Amerika hangja – Dawn Upshaw koncertfelvétele Londonból

Dawn at Dusk
A recital by Dawn Upshaw

Dawn Upshaw
Fred Hersch – piano
London Sinfonietta
Eric Stern

BERNSTEIN, COPLAND, WEILL, SONDHEIM, RODGERS & HART, GERSHWIN, BLITZSTEIN

Warner / NVC Arts
50-51442-1564-2-3

Dawn Upshaw jött, látott és győzött. Legalábbis engem megfőzött, az biztos. Az amerikai szopránt korábban mindössze egy Figaro házassága-felvételről ismertem, ahol különleges hangszínével hódított Susannaként. Tudom jól, hogy felvételek sokaságát készítette, és hogy nagy sztár, azonban valahogy mégis bizalmatlanul raktam be a DVD-lejátszóba az énekesnő 1996-os, londoni koncertjének felvételét.

Aztán, tessék: itt a nagy meglepetés. Upshaw bő egy órás, káprázatos utazásra vitt az amerikai dalirodalom elmúlt évszázadába, Gershwin, Copland, Bernstein és Sondheim világába. Tette mindezt lefegyverző egyszerűséggel, az operai manírokat nélkülözve, élményszámba menő énektechnikával és – ami cseppet sem elhanyagolható – nagyszerű szövegmondással.

Nyilván a Café Momus olvasói között is vannak olyan eltévedt bárányok, akik a komolyzenét (vagy ahogy az angolszász országokban nevezik: a klasszikus zenét) tágabban értelmezik, és nyitottak a klasszikus (elsősorban jazzalapokon nyugvó) musicalek irányába is. Nos, Upshaw kétségkívül nyitott, ugyanolyan elkötelezettséggel és odaadással adja elő a hazánkban kevéssé ismert, ám számára különösen fontos, igényes dalokat, mintha operát vagy oratóriumot énekelne.

Már a nyitószámokban érezni lehet, hogy az énekesnő többet, jobbat, mást fog nyújtani, mint a hasonló koncerteken hallható, a dalokat végigkedélyeskedő művészek sokasága. Upshaw-nak nincs szüksége ilyesmire, ő valamennyi dalt igazi átéléssel, minimális színészettel és maximális odaadással énekli.

Bernstein I Feel Pretty-jében önfeledten huncutkodik, a Rodgers–Hart-nótákban gyakran lemondóan nosztalgiázik, mikor mire van szükség. A Sondheim- (What more do I need, There won’t be trumpets) és Kurt Weill-dalokban (főként Jenny balladájában) pedig kerek egész történeteket mesél, egy-egy röpke pillanat alatt átlényegülve. Született amerikaiként és bevándorló New York-iként számára nyilvánvalóan sokat jelentenek a hazájáról és választott városáról szóló slágerek. Mi 2007-ben, Magyarországon legfeljebb távolról csodálhatjuk ezt az ízléses, mértéktartó lelkesedést, amivel Upshaw szerelmet vall a világ talán legellentmondásosabb államának, Amerikának.