Külföldön
Szerettem volna Kaufmannt olyan szerepben hallani, amelyben jobban meg tudja mutatni kvalitásait, de Bécsben az idei szezonban csak ezt énekli. Maradt tehát a Werther, gondolván, a lényeg úgyis ki fog derülni: olyan énekes-e Jonas Kaufmann, amilyennek a felvételein hallottam? Csalódottan kell leszögeznem: nem olyan. Illetve: nem egészen olyan.
Budapesten
A Liszt 2011 kiadványban Kocsis Zoltán azt fejti ki, súlyos hiba alulértékelni Lisztet, a komponistát. Persze ő leginkább úgy tudja bizonyítani igazát, ha zongorája mellett, vagy mostanában inkább zenekara élén műsorra tűzi ezeket a bizonyos műveket.
Operabemutatók
Pál Tamás képzeletében az Anyegin egy franciaországi orosz emigráns kolóniában játszódik. Ez a távolságtartás mindig átsegít a jeleneteken, amelyek folklorizmusát nehezen tudnánk komolyan venni. Az ilyen zárt közösségekben viszont a megannyi nosztalgikus elem az identitásőrzés eszközévé, s így elfogadhatóvá válik.
Budapesten
Rendkívüli apparátus, háromórás tiszta játékidő és a világ egyik legnemesebb története várt ránk. A koncert után azonban mégis úgy éreztük, mintha egy barátságos kis terem kamarahangversenyéről távoznánk. A nagy mű gigantikussága helyett egy emberi léptékkel könnyedén mérhető alkotás született meg a játékosok előadása nyomán.
Operabemutatók
Az, hogy egy operetteket és musicalt játszó társulat az opera felé nyit, sokkal jobb dolog, mint amikor a fordítottjával, hígítással és könnyítéssel próbálnak közönséget toborozni. A műfajváltásnak viszont adott esetben ára van, és ez az ár most a mikroporthasználat, az erősítés volt.
Budapesten
Óriási szakadék tátongott a világhírű zongoraművész és e kis magyar zenekar között. Berezovszkij csak helyenként próbálta a maga tempóját játszani, de ez minden egyes alkalommal teljes kudarcba fulladt; az együttes rendszerint jó fél másodperccel mögötte kullogott.
Budapesten
Látszólag sima ügy. Az egyik legnépszerűbb versenymű, az egyik - ha bizonyos tekintetben nem a - legnépszerűbb szimfónia, mindkét mű ugyanazon szerző tollából. Világhírű szólista, s az évek során a nevéhez méltóvá váló zenekar, emblematikus vezetővel.
Budapesten
Úgy tolmácsolták nekünk a világ megszületésének eseményeit, mint ahogy egy egyszerű ember képes azt elmondani. Sehol sem vagyunk Isten nagyságához képest. Felfogni sem tudjuk, amit ő véghezvitt, de érzékeljük és élvezhetjük annak minden gyümölcsét.
Budapesten
Az ember nézi őket a színpadon, és egyszeriben borzasztóan sajnálja, hogy nem ülhet közöttük. Mert ennek az együttesnek a tagjain olyasvalamit látni, amit ma Magyarországon csak nagyon kevés helyen: élvezik a munkájukat.
Budapesten
A legszebb ünnepünk spirituális és profán. Intim, bensőséges, ugyanakkor szertelenül vidám. Befelé fordulás és társas dőzsölés egyszerre! Az NFZ karácsonyi hangversenyén pedig tényleg mindenből jutott.
Budapesten
Úgy érzem, lassanként felnőtt korba lép Vashegyi György (régi)zenészsége. Végre kezdi előtérbe tolni az érzelmeket, a hangulatokat is, s lassanként kiderül, nem csak egy zenetudósi elme, de igazi muzsikus is rejtőzködik a tartózkodó külső mögött.
Külföldön
A Winterstürme második mondata után Domingo nem énekelt tovább, majd leállt a zenekar. A tenorista a dirigensi pulthoz lépett, belenézett a kottába, majd elölről indulva végigénekelte a Tavaszi dalt. Láthatóan idegesen, kissé a kíséret előtt járva.
Operabemutatók
Szomorúan mondhatom, hogy a zenei megvalósítás mögött nagyságrendekkel maradt le a rendezés színvonala. Pedig bíztam a fiatal teamben, hiszen néhány éve Parsifal-rendezésük igencsak megfogott. Most azonban rettenetesen unatkoztam.
Budapesten
Gidon Kremer egy zseni. Ezt persze mindenki tudja, de nem baj, ha újra elismételjük. Ilyen hegedűhanggal, csodálatos technikával és ekkora művészi alázattal ritkán találkozni.
Budapesten
Nem sokkal a hangverseny előtt vált csak ismertté, mi is szerepel majd a műsoron, de a telt ház bizonyította, Kocsis Zoltán koncertjére akkor is érdemes megvenni a jegyet, ha a program zsákbamacska.
Budapesten
Khatia Buniatishvili - és jól jegyezzük meg ezt a nevet -, a mindössze huszonhárom esztendős zongoraművésznő olyasmit művelt ezen az estén, amivel klasszikus zenei koncerten még soha életemben nem találkoztam.
Külföldön
Ha lenne időm és kedvem, összehasonlítanám, hogy az utóbbi mintegy másfél évtizedben a Prágai Opera avagy a MÁO "fogyasztott-e el" több igazgatót, főzeneigazgatót. A verseny valószínűleg igen szoros lenne.
Budapesten
Keller nem fogta vissza a zenekart, hangsúlyozottan élt a Bruckner-művekben oly fontos mélyvonós kar alapozásával, a rézfúvósok hol fanfáros fényárjával, hol mélyen zengő alapbasszusaival, és mégsem volt üres durrogtatás és zengedezés az egész, pedig ez oly sokszor előfordul!
Budapesten
Másfél órányi wertheri szenvedés után nekem kissé későn jönnek az izgalmak. Addigra teljesen belefásultam, belealudtam a sok egyformán gyönyörű hangba. Az biztos, hogy az életmű eme része nem véletlenül maradt háttérben.
Budapesten
Prokofjev igen virtuóz zongoraversenye olyan természetességgel szólalt meg, mintha Kozsukin arra született volna: bemutassa, hogyan is kell ezt játszani. Nehézség itt nincs számára, és mind a négy tétel zenei világának mély ismeretéről is tanúbizonyságot tett.
