Olasz muzsika egy amerikai orosztól (Paganini-darabok / Alexander Markov)

PAGANINI:
Violin Concerto No.1 in D major, op.6
Violin Concerto No.2 in B minor, op.7
24 Caprices, op.1

Alexander Markov - violin
Rundfunk-Sinfonieorchester Saarbrücken
Marcello Viotti

Warner
2 CD
2564-69987-2

Alexander Markov lemezét hallgatva elgondolkodtam, minő titok lappanghat a volt Szovjetunió területén, hogy ennyi világhírű hegedűművész született már azon a tájon. Ha csak a legnagyobbakra gondolunk, eszünkbe juthat Heifetz, a két Ojsztrah, Leonid Kogan, Gidon Kremer, Shlomo Mintz, Nathan Milstein, vagy a mai fiatal nemzedék, Vengerov, Repin. Sőt itt van már az új csillag, a fantasztikus, ifjú Hacsatrjan. Elképesztő még ez a sebtében összeszedett lista is. A választ persze nem tudom, de már egyáltalán nem is csodálkozom Alexander Markov technikai tudásán, csak alig-alig ájulok el virtuozitásától, hisz ez már csaknem magától értetődő egy orosz hegedűstől.

A negyvenes éveiben járó művész természetesen már régen nem Oroszországban él, Amerikát választotta otthonául. A Warner új dupla lemezén Paganini műveit játssza. Az első korongon két hegedűverseny hangzik fel, a másodikon a szerző 24 capricciója.

Ez a 24 darab szólóhegedűre 1801 és 1807 között született. Akkoriban Nicolo első hegedűsként dolgozott Luccában, s annak örömére, hogy kiszabadult végre a szigorú atyai fegyelem alól, állítólag meglehetősen kicsapongó, már-már botrányos életet élt. A rövid, technikailag rendkívül nehéz darabokat a szerző természetesen saját maga számára komponálta, abból a célból, hogy ily módon mutathassa be a közönségnek kivételes virtuozitását.

Hegedűversenyei is elsősorban a virtuóz játékról és a technikai bravúrpillanatok közötti romantikus, fülbemászó dallamokról szólnak. Mindkét darab kifejezetten operás, még inkább vígoperás hangulatot áraszt. 1817-ben született az első, D-dúr koncert, akkortájt Paganini már elismert hegedűművész volt hazájában. A másodikat néhány évvel súlyos betegsége után, 1826-ban írta. Bár már régóta tervezett egy európai koncertkörutat, csak ezután két esztendővel, 1828-ban került sor Paganini első igazi külhoni megmérettetésére Bécsben, amikor is végre elindult világkarrierje.

Alexander Markov nagyon szép, mély tónusú, magvas hegedűhangot csal elő hangszeréből, s természetesen mindent tökéletesen lejátszik, még édesapja, Albert Markov kegyetlenül nehéznek tűnő kadenciáját is, a második hegedűverseny első tételében.

A capricciók zenei szempontból számomra sokkal kedvesebbek, mint a két versenymű. Bár ezek között is akad, amely kizárólag virtuózkodás, de némelyik tényleg nagyszerű zene. Ismét megcsodálhatjuk Markov végtelenül gyors bal kezét, rendkívül könnyed vonóvezetését, csillogó üveghangjait, a mélyebb húrokon gyönyörű szép öblös hangszínét. A lírai, lassúbb részeket áradó romantikával, néhol kimondottan cigányos hangvétellel, máskor a mediterrán felhőtlenség és az orosz melankólia sajátos keveredésével szólaltatja meg. Remek felvétel, Paganini-rajongók ki ne hagyják!