Londoni operaesték, II. - A Nilssonok, Behrensek kora lejárt (Salome)

2010. július 16.
London
Royal Opera House

R. STRAUSS: Salome

Angela Denoke, mint Salome © Clive Barda

Első felújítását érte meg David McVicar 2008-as rendezése.
A színpadképet (Es Devlin) egy hatalmas lépcső dominálja.
A rendező, ha jól értelmeztem szándékát, Oscar Wilde korába helyezte a cselekményt, sok színpadi mozgással, sok vérrel és brutalitással.

Hartmut Haenchen dirigált, meggyőzően, és meggyőző volt szinte az egész szereposztás.
Igazán kiugró teljesítmények nem születtek, de gyenge teljesítések sem, így inkább egy névsor álljon itt:
Andrew Staples (Narraboth), Gerhard Siegel (Heródes), Irina Mishura (Heródias), Adrian Thompson, Robert Antony Gardiner, Hubert Francis, Steven Ebel és Jeremy White mint az öt zsidó, Johan Reuter (Jochanán), Sarah Castle (Heródiás apródja).

Gond a címszerepet éneklő Angela Denokével akadt.
A hanganyag nagysága és minősége egyszerűen nem ér fel a legendás Salomékhoz, Welitsch, Nilsson, Behrens, Marton neve ugrik most be, de még a "második vonal" Ewing vagy Malfitano szintjéhez sem.
A muzikalitás, intelligencia nyilvánvaló, a hang a lírai részekben szép, de a forte felé haladva egyre inkább megkeményedik, karcosodik, és sokszor nem viszi át a zenekart.

Hic et nunc szeretnék szólni a Királyi Opera gyönyörű, míves kivitelű programfüzetjeiről. Méretük közel A/4-es, a papír, a fotók minősége osztályon felüli. A kiadvány elején az opera- és a balett-társulat igazgatója köszönti a nézőt. Természetesen megtaláljuk a Ház előadásaiban közreműködők teljes névsorát, a vezető énekesekét (sajnos, Balint Szábo [sic!] az egyetlen magyar név) éppúgy, mint a kórustagokét, vagy a zenekar, a technikai személyzet, a marketing névlistáját. Meg persze a patronokét.
Elszórtan akadnak hirdetések is, de ezek vagy zenével kapcsolatosak (pl. a Veronai Játékokra szóló ajánlat), vagy luxuscikkeket reklámoznak, igazán elegánsan.
Ott van persze az esti szereposztás, biográfiákkal, a szinopszis, fényképek az előadásról.

Ami miatt, szemben sok más ilyen jellegű publikációval, ezt megőrzöm könyvespolcomon, az a Salome-téma hihetetlenül gazdag "körüljárása". A cikkek:
"Unveiling Salome".
"Troubled Eroticism".
"Oscar Wilde's Salome".
"Jewels that are Marvellous".
"Salome Takes to the Stage".
"Happy Families".
"Only a Dancing Girl".

Illusztrációként a darab 1905-ös zongorakivonat-kiadásának címlapja, Pasolini, de Sica, von Sternberg, Ivory a témához asszociálható filmjeiből képkockák, Moreau, Tiziano, az ifjabb Cranach, Klimt festményeinek reprodukciói, az ősbemutató és számos későbbi Salome-előadás énekeseinek fényképei.
Ha ez az előadás nem is tartozik igazán nagy operai élményeim közé, a programfüzetet elővéve mindig szívesen fogok rá emlékezni.

Nicolas Courjal, Johan Reuter, Sarah Castle, Duncan Meadows és Andrew Staples
(© Clive Barda)