Budapesten
Ami Kocsisnál korrekt, Krilovnál vicc és játék, vagy meglepetés. Őt egyáltalán nem zavarja, hogy partnere nem érzékeli: a hegedűnek ebben a szonátában szerepe van. Kitart amellett, hogy nem csupán profi, de spontán is legyen az előadás.
Budapesten
Ha csak a koncert második felét néznénk, akkor tulajdonképpen maradéktalan elismeréssel tudnék adózni a hatvanas éveit taposó ősz hajú lengyel zongoraművész játékának. De hát sajnos ott van az első negyven perc is.
Budapesten
Ha önmagában nézzük, a Concerto teljes fényében megszólalt, elénk tárult. Viszont az aznapi mérleg másik serpenyőjében ott volt a Brahms-darab megszólaltatása mögött sejthető robot, a létrehozás és összerakás verejtékes munkája, pedig az sem épp ritka vendég a koncerttermekben.
Budapesten
Nem tudom, hányadszor csodálkozom el azon, hogy a pécsiek milyen ügyesen szerkesztik műsoraikat. Csupa sláger. Olyan művek, amikkel a kezdő zenebarátot is be tudják csalogatni - ugyanakkor egyetlen kis extra elegendő ahhoz, hogy a hozzám hasonló hardcore koncertfanatikus is megtalálja benne a fülére valót.
Budapesten
Sajnos a Stabat Mater előadása korántsem volt hibátlan. Bár a kórus sokkal összeszedettebb, zeneileg érettebb és az intonációt tekintve is lényegesen pontosabb volt, mint a Gabrieli-darabok esetében, a javulásért cserébe permanensen hamis hegedűszót kaptunk.
Külföldön
A végzet hatalma Bécsben. Valami jó is kisülhetett volna belőle. Nem így történt, ugyanis az összes szereplő messze a maga hírnevétől elvárható színvonal alatt - egyikük-másikuk a ház nemzetközi hírnevéhez egyenesen méltatlanul - teljesített.
Budapesten
Ha röviden kellene véleményt alkotni a koncertről, azt mondanám, nagyon szép esténk volt: a Carmine Celebrat Kórus és Zenekar egy igen lelkes, szimpatikus együttes, produkciójukat a szólóénekesek nagyszerű teljesítménnyel tették teljessé.
Budapesten
Fischerék már másodszor adnak elő a Mahler-ünnep zárókoncertjén egy konkrétan erre az alkalomra rendelt művet. A kezdeményezést nem tudjuk eléggé dicsérni, hisz így a hagyománytisztelő és kényelmes közönségből is kikényszerítik az elemzést, az új befogadását és persze az állásfoglalást.
Operabemutatók
Bár Kovács János és Kovalik Balázs egy rendkívül felszabadult, oldott és lendületes előadást produkált, de még maradt bennünk keserűség jócskán, főleg, ha belegondolunk abba, hogy ekkora fizikai és szellemi energiával, ekkora fizikai és szellemi kapacitással micsoda valódi remekműveket lehetett volna színre vinni.
Budapesten
Zakatolás, sziszegés, kopogás, csattogás, susogás és egyéb zörejek, amelyek egy város lüktetésében természetes masszává alakulnak. Majd időnként, teljesen váratlanul egy-egy ismerős foszlány jön át a súlyos masszán. Beethoven! És az ember hirtelen boldog lesz.
Budapesten
Mintha maga a zenekar csak most érne a próbaidőszak végére. Több tételnek kell eltelnie, mire mindenki összeszedi magát és a másikkal is összeszokik. A végére aztán maga a mű is jobban kezd működni, bár lehet, hogy csak azért, mert nem vagyok egy önsanyargató típus, és addigra megtanulom, mire érdemes figyelnem, hogy élvezhessem a hangversenyt.
Operabemutatók
A szólisták szinte kivétel nélkül azt nyújtották, ami elvárható tőlük, a címszereplő Fekete Attilával kapcsolatban viszont fenntartásaim voltak, megítélésem szerint kevesebb fellépés és szerep többet érne. A hang minden énekes számára a legdrágább kincs, kár lenne idő előtt veszni hagyni.
Operabemutatók
Rost Andrea professzionálisan ábrázolta azt a lelki folyamatot, amely a költővel való első találkozásától az elmúlásig vezetett. A szerep felépítése, megjelenítése több mint elsőrangú. Gyönyörűen énekelt, szólamának ezernyi színét mutatta meg.
Vidéken
Sajnos, a tavalyi évvel ellentétben, idén már nem csapoltak Belle-Vue-t a büfénél, de szerencsére szinte ez volt az egyetlen csalódásom ezen a csillagfényes nyári estén. Ez a produkció megérdemli, hogy majd egy debreceni, kőszínházi, hangosítás nélküli előadásáról is írjon valaki.
Budapesten
Valószínű, hogy jobb lett volna a műsorszámok közül egyet feláldozni annak érdekében, hogy a többi kiforrottabb, átgondoltabb előadásban kerülhessen a közönség elé. Így talán a Mozart-mű sem lett volna olyan kapkodó a koncert elején, s a közönség sem álmosodik el annyira az est végére.
Vidéken
Manapság egy zenei együttes vezetője, hacsak nincsen a háta mögött egy gazdag mecénás, igen sok kompromisszumot kénytelen kötni azért, hogy a megálmodott produkció egyáltalán létrejöhessen. Valószínűleg ilyesfajta prózai okok is közrejátszottak abban, hogy ez az előadás nem nyújtotta azt a színvonalat, ami elvárható volt.
Külföldön
Van egy rossz hírem: Angela Gheorghiu szinte az utolsó pillanatban lemondta az előadást. Van egy még rosszabb hírem: James Valenti nem. Megismertük viszont Marina Rebekát, akit az előadás végén olyan tomboló tapsvihar fogadott, mint anno Gheorghiut. Joggal.
Külföldön
A muzikalitás, intelligencia nyilvánvaló, a hang a lírai részekben szép, de a forte felé haladva egyre inkább megkeményedik, karcosodik, és sokszor nem viszi át a zenekart. Angela Denoke hanganyagának nagysága és minősége egyszerűen nem ér fel a legendás Salomékhoz.
Külföldön
Hiába a fantasztikus helyszín, a látványos rendezés, a pazar főszereplőgárda, ha az ihletett, templomba igyekvő operabarát a zajos piacon találja magát. Csodálat és csalódás furcsa keveréke fogadja az olasz opera szabadtéri fellegvárába ellátogató közép-európai turistát.
Operabemutatók
Amikor tavaly nyáron megtudtam, hogy ismét a Carmen, búnak eresztettem a fejem. Kesselyák győzködött. Ebben a gazdasági helyzetben csak "tutira" lehet menni (a tavalyi, nagyszerű Turandot második előadására már nem telt meg a nézőtér). Kesselyák győzködött, az előadás meggyőzött.
