Külföldön
Amikor az ember külföldi koncertlátogatásait alapvetően az általa nem befolyásolható hivatalos útjaihoz igazítja, olykor szomorúan kell tudomásul vennie, hogy semmilyen izgalmas rendezvény nem esik szabad estéire, máskor meg örvendezve csodálkozik jó szerencséjén. Ezúttal Európa három nagyvárosában sikerült három nagyon eltérő jellegű, de a maga módján érdekes hangversenyt kifognom.
Budapesten
Hargitai Géza István fagottozásáról most inkább nem szólnék, de azt bizton állíthatom, hogy furulyázni egyáltalán nem tud. Senki, aki őt hallgatja, ne gondolja azt, hogy ez a furulyázás. Sőt, senki ne gondolja, hogy ez a barokk zene. Hargitai Géza István tevékenysége sajnos köszönő viszonyban sincs a barokk zenével, vagy egyáltalán a zenével.
Budapesten
Nem várhatjuk el, hogy ők ismerjék a mi Erkelünket, ha mi nem ismerjük az övékét?
Nos, szerintem ez nem így működik. Felesleges kishitűnek lennünk, viszonzás nélkül is elvárhatjuk a jobb szerzők ismeretét, amennyiben van számunkra általánosan érvényes, mindannyiunknak fontos mondandójuk. A Fesztiválzenekar hangversenyén találtam ilyet.
Operabemutatók
Ha a szabatos történet és a drámai végkifejlet hiánya a modern opera egyik jellemzője, akkor ezt bátran nevezzük hiányosságnak. Ez okozza például, hogy két nap múlva nem tudom röviden elmesélni, miről is szólt a darab, és csak nagy nehézségek árán tudok fölidézni a rendezésből konkrét megoldásokat.
Budapesten
Kiszin személyében egy páratlanul intelligens zenei elme ötvöződik kifogástalan technikával, és ami talán még fontosabb: elementáris energiákkal. És ezek az energiák – melyeknek nekem még a puszta közelsége is megterhelő volt – soha nem győzik le Kiszint. Kézben tartja őket, s mint valami szelíd nyájat tereli maga előtt.
Operabemutatók
Elegáns és találó műsorlap az operalátogató első élménye a szegedi Traviata-előadáson, és földre hulló, Violetta portréját ellepő fehér virágok égnek bele retinájába a fináléban. Ifjabb és idősebb Germont csokrai, kipotyogván a haldokló Violetta kezéből. Hollywoodi giccs ez a befejezés? Lehet. De akkor egy naplemente is az Szunionban.
Budapesten
A Bájital a tenor operája. A magam részéről egyetlen esetre sem emlékszem, amikor a babérokat a szoprán aratta volna le. A MűPában azonban pontosan ez történt: ez az est valóban Miklósa Erika estje volt.
Külföldön
Belép az ember Temesváron a Piaţa Victoriei egyik éttermébe, s évszázadnyit repül vissza az időben. Azt hittem, ilyet már csak Menzel kedvéért építenek fel egy filmstúdióban. S az előadáson ugyanez a monarchia-fíling köszön vissza.
Operabemutatók
A Veslefrikk igazi opera, ahol a markáns zene nem egyszerűen aláfesti a történetet, hanem következetesen kiegészíti, magyarázza és erősíti a színpadon látottakat. Nagyon jó darabot láttunk, nagyon jó előadásban.
Operabemutatók
Hetven év után újra eredeti állapotában csendülhetett fel Erkel operája, a Bánk bán. Az előadás legfőbb tanulsága, hogy a mű a régebbi változatban is igényli a nagy egyéniségeket, a jelentős hanganyagot és a biztos énektechnikát.
Budapesten
A komolyzene halott. Aki a szerdai koncertnek tanúja volt, arról is meggyőződhetett: már el is hantoltuk. Néha exhumáljuk, persze, a tetemet, hogy lássuk, nem kell-e újrabalzsamozni, s fejcsóválva nézzük, ha rikoltozó rockerek a Tankcsapda-koncertről hazafelé ballagva lerúgják a fejfát a helyéről.
Külföldön
Edita Gruberova októberben – öt alkalommal színpadra állva – Donizetti Lucrezia Borgiájával ünnepelte a bécsi Staatsoperhez fűződő negyvenéves kapcsolatát. Négy évtized, 700 este – egyetlen színházban! Méghozzá nem is akármilyen szerepekben.
Budapesten
Most is hallhattuk azt az összecsiszolt, zamatosan sűrű zenekari hangzást, amiért olyannyira becsüljük a Fesztiválzenekart, de mivel a mű úgy kívánta, a legfeltűnőbb erények és kiválóságok ezúttal az egyéni teljesítményekben mutatkoztak meg.
Budapesten
A néző joggal várhatja, hogy ha dalszínházunk egy nemzetközileg elismert, talján földön született karmestert hív meg a Requiem vezénylésére, megkapja tolmácsolásában azt az élményt, amely könnyebbé teszi számára a koncert után a hétköznapi problémákkal való szembetalálkozást. Ám most ez az élmény nem volt teljes.
Budapesten
A négy együttes közös fellépése nem csupán egyszeri előadásra szóló próbálkozás volt, hanem - mint a hangverseny előtti tájékoztatóban hallottuk - egy hosszú távú együttműködés kezdete, amelytől a régizenei programok megerősödését várhatjuk.
Vidéken
Lukács Gyöngyi a 80-as évek közepe táján hagyta el Győrt. Vajon gondolta-e ő maga, hogy egyszer majd így fog visszatérni? Így, ilyen diadalmasan, ilyen szeretettől övezve.
Budapesten
A koncert vége óta azon tűnődöm, mi is történt valójában? Mert a neves tenorista jószerével csak a ráadásokban mutatta meg igazi tehetségét, s a zenekar is elég takarékosan bánt az energiáival.
Budapesten
Nehéz, vagy inkább lehetetlen dologra vállalkozik, aki a középkor zenéjének előadását tűzi ki célul. Hiszen, mint tudjuk, mélységes mély a múltnak kútja - vagy talán inkább feneketlen. Ami nem csak azt jelenti, hogy felderíthetetlen a mélysége, hanem azt is: sok minden felszínre hozhatatlanul elsüllyedt benne.
Budapesten
Pergolesi sokat játszott operájában Uberto ezúttal gazdag vállalkozóként, egy laptop segítségével intézi ügyeit, Serpina pedig rózsaszín selyemköntösben libegő dívaként igyekszik behálózni őt.
Budapesten
Senki nem számolt a templom irdatlanul hosszú utóhangjával? Így a koncert egy óra kínszenvedés - vagy azért, mert jóformán semmit sem hallok, vagy azért, mert összefolyik minden hang.
