Budapesten
Gidon Kremer egy zseni. Ezt persze mindenki tudja, de nem baj, ha újra elismételjük. Ilyen hegedűhanggal, csodálatos technikával és ekkora művészi alázattal ritkán találkozni.
Budapesten
Nem sokkal a hangverseny előtt vált csak ismertté, mi is szerepel majd a műsoron, de a telt ház bizonyította, Kocsis Zoltán koncertjére akkor is érdemes megvenni a jegyet, ha a program zsákbamacska.
Budapesten
Khatia Buniatishvili - és jól jegyezzük meg ezt a nevet -, a mindössze huszonhárom esztendős zongoraművésznő olyasmit művelt ezen az estén, amivel klasszikus zenei koncerten még soha életemben nem találkoztam.
Külföldön
Ha lenne időm és kedvem, összehasonlítanám, hogy az utóbbi mintegy másfél évtizedben a Prágai Opera avagy a MÁO "fogyasztott-e el" több igazgatót, főzeneigazgatót. A verseny valószínűleg igen szoros lenne.
Budapesten
Keller nem fogta vissza a zenekart, hangsúlyozottan élt a Bruckner-művekben oly fontos mélyvonós kar alapozásával, a rézfúvósok hol fanfáros fényárjával, hol mélyen zengő alapbasszusaival, és mégsem volt üres durrogtatás és zengedezés az egész, pedig ez oly sokszor előfordul!
Budapesten
Másfél órányi wertheri szenvedés után nekem kissé későn jönnek az izgalmak. Addigra teljesen belefásultam, belealudtam a sok egyformán gyönyörű hangba. Az biztos, hogy az életmű eme része nem véletlenül maradt háttérben.
Budapesten
Prokofjev igen virtuóz zongoraversenye olyan természetességgel szólalt meg, mintha Kozsukin arra született volna: bemutassa, hogyan is kell ezt játszani. Nehézség itt nincs számára, és mind a négy tétel zenei világának mély ismeretéről is tanúbizonyságot tett.
Külföldön
Amikor az ember külföldi koncertlátogatásait alapvetően az általa nem befolyásolható hivatalos útjaihoz igazítja, olykor szomorúan kell tudomásul vennie, hogy semmilyen izgalmas rendezvény nem esik szabad estéire, máskor meg örvendezve csodálkozik jó szerencséjén. Ezúttal Európa három nagyvárosában sikerült három nagyon eltérő jellegű, de a maga módján érdekes hangversenyt kifognom.
Budapesten
Hargitai Géza István fagottozásáról most inkább nem szólnék, de azt bizton állíthatom, hogy furulyázni egyáltalán nem tud. Senki, aki őt hallgatja, ne gondolja azt, hogy ez a furulyázás. Sőt, senki ne gondolja, hogy ez a barokk zene. Hargitai Géza István tevékenysége sajnos köszönő viszonyban sincs a barokk zenével, vagy egyáltalán a zenével.
Budapesten
Nem várhatjuk el, hogy ők ismerjék a mi Erkelünket, ha mi nem ismerjük az övékét?
Nos, szerintem ez nem így működik. Felesleges kishitűnek lennünk, viszonzás nélkül is elvárhatjuk a jobb szerzők ismeretét, amennyiben van számunkra általánosan érvényes, mindannyiunknak fontos mondandójuk. A Fesztiválzenekar hangversenyén találtam ilyet.
Operabemutatók
Ha a szabatos történet és a drámai végkifejlet hiánya a modern opera egyik jellemzője, akkor ezt bátran nevezzük hiányosságnak. Ez okozza például, hogy két nap múlva nem tudom röviden elmesélni, miről is szólt a darab, és csak nagy nehézségek árán tudok fölidézni a rendezésből konkrét megoldásokat.
Budapesten
Kiszin személyében egy páratlanul intelligens zenei elme ötvöződik kifogástalan technikával, és ami talán még fontosabb: elementáris energiákkal. És ezek az energiák – melyeknek nekem még a puszta közelsége is megterhelő volt – soha nem győzik le Kiszint. Kézben tartja őket, s mint valami szelíd nyájat tereli maga előtt.
Operabemutatók
Elegáns és találó műsorlap az operalátogató első élménye a szegedi Traviata-előadáson, és földre hulló, Violetta portréját ellepő fehér virágok égnek bele retinájába a fináléban. Ifjabb és idősebb Germont csokrai, kipotyogván a haldokló Violetta kezéből. Hollywoodi giccs ez a befejezés? Lehet. De akkor egy naplemente is az Szunionban.
Budapesten
A Bájital a tenor operája. A magam részéről egyetlen esetre sem emlékszem, amikor a babérokat a szoprán aratta volna le. A MűPában azonban pontosan ez történt: ez az est valóban Miklósa Erika estje volt.
Külföldön
Belép az ember Temesváron a Piaţa Victoriei egyik éttermébe, s évszázadnyit repül vissza az időben. Azt hittem, ilyet már csak Menzel kedvéért építenek fel egy filmstúdióban. S az előadáson ugyanez a monarchia-fíling köszön vissza.
Operabemutatók
A Veslefrikk igazi opera, ahol a markáns zene nem egyszerűen aláfesti a történetet, hanem következetesen kiegészíti, magyarázza és erősíti a színpadon látottakat. Nagyon jó darabot láttunk, nagyon jó előadásban.
Operabemutatók
Hetven év után újra eredeti állapotában csendülhetett fel Erkel operája, a Bánk bán. Az előadás legfőbb tanulsága, hogy a mű a régebbi változatban is igényli a nagy egyéniségeket, a jelentős hanganyagot és a biztos énektechnikát.
Budapesten
A komolyzene halott. Aki a szerdai koncertnek tanúja volt, arról is meggyőződhetett: már el is hantoltuk. Néha exhumáljuk, persze, a tetemet, hogy lássuk, nem kell-e újrabalzsamozni, s fejcsóválva nézzük, ha rikoltozó rockerek a Tankcsapda-koncertről hazafelé ballagva lerúgják a fejfát a helyéről.
Külföldön
Edita Gruberova októberben – öt alkalommal színpadra állva – Donizetti Lucrezia Borgiájával ünnepelte a bécsi Staatsoperhez fűződő negyvenéves kapcsolatát. Négy évtized, 700 este – egyetlen színházban! Méghozzá nem is akármilyen szerepekben.
Budapesten
Most is hallhattuk azt az összecsiszolt, zamatosan sűrű zenekari hangzást, amiért olyannyira becsüljük a Fesztiválzenekart, de mivel a mű úgy kívánta, a legfeltűnőbb erények és kiválóságok ezúttal az egyéni teljesítményekben mutatkoztak meg.
