Budapesten
Nagyszabású, négyrészes koncertet adott az Új Zenei Stúdió a Budapesti Őszi Fesztiválon. Délután öttől kezdődően négy hangversenyen mutatták be az elmúlt negyven év termésének egy-egy szeletét.
Budapesten
A Keller András vezette együttes egyenletes fejlődést mutat. Még az (általam is) oly sokat kritizált hegedűszólam is határozottan javult, az összjáték pedig letagadhatatlanul pontosabb lett.
Operabemutatók
Operabemutató? Operatórium? A műfaji bizonytalanság csak addig áll fenn, amíg Márta István szerzeményét valamilyen zenei műfajként próbáljuk meg definiálni. Azért nem opera, mert annak nem lenne jó, az "operatórium" pedig közhelyszerűen kézenfekvő hülyeség. Ez kérem szépen: színház!
Budapesten
Szép kezdeményezés volt a MűPa részéről, amikor a szimfonikus zenekarokat bemutató sorozatban szorgalmazta egy kortárs mű elhangzását. És most szintén a MűPa ad otthont a Budapesti Vonósok új sorozatának, ahol egy klasszikus művel párban szólalnak meg ma élő szerzők kompozíciói.
Budapesten
A Rómeó és Júlia előadása igen hosszú időt igényel, csaknem két és fél órás hangversenyen vehettünk részt, de az idő sokkal gyorsabban telt el. A zenekar egyre jobban játszott, s a vége felé Bogányi is egyre jobban uralta a művet.
Budapesten
Nem akartam beszámolni erről a koncertről. De Snétberger Ferencről muszáj írni, hogy minél többen tudják: el kell menni a koncertjére, és meg kell őt ismerni. Mert az élet jobb lesz tőle.
Budapesten
Különös történet egy zabolázatlan ifjú váratlan felnőtté válásáról (Piotr Anderszewski zongoraestje)
Nem marad más hátra, mint megköszönni Jakobi Lászlónak ezt a lehengerlő estét, annak minden különlegességével, s hogy idehozta nekünk ezt a bölcs művészt, Piotr Anderszewskit ezzel a páratlan műsor-összeállítással.
Budapesten
A Zene Világnapjának estéjén három olyan fiatal zenészt ismerhettünk meg, akik minden pillanatban azért dolgoztak, hogy a kottába írt hangok a lehető legtökéletesebben szólaljanak meg. Ráadásul mindezt nagy élvezettel és példás alázattal tették.
Budapesten
Bent, a nézőtéren a színpadot körülölelő fekete függöny, középen óriáskivetítőn a művész jellegzetes arca, szuggesztív, magával ragadó tekintete, s a bejátszásokban hallható jól ismert hang egy fájdalmasan hamar véget ért élettel szembesítette a közönséget.
Budapesten
Kényelmetlen és nehezen eldönthető, hogy egy ilyen, szélsőségen erősen és nagyvonalúan értelmezett Bartók ugyanaz-e, mint amit mi szeretünk hallani. Ha tetszik is – és nekem nagyon is tetszik –, brutálisan szegezi nekem a kérdést: egyáltalán megbízhatok-e a saját jó ízlésemben?
Külföldön
A Národni jelenlegi vezetése a hagyományos és a modern produkciók irányába egyaránt nyitni kíván. Az eladott menyasszony előző verziója (a Dvořák-Nekvasil tandem munkája) utóbbi irányba mutatott. A jelenlegi, Magdalena Švecová-féle koncepció ötven évvel vissza.
Budapesten
Jon Lord, a Deep Purple egykori billentyűse szinte páratlan módon egész pályafutása alatt klasszikus zenészként is működött, neki tulajdonítható a ma olyan divatossá vált crossover műfaj megteremtése is.
Budapesten
Talán nem szükséges különösebben ecsetelnünk, milyen nagy jelentőséggel bír, hogy az operaház zenekarának élén ezúttal Kocsis Zoltán állt. (Tessék elolvasni egy operakritikát, hány szó jut a zenekarnak.) Teljesen más feladat az árokban az énekeseket szolgálni, mint főszereplőnek lenni a színpadon.
Budapesten
Ami Kocsisnál korrekt, Krilovnál vicc és játék, vagy meglepetés. Őt egyáltalán nem zavarja, hogy partnere nem érzékeli: a hegedűnek ebben a szonátában szerepe van. Kitart amellett, hogy nem csupán profi, de spontán is legyen az előadás.
Budapesten
Ha csak a koncert második felét néznénk, akkor tulajdonképpen maradéktalan elismeréssel tudnék adózni a hatvanas éveit taposó ősz hajú lengyel zongoraművész játékának. De hát sajnos ott van az első negyven perc is.
Budapesten
Ha önmagában nézzük, a Concerto teljes fényében megszólalt, elénk tárult. Viszont az aznapi mérleg másik serpenyőjében ott volt a Brahms-darab megszólaltatása mögött sejthető robot, a létrehozás és összerakás verejtékes munkája, pedig az sem épp ritka vendég a koncerttermekben.
Budapesten
Nem tudom, hányadszor csodálkozom el azon, hogy a pécsiek milyen ügyesen szerkesztik műsoraikat. Csupa sláger. Olyan művek, amikkel a kezdő zenebarátot is be tudják csalogatni - ugyanakkor egyetlen kis extra elegendő ahhoz, hogy a hozzám hasonló hardcore koncertfanatikus is megtalálja benne a fülére valót.
Budapesten
Sajnos a Stabat Mater előadása korántsem volt hibátlan. Bár a kórus sokkal összeszedettebb, zeneileg érettebb és az intonációt tekintve is lényegesen pontosabb volt, mint a Gabrieli-darabok esetében, a javulásért cserébe permanensen hamis hegedűszót kaptunk.
Külföldön
A végzet hatalma Bécsben. Valami jó is kisülhetett volna belőle. Nem így történt, ugyanis az összes szereplő messze a maga hírnevétől elvárható színvonal alatt - egyikük-másikuk a ház nemzetközi hírnevéhez egyenesen méltatlanul - teljesített.
Budapesten
Ha röviden kellene véleményt alkotni a koncertről, azt mondanám, nagyon szép esténk volt: a Carmine Celebrat Kórus és Zenekar egy igen lelkes, szimpatikus együttes, produkciójukat a szólóénekesek nagyszerű teljesítménnyel tették teljessé.
