A tokba bújt zene (Az Egri-Pertis duó DVD-je)

Hangverseny a Pleyel duplazongorán
Egri-Pertis duó

DOHNÁNYI, MENDELSSOHN, BRAHMS, PLEYEL, SAINT-SAËNS, DEBUSSY, CHASINS, GRIEG művei

Hungaroton
HDVD 32446

Négy lába van, 176 \"foga\", de mindehhez csak egy fedele. Azt hiszem, ha az Egri-Pertis nevet elolvasták, úgyis tudják már: egy duplazongoráról van szó. Nem akarom a booklet összes információjával untatni önöket, mindössze néhány szót szólnék a hangszerről. A csaknem 600 kg-os, 2,5 m hosszú zongorából 50 darab készült a párizsi Pleyel-zongoragyárban. A legtöbb sajnos megsemmisült a két világháború alatt, de a magyar duónak olyan szerencséje volt, hogy az épen maradtak közül rábukkant egy eladóra Svájcban. A hangszer 1902-ben készült, s 1996 óta a házaspár tulajdona. Természetesen nagyon féltik, a próbák, a gyakorlás zöme nem ezen a hangszeren történik, hanem két különálló zongorán. Csak a végleges összecsiszolás történik e ritkaságszámba menő zongorapéldányon.

Ha most arra gondolnak, hogy jó, jó, de mit lehet ezen a hangszeren játszani? Van ennek irodalma? Vagy csupa átiratra kényszerül fanyalodni az azonos hangszínekbe szerelmesedett kamarazene-rajongó pianista?
Nos, a feladatban - hogy az ember erre a csodalényre álmodhasson meg koncerteket - éppen ez a legnagyobb kihívás.
Van irodalma, kérem szépen, csak fel kell kutatni.

Ignaz Pleyel ugyanis alkotó művészléte mellett (vagy ellenére) sem volt elveszett ember. Saját kottakiadóval, saját zongoragyárral rendelkező - ha szabad így mondani - vállalkozó volt, aki valószínűleg nem gyártott volna efféle különlegességeket, ha arra nincs igény. Az egyre gyarapodó szalonokban pedig mindennek akadt hely, amin csak sejteni lehetett a kultúra árnyékát. Valamire való szalonban a zene semmiképpen nem lehetett hosszú távon elmaradó vendég. S ha másra nem volt kapacitás, hát a háziak muzsikáltak. Volt, aki jobban, és hát volt, aki inkább csak szeretetből. A szerzők pedig tudták: egy jó, ám viszonylag könnyű kétzongorás átirat az bizony növeli a hírnevet, a koncerttermek látogatottságát. Szóval írtak és átírtak darabokat, legtöbben saját szólóműveiket is. A műfaj jellegzetes arculata kialakult. Egy-egy játékosra nem hárul túl nagy feladat, a felrakás laza, a szólamonkénti játszanivaló kevés, a muzsika nem túl drámai, inkább kedves, könnyen bevehető fordulatok jellemzik.

Ez a hangulat hatja át az egész DVD-t is. Valahogy minden olyan könnyed, laza, súlytalan... szeretnivaló.
Nincs is ezzel semmi baj. Mert ha az Ismétlés a tudás Anyja, akkor az Érzelmi Kötődés az Apja. És hát, mondjuk, hogy egy ilyen érzelmi alapokon nyugvó komolyzenei DVD jelentősen hozzájárul a műfaj népszerűsítéséhez. Márpedig érzelmi kötődésből szép számmal akad ezen a felvételen.

Ott van mindjárt maga a házaspár. Az összjáték tökéletes. A billentés, az agogikák, az arányok, a hangvétel - végtelenül harmonikus, tökéletesen egyforma.
Ott vannak a bemutatott régi fotók a pár fiatal éveiről.
Ott van a zongora megtalálásának története, melybe szintén beleszőtték életük fonalát.
Ott van a Gödöllői Kastély miliője, az impozáns falak, a tükrös, aranyozott terem, a bársonyszőnyegek, és persze középen a több mint 100 éves egyedi régiség.

És végül - ami a leglényegesebb - ott van, mozdulatlanul áll az idő folyásától nem érintve maga a zene. Sima mozdulatok, gondosan kimért meglepetések, örök érvényű tempók, decibelre belőtt dinamikai szintek szorosan zárt tokjába préselve tűri, hogy szeressék.

Szóval az egyetlen aprócska bajom ez a gondoskodó, minden esetlegességet kizáró tökéletes tervezés.
Mert isten ments, hogy a két játszó közül valamelyik egy pillanatra is előtérbe kerüljön, hogy valamiféle, a MÁSIK számára váratlan fordulattal megszakítsa ennek az óvó légkörnek csöndes melegét.
Valami rendetlenséget, kitüremkedést, izgalmat, különöst várnék, amiért legközelebb is megveszem a lemezüket. Szeretném, ha a bájos hangulat és a kölcsönösség mellett Debussy, Brahms, Pleyel, Dohnányi is megjelenne a koncertteremben.

Ez így amolyan kis matinékoncert kisiskolásoknak, melynek legfőbb vonzereje nem a szerzők nagyságában, hanem a külsőségekkel megteremtett alaphangulatban rejlik.