Káťa Kabanová-premier Prágában

2010. június 26.
Prága
Nemzeti Színház

JANÁČEK: Káťa Kabanová

Amikor, vagy húsz éve, először láttam ezt a Janáček-operát Prágában, Josef Svoboda tervezte a díszleteket.
Mint még három másik alkalommal is, 1964 és 1992 között.
És Svoboda neve nem csak azért jutott most eszembe, mert a Národni II. emeleti balkonján az ő itteni munkásságát elevenítik fel, hanem mert a cseh művészben és a jelenlegi produkciót szinte egy személyben (rendezés, díszlet, világítási koncepció) uraló amerikai Robert Wilsonban nagyon sok közöset látok. Svoboda számos munkáját alkalmam volt megtekinteni, Wilsonnal először találkoztam - sajnos, pár évvel korábbi első prágai munkáját (szintén Janáček-darab volt, az Osud) nem tudtam megnézni.

Svoboda - noha rendezőként is magasan jegyezték - elsősorban mint díszlettervező lett világhírű. Életkora előrehaladtával egyre leegyszerűsítettebb látvánnyal operál, egyre többet hagyatkozva világítási effektusokra - három prágai Rusalka-munkáját láthattam, az utolsó épp puritánsága, koncentráltságra törekedése miatt volt a legemlékezetesebb.
Hasonlót éreztem most Wilsonnál is.

Díszletelem, eltekintve a III. felvonás első jelenetének nyári házikójától, szinte alig van a színen - egy-egy szék, pad.
Minden a világításon múlik, ami viszont szinte másodpercről másodpercre változik; sokszor csak az énekesek sziluettjét látni.
Merthogy szereplőmozgatás is alig, Wilson az énekesek karjait mozgatja leginkább, vagy, talán még helyesebben fogalmazva, be-beállítja különböző pózokba. (Igen bizarr Kabanová és Dikoj szado-mazochisztikus jelenete a II. felvonás első képének a végén.)
Jellemző: a darab fináléjában sem játszatja el Káťa Volgába történő öngyilkos ugrását - a művésznőt a színpad hátulján, kitekert, bizarr pózban megállítja, és több fénnyel világítja meg, mint a színpad előterében lévő többi szereplőt.
(A látvány teljességének a kedvéért: Yashi Tabassomi a jelmeztervező, természetes, hogy a ruhák tónusa általában sötét.)

Furcsa, de "működő" a drámai történések és a minimálmozgatás közötti kontraszt.
És ezért oly hatásos a III. felvonás vihara, Káťa a jelzésszerűen megrajzolt, de a többi szcénához képest mégis jóval jelentősebb díszleti elem, a nyári házikó tetején.
Kiemelkedik a díszlet a színpadról, a címszereplő a tetőn - és hát a darab korábbi líraisága, vagy épp fojtott drámája itt érzelmi tombolás, egyértelműen a mű legvadabb jelenete.

Lehetetlen nem észrevenni a párhuzamot a Jenufa és a Káťa között. A két tenorista mindkét alkalommal egymás riválisai, Kostelnička és Kabanová portréja szintén, olykor még a két szólam fekvése is, s persze ott van a két protagonista, a két szenvedő asszony.

A zenei megvalósítás majd' makulátlan.
A címszerepet Christina Vasileva alakította. Az első két felvonásban a hang színe messze nem volt behízelgő, az utolsóra kellemesebbé vált.
Telitalálat Eva Urbanová Kabanichaként, a vocénak még mindig van súlya, ereje, sötétsége.
Valentin Prolat énekelte Tichont, Aleš Briscein Borist. Ha a hangi adottságukat nézzük, talán fordítva kellett volna - Boris szólama súlyosabbnak tűnik -, Wilson választását nyilván a két énekes - szerepeik szerint is megkívánt - életkora motiválta.
Jó figurát hozott Ludek Vele (Dikoj), adekvátak voltak a kisebb szerepekben fellépők.

A Ház főzeneigazgatója, Tomáš Netopil dirigált. Karrierje üstökösszerű, talán még harminc sincs, de állt már a torinói Teatro Regio, a velencei La Fenice, a Bajor Állami Operaház előadásain a karmesteri pulpituson, és olyan zenekarok élén is, mint a zürichi Tonhalle, a Londoni Filharmonikusok, a római Santa Cecilia, a Drezdai Állami Zenekar - jelen szezontól pedig elsősorban a Národnihoz köti szerződése. Gyors karrierje biztosan köszönhető remek technikájának, energiájának, ám, ahogy az Idomeneo kapcsán májusban is megfigyelhettem, fakóbbak a zenekari színek, nem tudta kicsalni együtteséből azt a hangzást, amit valamikor Zdenek Košler vagy Bohumil Gregor Janáček-előadásain átélhettem.

Az apróbb szeplőktől eltekintve: nagy siker, a végén tízperces taps.
S egy jó hír: a következő szezon egyik premierje a Holtak házából lesz.

(Fotók: Hana Smejkalová)