A dupla CD-n hallható program nemcsak azért speciális, mert csak orosz szerzők művei szerepelnek benne, hanem azért is, mert ezúttal kimaradnak a „sláger”-szerzők, -darabok.

Steve Reich 1995-ben komponálta City Life című darabját, amelynek öt tételét a kilencvenes évek New Yorkjának zajokból és zörejekből összeálló lüktetése inspirálta. Manfred Waffender filmjének alapötlete egészen egyszerű: először bemutatni a mű születését a bemutató napjáig, aztán pedig rögzíteni az előadást.

Múlóban a Rattle-varázs? (Brahms: Német requiem)

Első berlini évei a vitathatatlan sikerek jegyében teltek, aztán 2006-ban egy kritikus megtörte a varázst, és sekélyesnek nevezte Rattle stílusát, érdektelennek műsorpolitikáját.

Bizalmatlanul raktam be a DVD-lejátszóba az énekesnő 1996-os, londoni koncertjének felvételét. Aztán, tessék: itt a nagy meglepetés. Upshaw bő egy órás, káprázatos utazásra vitt az amerikai dalirodalom elmúlt évszázadába, Gershwin, Copland, Bernstein és Sondheim világába.

Akár hiszik, akár nem, ez a két olasz, a Pollini meg az Abbado, mindent tud arról, milyen is túlélő-felszereléssel ugyan, de elmerülni Bartók világában, nevezetesen az 1. és a 2. zongoraverseny zenéjében.

„...akkor talán nem jártál itt hiába” (Decsényi János: Búcsú egy tovatűnt évszázadtól)

Decsényi János nagyszabású, a XX. század eseményeit megidéző oratóriuma 12 magyar költő összesen 29 versrészletét vonultatja föl, a történelmi kronológia sorrendjében.

Egyre inkább úgy látom, ha Gardiner kezében a karmesteri pálca, a muzsika megfiatalodva, portalanítva, kifényesítve kerül a közönség elé. A mester vitalitása valahogyan átköltözik a művekbe is.

Nem csak a húszéveseké a világ! (A rózsalovag / Erich Kleiber)

A főszerepeket illetően Kleiber a Staatsoper „nagy öregjeinek” névsorából csemegézett. Többségük évek-évtizedek óta volt e szólamok gazdája – mint hallhatjuk, nem akármilyen szinten.

Fiatalság, bolondság (Nielsen: String Quartets)

Az Ifjú Dán Vonósnégyes 2004-ben tűnt fel a dán zenei élet tágas-kék egén, s azóta e négy madárcsontú siheder szinte kivakarhatatlan az északi koncertkalendáriumból.

Händel majdnem négy évet töltött Rómában 1706 és 1710 között. Ha valódi operát nem is írhatott itt, az operai stílushoz nagyon közel álló kantátákat és oratóriumokat bőségesen komponálhatott.

Dvořák kamarazene a Fontenay Triótól

A Fontaney Trió jó érzékkel nyúl Dvořák muzsikájához, az együttes rendkívül egységesen szól. Sikerült a megfelelő arányt kikeverniük a három hangszer színeiből, egy valóban szép, homogén tónushoz.

Sir John Eliot Gardiner - bár leginkább régizenészként él a köztudatban, és neve hallatán először valószínűleg monumentális Bach kantáta sorozata jut eszünkbe - egyáltalán nem korlátozza tevékenységét a historikus előadásokra. Nagyszerűen vezényel klasszikus és romantikus muzsikát is, legyen az Beethoven valamely szimfóniája, vagy akár Gluck, vagy éppen Puccini operája.

A fellengzős birodalom (Christian Palmer: Zongorás triók)

Négy, az 1860-as évek közepéről való kompozíció, minőségükben egytől-egyig messze lemaradva a korszaknak nemhogy az élvonalától, de talán még az átlagától is. Iskolás munkák, ez volt az első benyomásom. És ez volt a második is.

Nincs mit szépíteni, két igazán tökéletes alakítással lehet találkozni ezen a Warner által most piacra dobott 1982-es produkción: Pistoléval és Bardolféval, s ezzel igazán mindent elmondtam. Persze rajtuk kívül még láthatók/hallhatók akkori nagy ígéretek és egy igazán tragikus hős meglehetősen unalmas szalonrendezésbe csomagolva.

Elvileg ennél tökéletesebben nem szólalhatnak meg a négykezes átiratok, mégis úgy érzem: a szerző végakarata akkor teljesedett volna be a maga valójában, ha Kassai István évekkel ezelőtt keres egy zongorista partnert e felvételhez.

Klemperer, az óriás (Mahler Kilencedik szimfóniája)

Sok zenetudós szerint Mahler az élettől búcsúzik az utolsó tételben. A súlyos betegségből felépült, 81 esztendős Klemperer is tehetné ezt, ám ő inkább az élni akarásáról tudósít.

Szabó Dániel Trió: Frictions

Szabó Dániel a magyar jazz fiatal nemzedékének kiemelkedő alakja. Learatott egy csomó külföldi és magyar díjat, aminek következtében megjelenhetett első triólemeze a Warnernél.

Hubay muzsikája semmivel sem kevesebb, mint mondjuk Moszkowskié vagy Kreisleré, és bőven megérdemelne legalább ugyanannyi publicitást a koncertműsorokon, mint a másik kettő.

Másholországban (Vukán György: Mandarin hold)

Ahogy Vukán fogalmaz: műveiben \"a klasszikus indíttatás\" és a \"jazz-zenészi gyakorlat\" keveredik, hogy \"valami mást\" tudjon nyújtani a komolyzenébe belefáradt pályatársaknak.

Swing again and ever (A Papajazz lemeze)

A Papajazz zenekar új értelmezést ad a tradicionális jazz fogalmának, első lemezük - rajta többek közt Berlin, Gershwin, Kern, Armstrong szerzeményei - egy nagyon jó bemutatkozó album.