Vidéken
Sajnos, a tavalyi évvel ellentétben, idén már nem csapoltak Belle-Vue-t a büfénél, de szerencsére szinte ez volt az egyetlen csalódásom ezen a csillagfényes nyári estén. Ez a produkció megérdemli, hogy majd egy debreceni, kőszínházi, hangosítás nélküli előadásáról is írjon valaki.
Budapesten
Valószínű, hogy jobb lett volna a műsorszámok közül egyet feláldozni annak érdekében, hogy a többi kiforrottabb, átgondoltabb előadásban kerülhessen a közönség elé. Így talán a Mozart-mű sem lett volna olyan kapkodó a koncert elején, s a közönség sem álmosodik el annyira az est végére.
Vidéken
Manapság egy zenei együttes vezetője, hacsak nincsen a háta mögött egy gazdag mecénás, igen sok kompromisszumot kénytelen kötni azért, hogy a megálmodott produkció egyáltalán létrejöhessen. Valószínűleg ilyesfajta prózai okok is közrejátszottak abban, hogy ez az előadás nem nyújtotta azt a színvonalat, ami elvárható volt.
Külföldön
Van egy rossz hírem: Angela Gheorghiu szinte az utolsó pillanatban lemondta az előadást. Van egy még rosszabb hírem: James Valenti nem. Megismertük viszont Marina Rebekát, akit az előadás végén olyan tomboló tapsvihar fogadott, mint anno Gheorghiut. Joggal.
Külföldön
A muzikalitás, intelligencia nyilvánvaló, a hang a lírai részekben szép, de a forte felé haladva egyre inkább megkeményedik, karcosodik, és sokszor nem viszi át a zenekart. Angela Denoke hanganyagának nagysága és minősége egyszerűen nem ér fel a legendás Salomékhoz.
Külföldön
Hiába a fantasztikus helyszín, a látványos rendezés, a pazar főszereplőgárda, ha az ihletett, templomba igyekvő operabarát a zajos piacon találja magát. Csodálat és csalódás furcsa keveréke fogadja az olasz opera szabadtéri fellegvárába ellátogató közép-európai turistát.
Operabemutatók
Amikor tavaly nyáron megtudtam, hogy ismét a Carmen, búnak eresztettem a fejem. Kesselyák győzködött. Ebben a gazdasági helyzetben csak "tutira" lehet menni (a tavalyi, nagyszerű Turandot második előadására már nem telt meg a nézőtér). Kesselyák győzködött, az előadás meggyőzött.
Külföldön
Tavaly ősz óta negyedszer láttam Domingóval a Boccanegrát - Berlin, New York és Milánó után most az angol fővárosban. Ha egy estét kellene kiválasztanom, a londoni lenne. Ám nem csak Domingo miatt. Összességében ez az előadás győzött meg leginkább. Lenyűgözött, elvarázsolt.
Budapesten
Nagyon erősen törekszik a gondolat – nem először fogalmazom meg –: a Liszt Ferenc Kamarazenekar élőben, hangversenyen nekem mindig nagyságrendekkel nyújtott többet, mint felvételről. Most is ez a helyzet.
Külföldön
Svoboda - noha rendezőként is magasan jegyezték - elsősorban mint díszlettervező lett világhírű. Életkora előrehaladtával egyre leegyszerűsítettebb látvánnyal operál, egyre többet hagyatkozva világítási effektusokra. Hasonlót éreztem most Robert Wilsonnál is.
Budapesten
Eschenbach ezen az estén (el)varázsolt: egy tehetséges, ám korántsem kiforrott zenészekből álló együttest ihletett, maradandó emlékű produkcióra sarkallni nem kis teljesítmény. Most pontosan ez történt, hiszen mindhárom, a koncerten elhangzó műben volt valami kis plusz, amiért érdemes koncertre járni.
Operabemutatók
Már tavaly furcsálltam, hogy a frissen játékrendbe iktatott darabra miért kell szinte napra pontosan újból egy évet várni, hiszen a premier és az azt követő előadások egyértelmű sikere mindennél többet mondott.
Operabemutatók
Kerényi Miklós Gábor hosszabb szünet után rendezett újra operát. A Kékszakállú esetében, ahogy ment előre a cselekmény, úgy haladt a rendező értelmezése a konkréttól az elvont irányába, a Gianni Schicchi pedig a papírformának megfelelően lehengerlően szellemes és élvezetes volt.
Budapesten
A Kossuth-díjas művész-tanár 75. születésnapja alkalmából rendezett hangversenyen nemcsak a zenéé volt a "szó" - Balassa Sándor beszélt is a művekről, azok címéről, létrejöttük körülményeiről.
Külföldön
Idén júniusban Saint Denis-ben nagyszabású zenei fesztivált rendeznek, ennek egyik eseményén, Renaud Capuçon és Khatia Buniatishvili szonátaestjén tudtam részt venni. A műsoron Bartók, Brahms és Franck.
Budapesten
Gondoltuk (reméltük), hogy mihamar egy kicsit fénylőbb, modernebb, de lényegében ugyanazon teremben hallgathatunk újra valamit, de megszokhattuk már, hogy a világnak ezen a táján Isten malmai lassan őrölnek, ha éppen nem forognak visszafelé. Feltehetőleg nem lepődött meg igazán senki, hogy még június elején is ellátogathattunk a "patináját" töretlenül őrző terembe.
Operabemutatók
Parditka Magdolna és Szemerédy Alexandra viszonylag egyszerű képrendszerrel sugallja, mikor is zökkent ki a világ és hogyan. A díszlet és jelmezek színvilága a Parsifaléhoz hasonlatosan fekete és fehér, ez alól szinte csak az ital színe tér el. Ez a jól átgondolt, a helyszínhez tökéletesen alkalmazkodó felállás biztos alapot jelentene egy nagyvonalú rendezői megvalósításhoz, de a rendezőpáros a további instrukciókkal inkább rontotta, mintsem javította saját helyzetét.
Budapesten
2006 óta minden év májusának végén számíthatunk az UMZE Ligeti összes művét bemutatni kívánó sorozat-koncertjére, és az idei már megint kiemelkedőre sikerült. Nem tudom, hány évre lehet majd beosztani a folytatást, de ha egyszer majd véget ér, remélem rögtön elkezdik elölről.
Budapesten
Egy örökifjú művésznő pályájának 34 évében eljutott végre Budapestre. Ha többet nem jön, akkor is beírta nevét a nagykönyvbe. Arany betűkkel!
Külföldön
Összefoglalva: egyetlen darabban három, a világ vezető operaházaiban fellépő énekes/énekesnő, mellettük a Brünnben egyre több vezető szerepet kapó Boross Csilla, s egy jó rendezés.
