Budapesten
A hangverseny a felületes látszat ellenére nem kortárskoncert, itt most nem új kompozíciók születéséről értesülünk, nem új irányzatokról és látásmódokról szerzünk benyomásokat, hanem már ismert művek szárnyaló utóéletét követhetjük, tulajdonképpen úgy, mintha Bartók, vagy akár Beethoven lenne műsoron.
Budapesten
A Maraton-jegyek kifizetéséhez nem kell csúcsjövedelem. Nem kell feltétlenül bizonylat nélkül költségelszámoló politikusnak, vagy minimálbérre bejelentett építési vállalkozónak lenni, mert ennyit (néhanap) akár egy-egy egészségügyi dolgozó, vagy pedagógus is megengedhet magának – vagy a gyerekeinek.
Budapesten
Évtizedek az Állami Népi Együttes Énekkarától a Nemzeti Énekkarig, Pászti Miklóstól Antal Mátyásig. A múlt csütörtöki hangverseny méltán az ünneplésé, fölösleges lenne bármit részletezni.
Külföldön
Meghökkentő, de életemben először találkoztam a mű valósan komplex változatával, a húzások nélkül a szokásosnál jó félórával tartott tovább. Ennek ellenére (vagy épp ezért?) a nézőteret zsúfolásig megtöltő, amúgy reakciókész publikum pisszenés nélkül, feszült figyelemmel koncentrált a cselekményre, s az oldottabb jeleneteket (még az ezerszer hallott poénokat is) harsány derűvel fogadta.
Budapesten
A táncos hangulatú második tétel kecsesen karakterisztikus lett, majd a harmadik tétel kifejezetten lelassult, szokatlanul visszafogott hangulatával hatott. Mintha Dudamel tényleg ismerte volna a szimfónia budapesti előéletét, s mindenképpen újszerű megoldással akart volna nekünk kedveskedni.
Budapesten
Az együttes játéka maradéktalanul megfelelt elvárásaimnak. Igazi professzionális zenészeket hallottunk, hibátlan szólókkal, pengeélesen egyidejű belépésekkel, széles dinamikával.
Külföldön
EU-elnökségünk kapcsán Brüsszelben az év folyamán az érdeklődők több izgalmas, magyar vonatkozású kiállítást tekinthetnek meg, s a kulturális programok sorában kiemelkedő helyet foglalt el a Nemzeti Filharmonikus Zenekar és a Nemzeti Énekkar két fellépése.
Külföldön
Szerettem volna Kaufmannt olyan szerepben hallani, amelyben jobban meg tudja mutatni kvalitásait, de Bécsben az idei szezonban csak ezt énekli. Maradt tehát a Werther, gondolván, a lényeg úgyis ki fog derülni: olyan énekes-e Jonas Kaufmann, amilyennek a felvételein hallottam? Csalódottan kell leszögeznem: nem olyan. Illetve: nem egészen olyan.
Budapesten
A Liszt 2011 kiadványban Kocsis Zoltán azt fejti ki, súlyos hiba alulértékelni Lisztet, a komponistát. Persze ő leginkább úgy tudja bizonyítani igazát, ha zongorája mellett, vagy mostanában inkább zenekara élén műsorra tűzi ezeket a bizonyos műveket.
Operabemutatók
Pál Tamás képzeletében az Anyegin egy franciaországi orosz emigráns kolóniában játszódik. Ez a távolságtartás mindig átsegít a jeleneteken, amelyek folklorizmusát nehezen tudnánk komolyan venni. Az ilyen zárt közösségekben viszont a megannyi nosztalgikus elem az identitásőrzés eszközévé, s így elfogadhatóvá válik.
Budapesten
Rendkívüli apparátus, háromórás tiszta játékidő és a világ egyik legnemesebb története várt ránk. A koncert után azonban mégis úgy éreztük, mintha egy barátságos kis terem kamarahangversenyéről távoznánk. A nagy mű gigantikussága helyett egy emberi léptékkel könnyedén mérhető alkotás született meg a játékosok előadása nyomán.
Operabemutatók
Az, hogy egy operetteket és musicalt játszó társulat az opera felé nyit, sokkal jobb dolog, mint amikor a fordítottjával, hígítással és könnyítéssel próbálnak közönséget toborozni. A műfajváltásnak viszont adott esetben ára van, és ez az ár most a mikroporthasználat, az erősítés volt.
Budapesten
Óriási szakadék tátongott a világhírű zongoraművész és e kis magyar zenekar között. Berezovszkij csak helyenként próbálta a maga tempóját játszani, de ez minden egyes alkalommal teljes kudarcba fulladt; az együttes rendszerint jó fél másodperccel mögötte kullogott.
Budapesten
Látszólag sima ügy. Az egyik legnépszerűbb versenymű, az egyik - ha bizonyos tekintetben nem a - legnépszerűbb szimfónia, mindkét mű ugyanazon szerző tollából. Világhírű szólista, s az évek során a nevéhez méltóvá váló zenekar, emblematikus vezetővel.
Budapesten
Úgy tolmácsolták nekünk a világ megszületésének eseményeit, mint ahogy egy egyszerű ember képes azt elmondani. Sehol sem vagyunk Isten nagyságához képest. Felfogni sem tudjuk, amit ő véghezvitt, de érzékeljük és élvezhetjük annak minden gyümölcsét.
Budapesten
Az ember nézi őket a színpadon, és egyszeriben borzasztóan sajnálja, hogy nem ülhet közöttük. Mert ennek az együttesnek a tagjain olyasvalamit látni, amit ma Magyarországon csak nagyon kevés helyen: élvezik a munkájukat.
Budapesten
A legszebb ünnepünk spirituális és profán. Intim, bensőséges, ugyanakkor szertelenül vidám. Befelé fordulás és társas dőzsölés egyszerre! Az NFZ karácsonyi hangversenyén pedig tényleg mindenből jutott.
Budapesten
Úgy érzem, lassanként felnőtt korba lép Vashegyi György (régi)zenészsége. Végre kezdi előtérbe tolni az érzelmeket, a hangulatokat is, s lassanként kiderül, nem csak egy zenetudósi elme, de igazi muzsikus is rejtőzködik a tartózkodó külső mögött.
Külföldön
A Winterstürme második mondata után Domingo nem énekelt tovább, majd leállt a zenekar. A tenorista a dirigensi pulthoz lépett, belenézett a kottába, majd elölről indulva végigénekelte a Tavaszi dalt. Láthatóan idegesen, kissé a kíséret előtt járva.
Operabemutatók
Szomorúan mondhatom, hogy a zenei megvalósítás mögött nagyságrendekkel maradt le a rendezés színvonala. Pedig bíztam a fiatal teamben, hiszen néhány éve Parsifal-rendezésük igencsak megfogott. Most azonban rettenetesen unatkoztam.
