Külföldön
Tavaly ősz óta negyedszer láttam Domingóval a Boccanegrát - Berlin, New York és Milánó után most az angol fővárosban. Ha egy estét kellene kiválasztanom, a londoni lenne. Ám nem csak Domingo miatt. Összességében ez az előadás győzött meg leginkább. Lenyűgözött, elvarázsolt.
Budapesten
Nagyon erősen törekszik a gondolat – nem először fogalmazom meg –: a Liszt Ferenc Kamarazenekar élőben, hangversenyen nekem mindig nagyságrendekkel nyújtott többet, mint felvételről. Most is ez a helyzet.
Külföldön
Svoboda - noha rendezőként is magasan jegyezték - elsősorban mint díszlettervező lett világhírű. Életkora előrehaladtával egyre leegyszerűsítettebb látvánnyal operál, egyre többet hagyatkozva világítási effektusokra. Hasonlót éreztem most Robert Wilsonnál is.
Budapesten
Eschenbach ezen az estén (el)varázsolt: egy tehetséges, ám korántsem kiforrott zenészekből álló együttest ihletett, maradandó emlékű produkcióra sarkallni nem kis teljesítmény. Most pontosan ez történt, hiszen mindhárom, a koncerten elhangzó műben volt valami kis plusz, amiért érdemes koncertre járni.
Operabemutatók
Már tavaly furcsálltam, hogy a frissen játékrendbe iktatott darabra miért kell szinte napra pontosan újból egy évet várni, hiszen a premier és az azt követő előadások egyértelmű sikere mindennél többet mondott.
Operabemutatók
Kerényi Miklós Gábor hosszabb szünet után rendezett újra operát. A Kékszakállú esetében, ahogy ment előre a cselekmény, úgy haladt a rendező értelmezése a konkréttól az elvont irányába, a Gianni Schicchi pedig a papírformának megfelelően lehengerlően szellemes és élvezetes volt.
Budapesten
A Kossuth-díjas művész-tanár 75. születésnapja alkalmából rendezett hangversenyen nemcsak a zenéé volt a "szó" - Balassa Sándor beszélt is a művekről, azok címéről, létrejöttük körülményeiről.
Külföldön
Idén júniusban Saint Denis-ben nagyszabású zenei fesztivált rendeznek, ennek egyik eseményén, Renaud Capuçon és Khatia Buniatishvili szonátaestjén tudtam részt venni. A műsoron Bartók, Brahms és Franck.
Budapesten
Gondoltuk (reméltük), hogy mihamar egy kicsit fénylőbb, modernebb, de lényegében ugyanazon teremben hallgathatunk újra valamit, de megszokhattuk már, hogy a világnak ezen a táján Isten malmai lassan őrölnek, ha éppen nem forognak visszafelé. Feltehetőleg nem lepődött meg igazán senki, hogy még június elején is ellátogathattunk a "patináját" töretlenül őrző terembe.
Operabemutatók
Parditka Magdolna és Szemerédy Alexandra viszonylag egyszerű képrendszerrel sugallja, mikor is zökkent ki a világ és hogyan. A díszlet és jelmezek színvilága a Parsifaléhoz hasonlatosan fekete és fehér, ez alól szinte csak az ital színe tér el. Ez a jól átgondolt, a helyszínhez tökéletesen alkalmazkodó felállás biztos alapot jelentene egy nagyvonalú rendezői megvalósításhoz, de a rendezőpáros a további instrukciókkal inkább rontotta, mintsem javította saját helyzetét.
Budapesten
2006 óta minden év májusának végén számíthatunk az UMZE Ligeti összes művét bemutatni kívánó sorozat-koncertjére, és az idei már megint kiemelkedőre sikerült. Nem tudom, hány évre lehet majd beosztani a folytatást, de ha egyszer majd véget ér, remélem rögtön elkezdik elölről.
Budapesten
Egy örökifjú művésznő pályájának 34 évében eljutott végre Budapestre. Ha többet nem jön, akkor is beírta nevét a nagykönyvbe. Arany betűkkel!
Külföldön
Összefoglalva: egyetlen darabban három, a világ vezető operaházaiban fellépő énekes/énekesnő, mellettük a Brünnben egyre több vezető szerepet kapó Boross Csilla, s egy jó rendezés.
Külföldön
Ismét a színpadon, műtétje után, karcsúbban, és dinamikusabban játszva, mint januárban a Metropolitanben. Ami pedig maga a csoda: a voce állapota. Ez a hang egy harmincéves ember hangja. Valóban természeti csoda, hiszen Domingo "hivatalosan" is 70. életévében jár, de müncheni barátom (is) mondta, hogy valójában 75.
Budapesten
Utolsó budapesti koncertjét tartotta a Pannon Filharmonikusok ebben az évadban. A Peskó Zoltán irányításával működő zenekar Mozart Haffner-szimfóniáját, egy kortársnak nevezhető zongoraversenyt és Brahms II. szimfóniáját játszotta.
Budapesten
A Strauss-szonáta második tételében a szólista hegedűhangjának uralkodása, szárnyalása már egyértelműen igazolta a hírnevet. Ez a Midori tényleg az a Midori, aki villámgyorsan lett világhírű, miután tizenegy éves korában a New York Philharmonic és Mehta előtt debütált.
Budapesten
A zenekar igazi éledését az Egy varsói túlélő című kantáta hozta meg. Azt kell mondanom, maradéktalanul megállták a helyüket Schönberg rideg, a valóságot kendőzetlenül megmutató zenéjében.
Operabemutatók
Sosem gondoltam volna, hogy az Operaházban jelenleg futó Don Carlos-rendezés, a maga tökéletes természetellenességével és játszhatatlanságával egyszer még igazi érzelmeknek, színészi játéknak, sőt nagybetűs színháznak válik keretévé. Márpedig a 2010-es Májusünnep utolsó előadásán pontosan ez történt, szerencsére nem csupán a vendégművész(ek)nek köszönhetően.
Budapesten
A hang kész, teljes egész, megfelelően mozgékony, s az idővel érik, alig fárad, nemes tartása és "krémes zamata" ugyanaz. Kétségünk nincs, a kontratenorok, vagy ha tetszik férfialtok legjobbja áll előttünk; ezt aligha kell az orrára kötni bárkinek.
Operabemutatók
Ha a két vendég teljesítményét értékeljük, érdemes azon elgondolkodnunk, külföldi "sztárok" felléptetése nélkül is lehetne megfelelő májusünnepi előadásokat tartani, főleg akkor, ha a két főszerepre kiemelkedő képességű magyar művészek is rendelkezésre állnak.
