Budapesten
A Bájital a tenor operája. A magam részéről egyetlen esetre sem emlékszem, amikor a babérokat a szoprán aratta volna le. A MűPában azonban pontosan ez történt: ez az est valóban Miklósa Erika estje volt.
Külföldön
Belép az ember Temesváron a Piaţa Victoriei egyik éttermébe, s évszázadnyit repül vissza az időben. Azt hittem, ilyet már csak Menzel kedvéért építenek fel egy filmstúdióban. S az előadáson ugyanez a monarchia-fíling köszön vissza.
Operabemutatók
A Veslefrikk igazi opera, ahol a markáns zene nem egyszerűen aláfesti a történetet, hanem következetesen kiegészíti, magyarázza és erősíti a színpadon látottakat. Nagyon jó darabot láttunk, nagyon jó előadásban.
Operabemutatók
Hetven év után újra eredeti állapotában csendülhetett fel Erkel operája, a Bánk bán. Az előadás legfőbb tanulsága, hogy a mű a régebbi változatban is igényli a nagy egyéniségeket, a jelentős hanganyagot és a biztos énektechnikát.
Budapesten
A komolyzene halott. Aki a szerdai koncertnek tanúja volt, arról is meggyőződhetett: már el is hantoltuk. Néha exhumáljuk, persze, a tetemet, hogy lássuk, nem kell-e újrabalzsamozni, s fejcsóválva nézzük, ha rikoltozó rockerek a Tankcsapda-koncertről hazafelé ballagva lerúgják a fejfát a helyéről.
Külföldön
Edita Gruberova októberben – öt alkalommal színpadra állva – Donizetti Lucrezia Borgiájával ünnepelte a bécsi Staatsoperhez fűződő negyvenéves kapcsolatát. Négy évtized, 700 este – egyetlen színházban! Méghozzá nem is akármilyen szerepekben.
Budapesten
Most is hallhattuk azt az összecsiszolt, zamatosan sűrű zenekari hangzást, amiért olyannyira becsüljük a Fesztiválzenekart, de mivel a mű úgy kívánta, a legfeltűnőbb erények és kiválóságok ezúttal az egyéni teljesítményekben mutatkoztak meg.
Budapesten
A néző joggal várhatja, hogy ha dalszínházunk egy nemzetközileg elismert, talján földön született karmestert hív meg a Requiem vezénylésére, megkapja tolmácsolásában azt az élményt, amely könnyebbé teszi számára a koncert után a hétköznapi problémákkal való szembetalálkozást. Ám most ez az élmény nem volt teljes.
Budapesten
A négy együttes közös fellépése nem csupán egyszeri előadásra szóló próbálkozás volt, hanem - mint a hangverseny előtti tájékoztatóban hallottuk - egy hosszú távú együttműködés kezdete, amelytől a régizenei programok megerősödését várhatjuk.
Vidéken
Lukács Gyöngyi a 80-as évek közepe táján hagyta el Győrt. Vajon gondolta-e ő maga, hogy egyszer majd így fog visszatérni? Így, ilyen diadalmasan, ilyen szeretettől övezve.
Budapesten
A koncert vége óta azon tűnődöm, mi is történt valójában? Mert a neves tenorista jószerével csak a ráadásokban mutatta meg igazi tehetségét, s a zenekar is elég takarékosan bánt az energiáival.
Budapesten
Nehéz, vagy inkább lehetetlen dologra vállalkozik, aki a középkor zenéjének előadását tűzi ki célul. Hiszen, mint tudjuk, mélységes mély a múltnak kútja - vagy talán inkább feneketlen. Ami nem csak azt jelenti, hogy felderíthetetlen a mélysége, hanem azt is: sok minden felszínre hozhatatlanul elsüllyedt benne.
Budapesten
Pergolesi sokat játszott operájában Uberto ezúttal gazdag vállalkozóként, egy laptop segítségével intézi ügyeit, Serpina pedig rózsaszín selyemköntösben libegő dívaként igyekszik behálózni őt.
Budapesten
Senki nem számolt a templom irdatlanul hosszú utóhangjával? Így a koncert egy óra kínszenvedés - vagy azért, mert jóformán semmit sem hallok, vagy azért, mert összefolyik minden hang.
Budapesten
Nagyszabású, négyrészes koncertet adott az Új Zenei Stúdió a Budapesti Őszi Fesztiválon. Délután öttől kezdődően négy hangversenyen mutatták be az elmúlt negyven év termésének egy-egy szeletét.
Budapesten
A Keller András vezette együttes egyenletes fejlődést mutat. Még az (általam is) oly sokat kritizált hegedűszólam is határozottan javult, az összjáték pedig letagadhatatlanul pontosabb lett.
Operabemutatók
Operabemutató? Operatórium? A műfaji bizonytalanság csak addig áll fenn, amíg Márta István szerzeményét valamilyen zenei műfajként próbáljuk meg definiálni. Azért nem opera, mert annak nem lenne jó, az "operatórium" pedig közhelyszerűen kézenfekvő hülyeség. Ez kérem szépen: színház!
Budapesten
Szép kezdeményezés volt a MűPa részéről, amikor a szimfonikus zenekarokat bemutató sorozatban szorgalmazta egy kortárs mű elhangzását. És most szintén a MűPa ad otthont a Budapesti Vonósok új sorozatának, ahol egy klasszikus művel párban szólalnak meg ma élő szerzők kompozíciói.
Budapesten
A Rómeó és Júlia előadása igen hosszú időt igényel, csaknem két és fél órás hangversenyen vehettünk részt, de az idő sokkal gyorsabban telt el. A zenekar egyre jobban játszott, s a vége felé Bogányi is egyre jobban uralta a művet.
Budapesten
Nem akartam beszámolni erről a koncertről. De Snétberger Ferencről muszáj írni, hogy minél többen tudják: el kell menni a koncertjére, és meg kell őt ismerni. Mert az élet jobb lesz tőle.
