstől.

Maynard Solomon nem egy lineáris Mozart-életpálya felvázolására törekedett. Elemez, bevallottan mélylélektani praktikákat is segítségül véve, de nem feledkezve meg új tények felkutatásáról sem, egy zeneszerzőt állít a középpontba, aki zseniális műveket alkotott, éppen azért, mert úgy élt, ahogyan, és olyan volt, amilyen.

Egy a sok közül? - Solti György és Mahler 1. szimfóniája

Agresszív és erőszakos az egész előadás. Az éles kontúrok felfestése persze cseppet sem szokatlan a dirigenstől, és Mahler esetében ezt én nagyon is helyénvalónak érzem.

A fiatalságé a jövő! (A rózsalovag / Karajan)

Karajan személye és karrierje számos ponton megosztja a zenebarátokat, s jó néhány felvétele mára enyhén szólva meghaladottá vált. De vannak nagy kivételek - például ez az 1956-os Rózsalovag.

A társas ember - Stephen Sondheim: Company

Sondheim ebben a művében az együttélés és a magány kőkemény kérdéseit feszegeti, szórakoztató formában, gyakran fülbemászó muzsika és hajszálpontos, találó dalszövegek kíséretében.

Az interpretációtörténet örök, megismételhetetlen jelenségévé vált. Az ember nem méregeti, nem kér számon rajta stílusjegyeket, mert hallgatásakor eláll a szava, háttérbe szorulnak a gondolatai.

A lemezen mind technikailag, mind kifejezésben abszolút hibátlan produkciókat hallunk. Ha a tökély operai mértékegységét kéne meghatározni, akkor én azt bizony Flagstadról nevezném el.

Félévszázados tünemény - A Falstaff Karajannal

Annyi mindent leírtak már erről a lemezről: az egekig magasztalták Tito Gobbi alakítását, a mellékszereplőket, a karmester és a zenekar teljesítményét. Jelentem, minden az utolsó szóig igaz.

Górecki 1995 elejére készült el 3. vonósnégyesével, amelyet aztán több mint tíz évig nem engedett ki a kezéből. Hogy miért, arról ő is csak annyit nyilatkozott: \"nem tudom\".

Egyetlen aprócska bajom a gondoskodó, minden esetlegességet kizáró tervezés. Valami rendetlenséget, kitüremkedést, izgalmat várnék, amiért legközelebb is megveszem a lemezüket. Szeretném, ha a házaspár, a zongora, a bájos hangulat mellett Debussy, Brahms, Pleyel, Dohnányi is megjelenne a koncertteremben.

Földes végig képes hatni a hallgatóra, megragadni, lebilincselni a figyelmét. Pedig nem játszik igazán szépen a szó mai értelmében. De játszik, a szó valódi értelmében.