Itt az egyenes, itt a görbe (A Rosztropovics-válogatásalbumról)

Msztyiszlav Rosztropovics - gordonka

Alexander Dedyukhin, Walter Naum, Vladimir Yampolsky - zongora
Az All-Union Rádió Szimfonikus Zenekara / Grigory Stolyarov
Moszkvai Szimfonikus Zenekar / Samuel Samosud
Moszkavi Ifjúsági Szimfonikus Zenekar / Kirill Kondraschin

SAINT-SAËNS: a-moll gordonkaverseny, Op.33
SCHUMANN: a-moll gordonkaverseny, Op.129
GLAZUNOV: Chant du ménéstrel, Op.71
CHOPIN, GRANADOS, BOROGYIN, PROKOFJEV, POPPER, R. STRAUSS, SCHUMANN, HÄNDEL, PAGANINI művei

Universal / Deutsche Grammophon
477 6505

Egyszer kíváncsiságból elmentem egy kisebb, Magyarországon is tevékenykedő egyház felmérésére. Több száz állításról kérték a véleményemet írásban, majd kiértékelték a válaszokat. Ez alapján készítenek egy ábrát az ember lelkiállapotáról. Olyasmit, mint egy koordinátarendszer, ahol mondjuk az Y tengely az illető személy, az X tengelyen pedig különféle tulajdonságok láthatók. Megtalálható itt a boldogság, az optimizmus, az életenergiák és még sok egyéb, ezekhez hasonló, amikre sajnos már nem emlékszem. Hát, mi tagadás, a vonalam erősen görbécske lett, tele hullámvölgyekkel és hirtelen emelkedésekkel.

Állítólag ez rossz.
Méghozzá leginkább nekem, de a körülöttem élőknek is. Merthogy a vonalnak egyenesnek, és minden tényező esetében magasan futónak kellene lennie. Boldogság, optimizmus, életerő... egy életen át. A vonal minden ingadozása a lélek betegségére utal.

Hát, nem tudom...
Vajon beteg, aki a szülei elvesztésekor nem derűs? Gyógyításra szorul, aki több évi munkanélküliség után elkeseredett? Ezek szerint József Attila nem egyéb egy papíron dühöngő gyengeelméjűnél?

És vajon milyen görbéje lett volna Rosztropovicsnak? 1927-ben megszületni a Szovjetunióban... hát biztos nem volt leányálom, még akkor sem, ha a zenész család némi védelmet nyújtott a kültéri hidegség ellen. De a kis Sava, ahogy a családban emlegették, hála istennek nem a görbéi tudatos egyengetésével volt elfoglalva, hanem szorgalmasan gyakorolt. Hol a zongorán fejlesztette képességeit, hol a cselló mellett töltötte idejét, s no lám csak, harminc felé közeledve már olyan felvételeket hagyott maga mögött, melyek máig jó befektetésnek bizonyulnak egy lemezkiadó cég számára.

Rosztropovics a vitán kívüli muzsikusok közé tartozik. Hangját ezer közül is meg lehet ismerni. Játékának ereje, hangszínének tömörsége az interpretációtörténet örök, megismételhetetlen jelenségévé tették. A csellóirodalom darabokat, a kamarazene pedig elsőrangú felvételeket köszönhet ihlető játékának.

E lemez darabjai még nem Rosztropovics számára íródtak, de az itt hallható, rendkívül széles spektrumú anyagon is tükröződik a művész mindent felölelő érdeklődése. Az orosz és német romantikán kívül a spanyol, a francia romantika és a barokk alkotásait is megszólaltatja. S még ha mosolyogtató is egy-egy részlet, értelmezés, akkor is ott van az a bizonyos \"kívüliség\" érzése. Az ember nem méregeti, és nem kér számon rajta stílusjegyeket, mert hallgatásakor eláll a szava, háttérbe szorulnak a gondolatai.
Bár, ki tudja... sokat változott a világ is.

Egyszer egy tanárom azt mondta: ma már nem vennék fel Horowitzot egy zeneművészeti főiskolára.
Talán igaza van. Valahogy egyre többször szaladunk el - főként a szakma - az őstehetség mellett. Többre értékelik a tanultságot… azt, amikor valaki hosszú évek fáradtságos munkájával kiegyenesítette a görbéjét.