Dvořák kamarazene a Fontenay Triótól

Dvořák zongorás triók:
B-dúr, Op. 21. No. 1.
f-moll, Op. 65. No. 3.
e-moll, Op. 90. No.4. „Dumky”
g-moll Op. 26. No.2.

Trio Fontenay
Wolf Harden – zongora
Michael Mücke – hegedű
Niklas Schmidt – gordonka
Warner Classics 2564 69984-8

A Fontaney Triót – mely az együttes próbatermének utcájáról kapta szépen csengő nevét – 1980-ban alapította három fiatal hamburgi zenész. Fennállásuk után tizennyolc évvel csellistájuk megvált tőlük, helyébe Peter Maintz lépett, de a Warner szóban forgó két lemezén még az eredeti összeállításban szerepelnek. A felvételek 1988 és 1991 között készültek. A Fontaney Trió mára már világszerte elismert és keresett együttessé vált. Az elmúlt tizenöt évben lemezre vették Ravel, Beethoven, Schubert, Mozart, Chopin, Brahms, Messiaen és Mendelssohn trióit, s Európa legnevesebb zenei fesztiváljain vettek és vesznek részt.

Antonin Dvořák zongorás triói talán nem a szerző legnépszerűbb, legjobban ismert művei, pedig igazán figyelemre méltó alkotás mind a négy. Az 1876-ban keletkezett B-dúr trió (op.21.No1) például már kezdő taktusaival is nagyhatású, kissé Schubert vonósnégyeseire emlékeztető küzdelmes hangulatú, feszült muzsika. Csak néhány hónappal később keletkezett a g-moll trió(op.26.No2), a szerző nővére, Josefa halálát követően. Ugyan ezzel szokták magyarázni a mű meglehetősen sötét színeit, bár azt gondolom, Dvořák művészetében egyáltalán nem ritka az ilyenfajta tónus.

Édesanyja 1882-ben bekövetkezett halála után írta a szerző az f-moll triót (op.65.No.3), melynek kétségbeesett vehemenciája bizonyára nem véletlen egybeesés ezzel a szomorú eseménnyel. Ez is rendkívül megindító, mély fájdalommal teli muzsika. A Dumky trió (op.90.No.4) még később, 1891-ben íródott. Ez a darab talán a legismertebb a négy közül. A dumka eredetileg egy ukrán népi tánc neve, amelyet leginkább talán a szeszélyesség jellemez. A szerző hat ilyen táncot sorakoztat fel e-moll triójában. Az egész darabra jellemző a csapongás, a hangulatok váratlan ingadozása. Akár egy kocsmai jelenet, ahol egymást követi a duhaj felhőtlenség és a határtalan csüggedés. Rendkívül izgalmas, nagyszerűen hangszerelt muzsika.

Az első és az utolsó trió keletkezése között eltelt mintegy tizenöt évben Dvořák a cseh nemzeti iskola egyik leglényegesebb alakjából nemzetközi hírű zeneszerzővé vált. Hans von Bülow, a híres karmester és zongorista például Brahms mellett, őt tartotta a kor legtehetségesebb komponistájának.

A Fontaney Trió jó érzékkel nyúl Dvořák muzsikájához. Az együttes rendkívül egységesen szól. Sikerült a megfelelő arányt kikeverniük a három hangszer színeiből, egy valóban szép, homogén tónushoz. Időnként természetesen kimagaslik ugyan egyik-másik hangszer, hallunk például néhány csodaszépen formált dallamot a csellón, pár csilingelő zongorafutamot, vagy egy-egy igazán kifejező – bár számomra időnként kissé már dagályos – hegedűszólót, de a hangzás egységességét sosem adják fel a magamutogatás kedvéért. Dvořák triói nagyon szép és értékes előadásban szólalnak meg előadásukban.