Májusünnepinek szánt Nabucco

2010. május 12.
Magyar Állami Operaház

VERDI: Nabucco

Alberto Gazale, Paoletta Marrocu, Rácz István, Wendler Attila, Ulbrich Andrea, Szüle Tamás, Kiss Péter, Fülöp Zsuzsanna
A Magyar Állami Operaház Ének- és Zenekara
Vez.: Kesselyák Gergely

A krónikást is eléri egyszer a végzet. No, nem annak hatalma, mert az most sajnos nem szerepel Operaházunk játékrendjén - a végzet jelen esetben a Nabucco előadására értendő.

Értem én a szándékot. A nemzetközi "kereskedelmi forgalomban" jegyzett, és épp "szabadon igazolható" énekesek importálásával kísérli meg dalszínházunk vezetősége operajátszásunkat a világ élvonalába kormányozni. A Májusünnepre meginvitált művészek között szerencsére voltak "nagyágyúk" is, akik megérték és meg is szolgálták a mai, hétköznapi gyalogmagyarok számára talán egy egész életen át el nem érhető, csillagászati összegű honoráriumokat, de érkeztek olyanok is, akik talán csak a "futottak még" kategóriájába sorolhatók. Annak ellenére, hogy az előadássorozatra kiadott színvonalas műsorfüzet a jelentős nemzetközi karriert magukénak mondható művészek közé sorolja őket.

A Nabucco két előadásán a címszerepben fellépő Alberto Gazale és az Abigélt éneklő Paoletta Marrocu az utóbbiak közé tartozik. A babiloni királyt megformáló olasz bariton súlytalan volt, csekély vivőerejű, fakó hanggal, a nagy együttesek elnyomták. Talán IV. felvonásbeli áriájának hiteles tolmácsolásában fedezhettünk fel parányi jeleket igazi képességeit illetően.

A női főszerepet a változókor legrosszabb pillanatait idéző hangon sipította végig Paoletta Marrocu. Éles magasságaival irritálta az igazi Verdi-muzsikára vágyó füleket, és mimikájával is erősen morózus hangulatát demonstrálta.

Ha a két vendég teljesítményét értékeljük, érdemes azon elgondolkodnunk, külföldi "sztárok" felléptetése nélkül is lehet megfelelő májusünnepi előadásokat tartani, főleg akkor, ha a két főszerepre kiemelkedő képességű magyar művészek is rendelkezésre állnak. Elég csak a Tosca-produkcióban megrendítő alakítást nyújtó Lukács Gyöngyire utalnunk, aki egyébként a Nabucco legutóbbi felújításában is világszínvonalú teljesítményt nyújtott Abigélként, és a címszerepben is olyan honi művészek állhattak volna rendelkezésre, mint Perencz Béla, Fokanov Anatolij vagy Kálmándi Mihály.

Ismael szerepében Wendler Attilának rossz napja volt. Az első felvonásban "elkövetett" két kegyetlen gikszer után már csak arra vigyázott, hogy hangja ne tegyen több kárt az előadásban. Ezt nagy rutinnal tette, tenorját alig lehetett hallani.

Ennyi negatívum után, fellélegzésként, öröm leírni, hogy a Zakariást kellő méltósággal megjelenítő Rácz István zengő basszusa - csekély intonálási bizonytalansággal - milyen szépen, kiegyenlítetten szólt minden regiszterben.
Fenénát Ulbrich Andrea énekelte, kiválóan. Szép hangja jól érvényesült és üzembiztosan szólt a tuti-jelenetekben is.
A kis szerepekben Szüle Tamás (Baál főpapja), Kiss Péter (Abdallo) és Fülöp Zsuzsanna (Anna) egyaránt megfelelt.
Az előadáson a legnagyobb tapsot az énekkar kapta a rabszolgakórus ihletett, megrendítő megszólaltatásáért.

Kesselyák Gergely ebben az évadban sorozatban dirigálja a Nabucco előadásait a brnói operaházban. Éppen ezért okkal várhattam, hogy igazi Verdi-muzsika szólal meg a zenekari árokból - is. Ám a gyönyörű nyitányban tapasztalt két korai belépés már hangulatrontó tényező volt, de ezen enyhített egyes nagyjelenetek hatásos felépítése. Az általam látott előadás - a Májusünnep-sorozaton a harmadik - nem tartozik a legfényesebb operaélményeim közé. Remélem, a fesztiválzáró Don Carlosszal vigasztalódni fogok.

(Fotók: Kováts Dániel)